Manó

Szikla peremén moha ágyban,
Aprócska manó alszik fáradtan,
Nehéz napot tudhat maga mögött,
Így hát elbújt, és összegömbölyödött.

Bűnös lélek

A Halál most bíborba öltözött,

Meglátogatott, és megkötözött.

Vörös szeme béklyóban tartott,

Bűzös lehelete elkábított.

Bűneim elmémbe felidézte,

s szenvedésem módfelett élvezte.

Fájó emlékekkel gyötört,

ez okozott neki gyönyört.

Újra és újra lejátszotta nekem,

mert csalfa volt minden tettem.

Mindig hazug szavak mögött éltem,

De ő meglelte, s számon kérte.

Könyörögtem neki, hogy bocsásson meg nekem,

Mire közölte: Nem én vagyok az Isten.

Nála maradok időtlen időkig,

S kínozza a lelkem, ahogy neki tetszik.