Az
első kötet, A
templomos lovag
után nagyon vártam a folytatást, bíztam benne, hogy legalább
olyan jó lesz, s be is váltotta a hozzá fűzött reményeimet.
A történet közvetlenül az első rész
végén folytatódik: Tristan felépült lábsérüléséből, s bár
fizikailag meggyógyul, de a lelkén hatalmas sebek tátonganak.
Megingott a hite mind önmagában, mind a Templomos Rendben.
Mindeközben a városon is nyugtalanság lesz urrá, érzi, hogy
valami változni fog. Kaláun szultán meghalt és fia Al-Asraf
Khalil veszi át a helyét, aki elhatározza, hogy kiűzi a
frandzsokat végleg a Szentföldről.
A csata hosszú felvezetés után ebben a
kötetben bontakozik ki, az író a frandzsok szemszöge mellett a
muszlimokét is igyekszik hitelesen bemutatni úgy, hogy megértsük
szándékaikat és gondolataikat, hogy aztán az európai olvasó
akaratlanul is ''oldalt vált'', s úgy érzi a muszlimoknak van
igazuk. Akkon város vezetőinek viselkedése, a városirányítási
stílusok és a problémamegoldási készségük teljes mértékben
alátámasztja azt a szomorú sejtelmet, hogy nem európai vezetők –
vagy legalábbis annak titulált emberek – kezébe való a város.
Az író több szemszögből mutatja meg
nekünk a történteket: az egyszerű csavargóétól a királyig, s
ez a műnek megadja azt a mélységet, mely által az olvasó jobban
átláthatja a korabeli problémák diverzitását, szemszögenként
a fontossági sorrendeket és a megoldási lehetőségeket.
Tristan karaktere igen nagy változáson megy
keresztül. Apránként kapjuk meg a vele kapcsolatos információkat,
mindig csak annyit, ami az adott helyzetben szükséges. Olykor
előfordul, hogy a véletlen és akaratlanság látszatát keltve
olyan tudás is a szemünk elé tárul, melynek szándékolt közlése
csak jóval később derül ki.
A szereplők személyisége részletgazdag
lett: hús-vér embereket ismerhetünk meg, akiknek érezhetjük
gondjaikat, öröműket, félelmeiket, kétségeiket és reményeiket.
Az új karaktereket, ahogy Tristannal kapcsolatos információk
esetében is, mindig jóval elöbb ismerhetjük meg, mint ahogy a
történet felfedné szerepüket így fokozva kíváncsiságunkat, s
színessé, izgalmassá és lendületessé téve a regényt ezáltal.
A műben jelen van a misztikum is, amiben nem
merül el az író, csak annyira, hogy felcsigázza az olvasó
érdeklődését, s kérdések merüljenek fel benne.
A történetben sok idegen kifejezés
található: például korabeli gépek és eszközök, amire nem ad
magyarázatot vagy leírást. Ezt az író az internetes közösségi
oldalán pótolja, de célszerűbbnek találnám, ha ezt
lábjegyzetben vagy szószedetben tenné meg, gondolván a
számítástechnikát és a 21. századi közösségi médiát
kevésbé előnybe részesítő olvasótáborára. Emellett viszont
kiemelendőnek találom a regény nyelvezetét, mely eredetiségével
és egyediségével sikerült megfognia – jelen olvasó érzete
szerint – a korabeli stílust és nyelvezetet ezzel is korhű
ábrázolást és világképet tárva a lelkes közönség felé.
Mindent összevetve egy igen összetett és
jól kidolgozott történelmi regény, s remélem több hasonló
művel örvendeztett meg minket az író.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése