tag:blogger.com,1999:blog-69083863848510883172024-03-13T21:13:46.640+01:00Seraphine D'ArtenSyrohttp://www.blogger.com/profile/16937654075324244179noreply@blogger.comBlogger34125truetag:blogger.com,1999:blog-6908386384851088317.post-52464447151228936132017-01-29T16:54:00.002+01:002017-01-29T16:57:07.611+01:00<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjsCL1dH0Xy-1iIcyzfBzhdLTy58rGLBVdjhDx484niUqe-8ipqDLqOvP5YtgRshrnW8Bp7lviD7K5a-1xAi0Rd7YWe5mXymw7ojs50ffFCZaWKWbztm6k-4n-fzheCzWeYwROKXjxznLI/s1600/IMG_20170125_000527.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="179" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjsCL1dH0Xy-1iIcyzfBzhdLTy58rGLBVdjhDx484niUqe-8ipqDLqOvP5YtgRshrnW8Bp7lviD7K5a-1xAi0Rd7YWe5mXymw7ojs50ffFCZaWKWbztm6k-4n-fzheCzWeYwROKXjxznLI/s320/IMG_20170125_000527.jpg" width="320" /></a></div>
<br />Syrohttp://www.blogger.com/profile/16937654075324244179noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-6908386384851088317.post-5126246476052321802014-06-28T23:00:00.000+02:002014-06-28T23:00:42.534+02:00Békés fények<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhC9KUpUdK177Ftcoe0bRuNBsFBH3ISaFML4u7dD9-Q4nqvwGE0XFGsrxpC4t8p0OvY92W1o9GVStW29O-oGkNQaf7x0ML6XuiDauVQlljdcbAwTBXPDd1DAMd0cvLEhZ70cOgPqv6DFzA/s1600/1343033501_bankoboev.ru_vysokoetazhnyi_megapolis_buduschego.jpg" imageanchor="1" style="clear: right; float: right; margin-bottom: 1em; margin-left: 1em;"><img border="0" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhC9KUpUdK177Ftcoe0bRuNBsFBH3ISaFML4u7dD9-Q4nqvwGE0XFGsrxpC4t8p0OvY92W1o9GVStW29O-oGkNQaf7x0ML6XuiDauVQlljdcbAwTBXPDd1DAMd0cvLEhZ70cOgPqv6DFzA/s1600/1343033501_bankoboev.ru_vysokoetazhnyi_megapolis_buduschego.jpg" height="200" width="320" /></a></div>
<br />
Az átjátszó torony csúcsán ültem most is, mint az elmúlt két hétben minden este, s csodáltam a várost, melyet sohasem láthattam még. A vibráló holoreklámoktól hemzsegő bűnös várost, ahogy anyám hívta mindig. Valamiért olyan utálatot érzet a felhőkarcolóktól zsúfolt megapolisz iránt, amit sohasem értettem meg. Én ellenben szépnek és titokzatosnak láttam, a lebegő gyorsbüfékkel, a menetrendszinti transztaxikkal, a színes vándorló reklámokkal, amiket rendszeresen tönkrevágtak a madarak. Legalábbis Wess, a szomszéd srác, ezt állította, pedig szerintem még ő sem látott soha madarat, ahogy más sem. Ha engem kérdeznének, szerintem a felszáló gázok tesznik tönkre, amit a város okád ki magából, vagy a savas esső.<br /><br /> Miden éjjel csak ámultam és vég nélkül vágyakoztam, de hiába. A városhatárt nem tudtam átlépni, hála a Vetonának, hogy száradt volna le a keze, mikor a mellkasomra karcolta a helyhezkötő rúnákat. Persze ezt is anyámnak köszönhetem, mint minden szarságot. Most bezzeg állandóan sír, hogy nem vagyok, meg mindenkinek bizonygatja, hogy mennyi mindent megtett értem. Pedig ha tudná, hogy a halálomat is neki köszönhetem...<br /><br /> Alapvetően soha nem hittem, hogy igazak a babonák, amiben a Veton papok hittek míg meg nem halltam, de most már úgy is mindegy. Ja, és miért az ő hibája? Mert görcsösen ragaszkodott ahhoz, hogy hozzam el a legújabb arcsimitó krémjét, amire már vagy fél éve spórolt, és mert rácsipogtak az interfészjére, hogy ha még ma átveszi, akkor ajándék íriszszínezőt adnak. Ő persze nem tudott elszabdulni, hisz állandó online kapcsolatban kellett lennie az ügyfelekkel, és ezt csak az irodából tudta megoldani hiába volt beépített implantátuma, amit kölön kérvényezett, csak így volt gyorsabb és közvetlenebb az elérés, és nem mellékesen húsz évre van munkahelye, vagy inkább húsz évre eladta a lelkét, de most nem ez a lényeg.<br /><br /> Némi huza-vona után beleegyeztem, hogy elmegyek a cuccért. Elhívtam Erint, hogy ne unatkozzak az úton, meg ketten nagyobb biztonságban voltunk, elvileg. A lakókörzetünk hellyel-közzel biztonságosnak volt mondható, mivel itt csak Terránok laktak, akik eléggé fertőzöttek voltak ahhoz, hogy senkinek se kelljenek. Ugyanis előszeretettel vadásztak ilyen környéken a szervkereskedők meg hasonlók, nemigen tudtuk kik is ők valójában csak, hogy eltünik néhány gyerek időnként, mikor ők megjelennek. Enegem valószínüleg senki sem akart soha, mert megértem a tizenhetedik évfordulómat, és mivel már ilyen öreg voltam meg már igen nagy mértékben rongálódott a szervezetem, hála a sok szemétlerakónak a környéken, nemigen kellett senkinek se semmim. Erin is hasonló korú volt, mint én csak neki világosabb rezesebb volt a hajszíne, míg nekem sötétvörös akárcsak a szemem, de a börünk az egyformán sárgán viritott. Szerintem, mi jártunk jobban, Wess mondta, hogy a nyugati partnál a vegygyár robbanása két államot is megfertőzöt. Le is zárták, se ki se be, nem mintha el tudnának vegyülni a zöldes bőrszínükkel.<br /><br /> A lényeg, hogy már hazafelé tartottunk, mikor elkaptak minket. Nem sokat vacakoltak, megkötöztek, bevágtak egy nagyobb autóba, vért vettek, leszkenneltek, leellenőrizték, hogy a személyi chippünk rendben működik, mint általában az ellenőrzésekkor, majd... Erinnél jelzett a gép. Hamis volt a chip. Szegény olyan rémült fejet vágott, és a lehető legroszabbat tette. Menekülni akart. Esélye sem volt. Két feketeruhás fazon erősen a jármű falához vágta majd egy rutinos mozdulattal hasra fektették egy vékony asztalon és leszíjazták. Mozdulni sem tudott. Kiabált, hogy eresszék el de csak azt érte el, hogy bekötötték a száját. Egy készüléket tettek a hátára, közel a nyakához, mire ő felordított, már amennyire tudott. De senkit sem érdekelt, a gép meg folytatta a dolgát. Csipogott, zümmögött, fúvókák jártak fel és le, majd a monitoron megjelent az arcképe egy másik névvel és besorolással. Medien volt. Eddig csak hallottam róluk, de még sosem láttam egyet sem. Őket állítólag kifejezetten tenyésztették, legalábbis ez a pletyka, mert erről sehol sem volt információ, még Wess sem tudott semmit.<br /><br /> Beadtak neki valamit, aztán nem mozdult többé. Én következtem. Minden erőmmel védekeztem, de hatástalan volt. Hasrafordítottak majd egy éles fájdalom hasított a tarkómba de ahogy jött úgy el is múlt. Felültem és néztem őket, de már nem foglalkoztak velem. Elindult a kocsi kifelé a városból a megapolisz felé. Mikor elhagytuk az utolsó házat egy erős rántást éreztem a mellkasomban, ahol az az átkozot rúna lapult, és kiszakadtam a kocsiból. Ott álltam az út közepén és figyeltem, amint hangtalanul elsuhan a jármű Erinnel vagy legalábbis azzal, akit én így ismertem.<br /><br /> Nem igazán értettem mi történt csak mikor megtaláltam a testemet az úton. Néhányan nézegeték, volt aki megrugdosott, hogy mozgok-e még de nemigen foglalkoztak velem. Nemsokára jött egy tisztasági kocsi, beletettek egy dobozba leolvasták a chippemet majd küldtek egy interfészüzenetet a szüleimnek, hogy hova jöjjenek a cuccaimért. <br /><br /> Anyám a legjobban attól volt kiakadva, hogy a krém csomagolása megsérült, míg apám rá nem mutatott a nyilvánvalóra, hogy az utóda halott, ekkor kezdet el anyám engem is siratni, vagy valami olyasmi.<br /><br /> Egyedül Lolán, a húgomon, lehetett észrevenni valami változást, kevesebbet beszélt, inkább a holotábláját nyomogatta. Rajzolt, mint mindig, de most vörös fejű embert, akiből csurog a vér és megfogja egy Veton pap kezét. Megható, de sajnos ki kell ábrandítsam, itt senki és semi nincsen. Azóta sem.<br /><br /> A temetésem tegnap volt. Elástak a ház mögötti alig húsz lépésnyi területen, valahova Mertonék apja, volt falszomszédunk, és Wess nagyszülei fölé, legalábbis erre tippeltem, mert saját helye senkinek sem volt.<br /><br /> Wess tovább maradt, mikor már mindneki elment, és csak nézte a helyet, ahova eltemettek. Furcsa lesz, hogy nem lesz már ő nekem. Nemigazán tudom megmondani, hogy milyen érzés ez, mert akkor sem éreztem még csak hasonlót sem, mikor utódott akartunk. Két éve próbálkoztunk, mint a legtöbb hasonló korú gyerek, mert a doki azt mondta, minél tovább várunk annál kisebb az esélye a sikerre, de nem jött össze. Lehet túl fertőzöttek voltunk hozzá, de ez már sosem fog kiderülni.<br /><br /> Na, ez Ellie Peterson, azaz az én történetem, úgye hogy nem túl izgalmas, persze hiába ragadtam itt, nem nézem a többiekét az övéké is hasonló, akkor meg minek. Ezerszer jobb a megapolisz fényeiben gyönyörködni, talán ott tényleg van élet.<br />
<br />
<br />Syrohttp://www.blogger.com/profile/16937654075324244179noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-6908386384851088317.post-61376799837952619732014-03-16T23:18:00.000+01:002014-06-04T23:37:19.613+02:00A Kaszás<style type="text/css">p { margin-bottom: 0.25cm; direction: ltr; color: rgb(0, 0, 0); line-height: 120%; text-align: justify; }p.western { font-family: "Times New Roman",serif; font-size: 10pt; }p.cjk { font-family: "宋体"; font-size: 10pt; }p.ctl { font-family: "Times New Roman",serif; font-size: 10pt; }</style>
<br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjxzaxAQ-qmrktEFV5nesxMy2J93hXM_I0EdIstBzU4GhDSKMyO8PmDDTJZo33REazRznPGvlI04e4Ckt5Qgh-0JMoZL3FvIz93G4L2gUEFeGpBUcIO5KCU5n4dEUJzuDUijbHimxUyzRs/s1600/t%C3%A1ncos.jpg" imageanchor="1" style="clear: right; float: right; margin-bottom: 1em; margin-left: 1em;"><img border="0" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjxzaxAQ-qmrktEFV5nesxMy2J93hXM_I0EdIstBzU4GhDSKMyO8PmDDTJZo33REazRznPGvlI04e4Ckt5Qgh-0JMoZL3FvIz93G4L2gUEFeGpBUcIO5KCU5n4dEUJzuDUijbHimxUyzRs/s1600/t%C3%A1ncos.jpg" height="217" width="320" /></a></div>
<div class="western" lang="en-US" style="line-height: 100%; margin-bottom: 0cm;">
<br /></div>
<div class="western" lang="en-US" style="line-height: 100%; margin-bottom: 0cm;">
<br /></div>
<div class="western" lang="en-US" style="line-height: 100%; margin-bottom: 0cm;">
Bár a nap már alábukott a hegyek mögött a város pezsgett az
élettől. A bárok, szórakozóhelyek zsúfolásig teltek bulizó
fiatalokkal. Ez volt a tavasz első melegebb hétvégéje és a báli
szezon kezdete.</div>
<div class="western" lang="en-US" style="line-height: 100%; margin-bottom: 0cm;">
<br /></div>
<div class="western" lang="en-US" style="line-height: 100%; margin-bottom: 0cm;">
A felső tizezer látszólag a fiatalságot, szépséget dicsőítendő
rendezett bálokat, valójában a gyerekeiknek rangban és vagyonban
megfelelő párra alkudoztak egymás között. Ilyenkor mindenki
meghívást kapott, aki csak számított, hercegek, bárók, bankárok
és a szemtelenül gazdag üzletemberek. Itt egyedül a pénz és a
befolyás számított, az érzelmek nem. A fiataloknak ez egyben áldás
és átok is volt. Áldás mert sosem ismerték a nélkülözést, de
átok, mert sosem dönthettek a saját életükről.</div>
<div class="western" lang="en-US" style="line-height: 100%; margin-bottom: 0cm;">
<br /></div>
<div class="western" lang="en-US" style="line-height: 100%; margin-bottom: 0cm;">
Az idei év első bálját a Valerio hercegi család adta szerénynek
aligha nevezhető közel száz hálószobás kastélyukban. A
Főherceg, a legidősebb Valerio, aki idén ünnepli a
nyolcvannegyedik születésnapját, dédunokájának fog feleséget
választani. Természetesen már tudja ki lesz az, egy igen vagyonos
bankár lánya, szegény nem egy vonzó teremtés, de rendkívül
gazdag és a családjának kivló kapcsolatai vannak, ami a
legfontosabb a Valerio családnak.</div>
<div class="western" lang="en-US" style="line-height: 100%; margin-bottom: 0cm;">
<br /></div>
<div class="western" lang="en-US" style="line-height: 100%; margin-bottom: 0cm;">
Jared a nyáron tölti be a huszadik életévét így köteles
megnősülni, ahogy elődei is tették generációkon keresztül, de
ő mégis vonakodik. Esténként irigykedve figyelte a póri
embereket, kik kedvük szerint élhettek, választhattak párt
maguknak és megismerhették a szerelem érzését. Sokat
gondolkodott ezen, mikor a városban autózott inkognitóban, de
mindig ugyan oda lyukadt ki: csakis dédapja választása a
legoptimálisabb, mert mit is adhatna neki egy nincstelen.</div>
<div class="western" lang="en-US" style="line-height: 100%; margin-bottom: 0cm;">
<br /></div>
<div class="western" lang="en-US" style="line-height: 100%; margin-bottom: 0cm;">
Egyik este éppen ezen agyalt megint, mikor majdnem elütött egy
lányt a zebrán. Bár fékezett és sikerült is megállnia, de a
lány akkor is elesett. Azonnal kipattant a kocsiból, hogy megnézze
mi történt az autóval és a lánnyal.</div>
<div class="western" lang="en-US" style="line-height: 100%; margin-bottom: 0cm;">
<br /></div>
<div class="western" lang="en-US" style="line-height: 100%; margin-bottom: 0cm;">
-Jól vagy?-kérdezte semleges hangon, mintha csak az időjárás
érdekelné.</div>
<div class="western" lang="en-US" style="line-height: 100%; margin-bottom: 0cm;">
<br /></div>
<div class="western" lang="en-US" style="line-height: 100%; margin-bottom: 0cm;">
-Azt hiszem egyben vagyok-állt fel óvatosan, leporolta magát és
megigazította ruháit, majd a fiú szemébe nézett. Egy szürke
szenvtelen szempár szegeződött rá, amiben egy cseppnyi érzelem
sem volt.</div>
<div class="western" lang="en-US" style="line-height: 100%; margin-bottom: 0cm;">
<br /></div>
<div class="western" lang="en-US" style="line-height: 100%; margin-bottom: 0cm;">
-Akkor minden rendben.</div>
<div class="western" lang="en-US" style="line-height: 100%; margin-bottom: 0cm;">
<br /></div>
<div class="western" lang="en-US" style="line-height: 100%; margin-bottom: 0cm;">
-Igen, azt hiszem-ezt hallva a fiú elindult vissza, hogy beszálljon
és mielőbb eltűnjön.</div>
<div class="western" lang="en-US" style="line-height: 100%; margin-bottom: 0cm;">
<br /></div>
<div class="western" lang="en-US" style="line-height: 100%; margin-bottom: 0cm;">
-Te meg mit csinálsz?-Erre visszafordult, és nem igen értette, mi
nem egyértelmű a lánynak.</div>
<div class="western" lang="en-US" style="line-height: 100%; margin-bottom: 0cm;">
<br /></div>
<div class="western" lang="en-US" style="line-height: 100%; margin-bottom: 0cm;">
-Azt mondtad, hogy jól vagy, ezért én most elmegyek.</div>
<div class="western" lang="en-US" style="line-height: 100%; margin-bottom: 0cm;">
<br /></div>
<div class="western" lang="en-US" style="line-height: 100%; margin-bottom: 0cm;">
-És ha azt mondom, hogy nem vagyok jól.</div>
<div class="western" lang="en-US" style="line-height: 100%; margin-bottom: 0cm;">
<br /></div>
<div class="western" lang="en-US" style="line-height: 100%; margin-bottom: 0cm;">
-Akkor hívok egy mentőt, és...-itt elővette a csekkfüzetét,
hogy írjon egy kisebb összegről egy bizonylatot, ami valószínűleg
a lánynak egy vagyon lesz - tessék - nyújtotta felé a papírt.</div>
<div class="western" lang="en-US" style="line-height: 100%; margin-bottom: 0cm;">
<br /></div>
<div class="western" lang="en-US" style="line-height: 100%; margin-bottom: 0cm;">
-Ez meg mi?</div>
<div class="western" lang="en-US" style="line-height: 100%; margin-bottom: 0cm;">
<br /></div>
<div class="western" lang="en-US" style="line-height: 100%; margin-bottom: 0cm;">
-A kellemetlenségért.</div>
<div class="western" lang="en-US" style="line-height: 100%; margin-bottom: 0cm;">
<br /></div>
<div class="western" lang="en-US" style="line-height: 100%; margin-bottom: 0cm;">
-Pénzt adsz nekem?</div>
<div class="western" lang="en-US" style="line-height: 100%; margin-bottom: 0cm;">
<br /></div>
<div class="western" lang="en-US" style="line-height: 100%; margin-bottom: 0cm;">
-Nem értem, mi a baj, vagy az összeg nem elég?-Erre a kijelentésre
a lány csak döbbenten nézte a fiút. Nem volt egy kimondottan
csinos, amolyan szőke herceg fehér lovon típus, de ennek ellenére
volt benne valami megfoghatatlan, ami vonzotta az ember lányát.
</div>
<div class="western" lang="en-US" style="line-height: 100%; margin-bottom: 0cm;">
<br /></div>
<div class="western" lang="en-US" style="line-height: 100%; margin-bottom: 0cm;">
-Nem arról van szó, nekem nem kell a pénzed, csak gondoltam
váltunk pár szót, ha már így összekoccantunk.</div>
<div class="western" lang="en-US" style="line-height: 100%; margin-bottom: 0cm;">
<br /></div>
<div class="western" lang="en-US" style="line-height: 100%; margin-bottom: 0cm;">
-Miért tennék így?</div>
<div class="western" lang="en-US" style="line-height: 100%; margin-bottom: 0cm;">
<br /></div>
<div class="western" lang="en-US" style="line-height: 100%; margin-bottom: 0cm;">
-Mert mondjuk akkor nem hívom a rendőrséget?-Erre a fiú felvonta
a szemöldökét és méregette ellenfelét. Egy durcás, de
elszántan szikrázó zöld szempár nézett vele farkasszemet, az
arc amelyhez tartozott kipirult a heveskedéstől és ez valamit
megmozdított a bensőjében.</div>
<div class="western" lang="en-US" style="line-height: 100%; margin-bottom: 0cm;">
<br /></div>
<div class="western" lang="en-US" style="line-height: 100%; margin-bottom: 0cm;">
-Mégis mit kéne tennem, hogy indulhassak?</div>
<div class="western" lang="en-US" style="line-height: 100%; margin-bottom: 0cm;">
<br /></div>
<div class="western" lang="en-US" style="line-height: 100%; margin-bottom: 0cm;">
-Mondjuk meghívhatnál egy kávéra-erre gyors zakatolásba kezdett
Jared agya, mit is válaszoljon erre, hogy gyorsabban szabadulhason,
de vajon akart-e szadadulni? Az a szempár szinte bilincsbe verte.</div>
<div class="western" lang="en-US" style="line-height: 100%; margin-bottom: 0cm;">
<br /></div>
<div class="western" lang="en-US" style="line-height: 100%; margin-bottom: 0cm;">
-Most sietnem kell, mert elkések egy találkozóról, máskor is jó
lenne?</div>
<div class="western" lang="en-US" style="line-height: 100%; margin-bottom: 0cm;">
<br /></div>
<div class="western" lang="en-US" style="line-height: 100%; margin-bottom: 0cm;">
-Ja, szépen elhajtasz és soha többé nem látlak.</div>
<div class="western" lang="en-US" style="line-height: 100%; margin-bottom: 0cm;">
<br /></div>
<div class="western" lang="en-US" style="line-height: 100%; margin-bottom: 0cm;">
-Ismered a kocsim rendszámát, és ha megadod a számod, felhívlak.</div>
<div class="western" lang="en-US" style="line-height: 100%; margin-bottom: 0cm;">
<br /></div>
<div class="western" lang="en-US" style="line-height: 100%; margin-bottom: 0cm;">
-Hát persze-mondta csalódottan a lány és tudta, hogy ez ennyi
volt, így fájó szívvel ugyan, de megadta a számát, és hagyta,
hogy elhajtson a fiú.</div>
<div class="western" lang="en-US" style="line-height: 100%; margin-bottom: 0cm;">
<br /></div>
<div class="western" lang="en-US" style="line-height: 100%; margin-bottom: 0cm;">
Jared, mikor felhajtott a kastély feljárójára Harry már várta,
ő amolyan mindenes volt. Kiszállt a kocsiból és köszönés
helyet egyből utasításokat osztogatott, ahogy mindig is tette.</div>
<div class="western" lang="en-US" style="line-height: 100%; margin-bottom: 0cm;">
<br /></div>
<div class="western" lang="en-US" style="line-height: 100%; margin-bottom: 0cm;">
-Tüntesd el a kocsit, volt egy kis gondom vele, és ezt a telefont
is-ezzel odadobta neki és már ment is a lakosztálya felé olyan
gyorsan, ami még nem volt feltünő.</div>
<div class="western" lang="en-US" style="line-height: 100%; margin-bottom: 0cm;">
<br /></div>
<div class="western" lang="en-US" style="line-height: 100%; margin-bottom: 0cm;">
Becsukta maga mögött az ajtót és nekidőlt. A szíve úgy vert,
mintha maratont futott volna, a gondolatai meg azóta is a zöld
szempár és annak tulajdonosa körül forgott.</div>
<div class="western" lang="en-US" style="line-height: 100%; margin-bottom: 0cm;">
<br /></div>
<div class="western" lang="en-US" style="line-height: 100%; margin-bottom: 0cm;">
-Mi történik velem?-kérdezte félhangosan az üres szobájától,
de válasz nem érkezett. Tanakodott magában, mit tegyen remegő,
felhevűlt testével, így jobb ötlet híján beállt a hideg zuhany
alá, ahol jó félóráig hűsölt. Mire kijött a komódon várta
egy díszes levél, melyben az esti vacsra menüje és programja volt
feltüntetve, mint általában ha a nagycsalád összejött. Az est
témája természetesen a másnap esti bál és az eljegyzés volt.
Jared egy középszürke klasszikus öltönyt választott egy
halványkék inggel és a megfelelő kiegészítőkkel tette
kifogástalanná a megjelenését.
</div>
<div class="western" lang="en-US" style="line-height: 100%; margin-bottom: 0cm;">
<br /></div>
<div class="western" lang="en-US" style="line-height: 100%; margin-bottom: 0cm;">
Mikor megérkezett a szalonba már csak édesanyját és nagynénjét
találta ott. Udvarias meghajlással köszöntötte őket majd
jobbját felajánlotta anyjának, így mentek az ebédlőbe. Mindenki
elfoglalta a megszokott helyét, természetesen dédapjáé volt a
családfő helye, jobbján fia a balján unokája ült míg Jared
vele szemben.</div>
<div class="western" lang="en-US" style="line-height: 100%; margin-bottom: 0cm;">
<br /></div>
<div class="western" lang="en-US" style="line-height: 100%; margin-bottom: 0cm;">
A vacsorát, mint mindig csendben fogyasztották el, hisz
neveletlenség evés közben beszélni. A desszert után azonban
mindenki beszélgetni kezdett, izgatottak voltak a bál miatt, de
leginkább az eljegyzés foglalkoztatta a társaság nő tagjait.
Szinte a legapróbb részletből is kardinális kérdést tudtak
csinálni. A férfiak szintén társalogtak, de őket teljesen más
foglalkoztatta méghozzá Jared beavatása.</div>
<div class="western" lang="en-US" style="line-height: 100%; margin-bottom: 0cm;">
A két idősebb Valerio előre ment a könyvtárszobába, Jaredet
apja hívta, hogy tartson velük. Egy titkos ajtón mentek tovább
egy, a fiú által ismeretlen helyre.</div>
<div class="western" lang="en-US" style="line-height: 100%; margin-bottom: 0cm;">
<br /></div>
<div class="western" lang="en-US" style="line-height: 100%; margin-bottom: 0cm;">
-Eljött az idő, hogy mint kiválasztott utódomnak átadjam
tisztségemet,- intézte szavait Jaredhez az öreg – a feladat,
melyet most átveszel családunk évezredes öröksége. A
szolgálatod hatvan évre szól melyet fiad, majd az ő fia is
génjeiben továbbvissz, hogy a következő generáció méltón
vehesse át tőled azt, amit most tőlem megkapsz.</div>
<div class="western" lang="en-US" style="line-height: 100%; margin-bottom: 0cm;">
<br /></div>
<div class="western" lang="en-US" style="line-height: 100%; margin-bottom: 0cm;">
-Megtisztel dédapám, de nem igazán értem ezt-vert hevesen Jared
szíve.</div>
<div class="western" lang="en-US" style="line-height: 100%; margin-bottom: 0cm;">
<br /></div>
<div class="western" lang="en-US" style="line-height: 100%; margin-bottom: 0cm;">
-A családunkat kiválasztották sok ezer évvel ezelőtt, hogy
előkészítsük az Ő érkezését, mikor eljő majd a sötétség
órája. Az a feladatunk, hogy a megfelelő embereket a megfelelő
pozicióba állítsuk, hogy a világ írányítása a mi kezünkben
legyen. De ehhez erő kell, melyet csak is a családunk férfitagjai
képesek továbbadni és elbírni.</div>
<div class="western" lang="en-US" style="line-height: 100%; margin-bottom: 0cm;">
<br /></div>
<div class="western" lang="en-US" style="line-height: 100%; margin-bottom: 0cm;">
-De ez hogy lehetséges, én ezt nem értem. Semmit sem értek-nézett
rá összezavarodva.</div>
<div class="western" lang="en-US" style="line-height: 100%; margin-bottom: 0cm;">
<br /></div>
<div class="western" lang="en-US" style="line-height: 100%; margin-bottom: 0cm;">
-Az erőt a férfi kromoszóma örökíti tovább.</div>
<div class="western" lang="en-US" style="line-height: 100%; margin-bottom: 0cm;">
<br /></div>
<div class="western" lang="en-US" style="line-height: 100%; margin-bottom: 0cm;">
-És ha lányom születik, hisz mind lányként kezdjük.</div>
<div class="western" lang="en-US" style="line-height: 100%; margin-bottom: 0cm;">
<br /></div>
<div class="western" lang="en-US" style="line-height: 100%; margin-bottom: 0cm;">
-Az emberek talán igen, de mi nem.</div>
<div class="western" lang="en-US" style="line-height: 100%; margin-bottom: 0cm;">
<br /></div>
<div class="western" lang="en-US" style="line-height: 100%; margin-bottom: 0cm;">
-Mi?</div>
<div class="western" lang="en-US" style="line-height: 100%; margin-bottom: 0cm;">
<br /></div>
<div class="western" lang="en-US" style="line-height: 100%; margin-bottom: 0cm;">
-Mi nem egyszerű emberek vagyunk, mi a halált és a pusztulás Urát
szolgáljuk.</div>
<div class="western" lang="en-US" style="line-height: 100%; margin-bottom: 0cm;">
<br /></div>
<div class="western" lang="en-US" style="line-height: 100%; margin-bottom: 0cm;">
-Ti mind megörűltetek? Én ebben nem veszek részt!-és már indult
is volna, de lefogták.</div>
<div class="western" lang="en-US" style="line-height: 100%; margin-bottom: 0cm;">
<br /></div>
<div class="western" lang="en-US" style="line-height: 100%; margin-bottom: 0cm;">
-Ez nem így megy.</div>
<div class="western" lang="en-US" style="line-height: 100%; margin-bottom: 0cm;">
<br /></div>
<div class="western" lang="en-US" style="line-height: 100%; margin-bottom: 0cm;">
-Eresszetek el!</div>
<div class="western" lang="en-US" style="line-height: 100%; margin-bottom: 0cm;">
<br /></div>
<div class="western" lang="en-US" style="line-height: 100%; margin-bottom: 0cm;">
-A lány miatt?</div>
<div class="western" lang="en-US" style="line-height: 100%; margin-bottom: 0cm;">
<br /></div>
<div class="western" lang="en-US" style="line-height: 100%; margin-bottom: 0cm;">
-Hogy mi?</div>
<div class="western" lang="en-US" style="line-height: 100%; margin-bottom: 0cm;">
<br /></div>
<div class="western" lang="en-US" style="line-height: 100%; margin-bottom: 0cm;">
-Tüzes egy fajta volt az már biztos.</div>
<div class="western" lang="en-US" style="line-height: 100%; margin-bottom: 0cm;">
<br /></div>
<div class="western" lang="en-US" style="line-height: 100%; margin-bottom: 0cm;">
-Mit csináltál vele?</div>
<div class="western" lang="en-US" style="line-height: 100%; margin-bottom: 0cm;">
<br /></div>
<div class="western" lang="en-US" style="line-height: 100%; margin-bottom: 0cm;">
-Én semmit, te fogsz-ezzel odaállt a fiú elé széttépte drága
ruháját, hogy szabaddá tegye mellkasát. Szíve fölött fordított
pentagrammát vésett bőrébe egy éles késsel majd megvágta saját
tenyerét. Ősi szöveget kántált, hívta a sötét szellemet mely
benne lakott, érezte hogy kitörni vágyik öreg testéből, s kezét
gyorsan szorosan a fiú vérző mellkasára szorította. Vörös fény
izzott fel, ahol összértek s a pokol kénes szaga lengte be a
szobát. Az erő pokoli fájdalommal töltötte be az ifjú testet, s
mikor teljesen birtokba vette azt, az öreg egy fekete gyertya
viaszával zárta le a lüktetve izzó sebet.</div>
<div class="western" lang="en-US" style="line-height: 100%; margin-bottom: 0cm;">
<br /></div>
<div class="western" lang="en-US" style="line-height: 100%; margin-bottom: 0cm;">
A három férfi ezután behozta egy másik szobából a zöldszemű
lányt, kinek szája, keze gúsba volt kötve.</div>
<div class="western" lang="en-US" style="line-height: 100%; margin-bottom: 0cm;">
<br /></div>
<div class="western" lang="en-US" style="line-height: 100%; margin-bottom: 0cm;">
-Ő az utadban áll, megingatott, és amíg él bármikor megteheti.
Őld meg!</div>
<div class="western" lang="en-US" style="line-height: 100%; margin-bottom: 0cm;">
<br /></div>
<div class="western" lang="en-US" style="line-height: 100%; margin-bottom: 0cm;">
Egy könnyű mozdulat volt csupán és az élet elszállt, Jared
lelkének utolsó szikrája még megsiratta a lányt, majd új énje
felülkerekedett rajta. A Kaszás újjászületett.</div>
<div class="western" lang="en-US" style="line-height: 100%; margin-bottom: 0cm;">
<br /></div>
Syrohttp://www.blogger.com/profile/16937654075324244179noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-6908386384851088317.post-44097250952076113902013-11-25T22:38:00.000+01:002013-11-25T23:22:47.029+01:00Trux Béla - Akkon ostroma<style type="text/css">P { margin-bottom: 0.21cm; }</style>
<br />
<div lang="de-DE" style="margin-bottom: 0cm;">
<b><span style="font-size: large;"></span></b><br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<b><span style="font-size: large;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgt-BzUbHBtGfwwFNAudyni4bYDjWqqtUO7acjFlsaXqocSGdp6fKYXUqPeq0J7wsxYEmUo1jO5INjUWsMZLkyLy7ytV6jl682Zdcxyq2haWGZpswrjUUMvJMszh7_FXbbIWfSiyMIPpMU/s1600/ujszo_1369165142733_5.jpg" imageanchor="1" style="clear: right; float: right; margin-bottom: 1em; margin-left: 1em;"><img border="0" height="320" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgt-BzUbHBtGfwwFNAudyni4bYDjWqqtUO7acjFlsaXqocSGdp6fKYXUqPeq0J7wsxYEmUo1jO5INjUWsMZLkyLy7ytV6jl682Zdcxyq2haWGZpswrjUUMvJMszh7_FXbbIWfSiyMIPpMU/s320/ujszo_1369165142733_5.jpg" width="205" /></a></span></b></div>
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEiKyBU-wY6hxHl3a4Yq2Sg8LR6dI9nAdtfnCn_5pQQpFY4w91e2jZ9Cd5l6Vw1Km9Osxm5vBQvj1PB5BDu8yqItx9NDoGhhYjW7i4vZC_0jahNnGNNGA7ptt9gIpMEfxuYRDy_NcfIfmfQ/s1600/ujszo_1369165142733_5.jpg" imageanchor="1" style="clear: right; float: right; margin-bottom: 1em; margin-left: 1em;"></a></div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
<span lang="de-DE"><span style="font-weight: normal;"><span style="color: #666666;"> </span></span></span><span style="color: #666666;"><span lang="de-DE"><span style="font-weight: normal;">Az
első kötet, </span></span><span lang="de-DE"><i><span style="font-weight: normal;">A
templomos lovag</span></i></span><span lang="de-DE"><span style="font-weight: normal;">
után nagyon vártam a folytatást, bíztam benne, hogy legalább
olyan jó lesz, s be is váltotta a hozzá fűzött reményeimet.</span></span></span></div>
<span style="color: #666666;">
</span>
<br />
<div align="JUSTIFY" lang="de-DE" style="font-weight: normal; margin-bottom: 0cm;">
<span style="color: #666666;">
</span></div>
<div align="JUSTIFY" lang="de-DE" style="font-weight: normal; margin-bottom: 0cm;">
<span style="color: #666666;"> A történet közvetlenül az első rész
végén folytatódik: Tristan felépült lábsérüléséből, s bár
fizikailag meggyógyul, de a lelkén hatalmas sebek tátonganak.
Megingott a hite mind önmagában, mind a Templomos Rendben.
Mindeközben a városon is nyugtalanság lesz urrá, érzi, hogy
valami változni fog. Kaláun szultán meghalt és fia Al-Asraf
Khalil veszi át a helyét, aki elhatározza, hogy kiűzi a
frandzsokat végleg a Szentföldről.</span></div>
<span style="color: #666666;">
</span>
<br />
<div align="JUSTIFY" lang="de-DE" style="font-weight: normal; margin-bottom: 0cm;">
<span style="color: #666666;">
</span></div>
<div align="JUSTIFY" lang="de-DE" style="font-weight: normal; margin-bottom: 0cm;">
<span style="color: #666666;"> A csata hosszú felvezetés után ebben a
kötetben bontakozik ki, az író a frandzsok szemszöge mellett a
muszlimokét is igyekszik hitelesen bemutatni úgy, hogy megértsük
szándékaikat és gondolataikat, hogy aztán az európai olvasó
akaratlanul is ''oldalt vált'', s úgy érzi a muszlimoknak van
igazuk. Akkon város vezetőinek viselkedése, a városirányítási
stílusok és a problémamegoldási készségük teljes mértékben
alátámasztja azt a szomorú sejtelmet, hogy nem európai vezetők –
vagy legalábbis annak titulált emberek – kezébe való a város.</span></div>
<span style="color: #666666;">
</span>
<br />
<div align="JUSTIFY" lang="de-DE" style="font-weight: normal; margin-bottom: 0cm;">
<span style="color: #666666;"> Az író több szemszögből mutatja meg
nekünk a történteket: az egyszerű csavargóétól a királyig, s
ez a műnek megadja azt a mélységet, mely által az olvasó jobban
átláthatja a korabeli problémák diverzitását, szemszögenként
a fontossági sorrendeket és a megoldási lehetőségeket.</span></div>
<span style="color: #666666;">
</span>
<br />
<div align="JUSTIFY" lang="de-DE" style="font-weight: normal; margin-bottom: 0cm;">
<span style="color: #666666;">
</span></div>
<div align="JUSTIFY" lang="de-DE" style="font-weight: normal; margin-bottom: 0cm;">
<span style="color: #666666;"> Tristan karaktere igen nagy változáson megy
keresztül. Apránként kapjuk meg a vele kapcsolatos információkat,
mindig csak annyit, ami az adott helyzetben szükséges. Olykor
előfordul, hogy a véletlen és akaratlanság látszatát keltve
olyan tudás is a szemünk elé tárul, melynek szándékolt közlése
csak jóval később derül ki.</span></div>
<span style="color: #666666;">
</span>
<br />
<div align="JUSTIFY" lang="de-DE" style="font-weight: normal; margin-bottom: 0cm;">
<span style="color: #666666;">
</span></div>
<div align="JUSTIFY" lang="de-DE" style="font-weight: normal; margin-bottom: 0cm;">
<span style="color: #666666;"> A szereplők személyisége részletgazdag
lett: hús-vér embereket ismerhetünk meg, akiknek érezhetjük
gondjaikat, öröműket, félelmeiket, kétségeiket és reményeiket.
Az új karaktereket, ahogy Tristannal kapcsolatos információk
esetében is, mindig jóval elöbb ismerhetjük meg, mint ahogy a
történet felfedné szerepüket így fokozva kíváncsiságunkat, s
színessé, izgalmassá és lendületessé téve a regényt ezáltal.</span></div>
<span style="color: #666666;">
</span>
<br />
<div align="JUSTIFY" lang="de-DE" style="font-weight: normal; margin-bottom: 0cm;">
<span style="color: #666666;">
</span></div>
<div align="JUSTIFY" lang="de-DE" style="font-weight: normal; margin-bottom: 0cm;">
<span style="color: #666666;"> A műben jelen van a misztikum is, amiben nem
merül el az író, csak annyira, hogy felcsigázza az olvasó
érdeklődését, s kérdések merüljenek fel benne.</span></div>
<span style="color: #666666;">
</span>
<br />
<div align="JUSTIFY" lang="de-DE" style="font-weight: normal; margin-bottom: 0cm;">
<span style="color: #666666;">
</span></div>
<div align="JUSTIFY" lang="de-DE" style="font-weight: normal; margin-bottom: 0cm;">
<span style="color: #666666;"> A történetben sok idegen kifejezés
található: például korabeli gépek és eszközök, amire nem ad
magyarázatot vagy leírást. Ezt az író az internetes közösségi
oldalán pótolja, de célszerűbbnek találnám, ha ezt
lábjegyzetben vagy szószedetben tenné meg, gondolván a
számítástechnikát és a 21. századi közösségi médiát
kevésbé előnybe részesítő olvasótáborára. Emellett viszont
kiemelendőnek találom a regény nyelvezetét, mely eredetiségével
és egyediségével sikerült megfognia – jelen olvasó érzete
szerint – a korabeli stílust és nyelvezetet ezzel is korhű
ábrázolást és világképet tárva a lelkes közönség felé.</span></div>
<span style="color: #666666;">
</span>
<br />
<div align="JUSTIFY" lang="de-DE" style="font-weight: normal; margin-bottom: 0cm;">
<span style="color: #666666;">
</span></div>
<div align="JUSTIFY" lang="de-DE" style="font-weight: normal; margin-bottom: 0cm;">
<span style="color: #666666;"> Mindent összevetve egy igen összetett és
jól kidolgozott történelmi regény, s remélem több hasonló
művel örvendeztett meg minket az író.</span></div>
<div align="JUSTIFY" lang="de-DE" style="font-weight: normal; margin-bottom: 0cm;">
<br /></div>
Syrohttp://www.blogger.com/profile/16937654075324244179noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-6908386384851088317.post-68441109312063255132013-08-01T22:32:00.000+02:002013-08-01T22:34:08.262+02:00Egy ködös szerelem<style type="text/css">P { margin-bottom: 0.21cm; }</style>
<br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<iframe allowfullscreen='allowfullscreen' webkitallowfullscreen='webkitallowfullscreen' mozallowfullscreen='mozallowfullscreen' width='320' height='266' src='https://www.youtube.com/embed/jjD0G-u-SwE?feature=player_embedded' frameborder='0'></iframe></div>
<div style="margin-bottom: 0cm;">
<br /></div>
<div style="margin-bottom: 0cm;">
<br /></div>
<div style="margin-bottom: 0cm; text-align: justify;">
A végtelen vásznú valóság csak
ontja magából a színeket, érzéseket, vágyakat. Az elevennek
tűnő néma szobrok a felkelő Napban fürösztik arcukat, míg
lassú léptem alatt az őszi reggel foga csikorog, és várja a
meleg napsugarak engesztelő simogatását. Csendes a park egy
madár sem kedveskedik vidám dallamokkal, csak gubbasztanak borzas
tollaik között mozdulatlan. Ezüst fonalát szövi a pók, mely
fátyolként telepszik a tájra, s rejti el annak valódi arcát.
Harmatgyöngyöt gyűjt egy kósza árny, valóságot lát benne tán,
de észrevesz, s elillan, tovaszáll. Miért menekül, fél tőlem
talán? Lebegek, kúszok a Nap felé, ölelni vágyom őt, de
szerelmünk átkozott. Sugarai cirógatnak, s elvész testem az
érintésébe. Felajánlom magam legyek övé, más senki nem kell.
Puha bársonyos testem pusztul szeretete alatt, míg utolsó
foszlányom, mely egy öreg tölgy tövében reszket, el nem hamvad. </div>
<div style="margin-bottom: 0cm; text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="margin-bottom: 0cm; text-align: justify;">
<br /></div>
Syrohttp://www.blogger.com/profile/16937654075324244179noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-6908386384851088317.post-92226826144900307612013-06-27T19:35:00.000+02:002013-06-27T19:36:32.750+02:00Szűrreál<style type="text/css">P { margin-bottom: 0.21cm; }</style>
<br />
<div style="margin-bottom: 0cm;">
<br /></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<span style="font-size: large;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjPxNe-a_ptD_C4ErQOLqcin5eGClAgJuAOBUgb3ebKzuTF40hu0dWZhmL6yn6gvYZfPHg0-NFcmxK51ISM9vAzS76Paxe9EpmYRfT-7zYfK56_m2NCE-qpR5UfgcEoK1b7-vJ5r9KHMEA/s1600/Surreal_Paradise_by_eclipsy.jpg" imageanchor="1" style="clear: right; float: right; margin-bottom: 1em; margin-left: 1em;"><img border="0" height="200" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjPxNe-a_ptD_C4ErQOLqcin5eGClAgJuAOBUgb3ebKzuTF40hu0dWZhmL6yn6gvYZfPHg0-NFcmxK51ISM9vAzS76Paxe9EpmYRfT-7zYfK56_m2NCE-qpR5UfgcEoK1b7-vJ5r9KHMEA/s200/Surreal_Paradise_by_eclipsy.jpg" width="200" /></a></span></div>
Vágyok oda, hol a tenger tiszta,<br />
<div style="margin-bottom: 0cm;">
Kék vizét semmi sem csúfítja.</div>
<div style="margin-bottom: 0cm;">
Lágyan ring, szellő simogatja,</div>
<div style="margin-bottom: 0cm;">
Felhő nézi, cirógatja.</div>
<div style="margin-bottom: 0cm;">
<br /></div>
<div style="margin-bottom: 0cm;">
Légy te az, ami ő nem lehetek,</div>
<div style="margin-bottom: 0cm;">
a szabadság kéklő fellege.</div>
<div style="margin-bottom: 0cm;">
Lásson téged mindenki,</div>
<div style="margin-bottom: 0cm;">
de ne ismerjen senki.</div>
<div style="margin-bottom: 0cm;">
<br /></div>
<div style="margin-bottom: 0cm;">
Tudd, amit ők tudnak,</div>
<div style="margin-bottom: 0cm;">
Érezd, amit ők éreznek,</div>
<div style="margin-bottom: 0cm;">
Halld meg szavukat,</div>
<div style="margin-bottom: 0cm;">
s suttogd vissza vágyaikat.</div>
<div style="margin-bottom: 0cm;">
<br /></div>
<div style="margin-bottom: 0cm;">
Egy ismeretlen ismerős</div>
<div style="margin-bottom: 0cm;">
kép mögé bújva. Félős.</div>
<div style="margin-bottom: 0cm;">
Utat mutatsz, de sajátod nem leled,</div>
<div style="margin-bottom: 0cm;">
evezz velem, el innen, tengeren.</div>
<div style="margin-bottom: 0cm;">
<br /></div>
<div style="margin-bottom: 0cm;">
Szabadon, és elveszetten,</div>
<div style="margin-bottom: 0cm;">
a tükröt kérdem mellettem.</div>
<div style="margin-bottom: 0cm;">
Mutatja arcom, szüntelen,</div>
<div style="margin-bottom: 0cm;">
Könnyel keverve lelkem.</div>
<div style="margin-bottom: 0cm;">
<br /></div>
<div style="margin-bottom: 0cm;">
Taszíts a fagyos mélybe,</div>
<div style="margin-bottom: 0cm;">
vagy emelj a tündöklő égbe.</div>
<div style="margin-bottom: 0cm;">
Ringass lágy vizeken, a kéklő
fényben,
</div>
<div style="margin-bottom: 0cm;">
vagy temess a földnek sötét
rejtekébe.</div>
<div style="margin-bottom: 0cm;">
<br /></div>
<div style="margin-bottom: 0cm;">
Engedj, mennem kell, hív a tenger.</div>
<div style="margin-bottom: 0cm;">
Testvért lát, s nem engem.</div>
<div style="margin-bottom: 0cm;">
Álarcom vizes, s tiszta,</div>
<div style="margin-bottom: 0cm;">
Én, a tükör vagyok, nem a keret
maga.</div>
Syrohttp://www.blogger.com/profile/16937654075324244179noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-6908386384851088317.post-89375147843879318962013-06-23T20:35:00.001+02:002014-06-29T23:07:44.427+02:00Nem minden 'rossz' rossz<style type="text/css">P { margin-bottom: 0.21cm; }</style>
<br />
<div align="JUSTIFY" style="margin-bottom: 0cm;">
<style type="text/css">P { margin-bottom: 0.21cm; }</style>
</div>
<div align="JUSTIFY" style="margin-bottom: 0cm;">
<br /></div>
<table cellpadding="0" cellspacing="0" class="tr-caption-container" style="float: right; margin-left: 1em; text-align: right;"><tbody>
<tr><td style="text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhINM0LtmV5-4MxwWCDAUWEUIKKp1BJu7eKLeJdhN7CnDQ3flG6iMjf0VtLrC9QKrAT_hu1RlqEelEBmvPACNdnW7ONmRKcUxpjXRWoQifOSbrLgmYaXgjpNXCxoKyQz-3uX3l_twmT_eA/s1600/K%C3%A9perny%C5%91k%C3%A9p.png" imageanchor="1" style="clear: right; margin-bottom: 1em; margin-left: auto; margin-right: auto;"><img border="0" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhINM0LtmV5-4MxwWCDAUWEUIKKp1BJu7eKLeJdhN7CnDQ3flG6iMjf0VtLrC9QKrAT_hu1RlqEelEBmvPACNdnW7ONmRKcUxpjXRWoQifOSbrLgmYaXgjpNXCxoKyQz-3uX3l_twmT_eA/s320/K%C3%A9perny%C5%91k%C3%A9p.png" height="320" width="232" /></a></td></tr>
<tr><td class="tr-caption" style="text-align: center;"><br />
</td></tr>
</tbody></table>
<div align="JUSTIFY" style="margin-bottom: 0cm;">
<br /></div>
<div align="JUSTIFY" style="margin-bottom: 0cm;">
Egy esőcsepp zuhant alá
gyorsan a magasból, s talán még látni vélt néhány színes
alakokat egy fura szögletes dobozban, majd egy szempillantással
később szétfröccsent az emberektől hemzsegő járdán. Ennyi
volt csupán az élete, de míg megszületett a magasban s földet ért
leélte az egészet. Ez az egyszerűség csodálattal töltötte el
Mike-ot, és egy kicsit irigylésre is késztette.</div>
<div align="JUSTIFY" style="margin-bottom: 0cm;">
<br /></div>
<div align="JUSTIFY" style="margin-bottom: 0cm;">
- Szia Drágám! -
köszönt be mosolyogva felesége az irodába.</div>
<div align="JUSTIFY" style="margin-bottom: 0cm;">
<br /></div>
<div align="JUSTIFY" style="margin-bottom: 0cm;">
- Szia Szívem! - nézet
rá az elbűvölő nőre az ablak mellől, aki ringó csípővel
közeledett felé, és mivel ez a munkahelye volt így Mike szomorúan
igazított egyet a nadrágján, és némileg lehűtve magát csókkal
üdvözölte szerelmét.</div>
<div align="JUSTIFY" style="margin-bottom: 0cm;">
<br /></div>
<div align="JUSTIFY" style="margin-bottom: 0cm;">
- Na, indulhatunk, vagy
azt szeretnéd ha a fiúk rád várnának?</div>
<div align="JUSTIFY" style="margin-bottom: 0cm;">
<br /></div>
<div align="JUSTIFY" style="margin-bottom: 0cm;">
- Úgysem tudok olyan
későn érkezni, mint Eric – mosolygott Mike. Majd elindultak a
lifthez, közben még pár kollégától elköszönt a hétvégére.
A garázsba érve már érezni lehetett az eső illatát, mely
keserédes emlékeket hozott felszínre benne, de igyekezett ezt nem
kimutatni. Nem szerette ha Layla aggódik érte, persze könnyebb
lenne, ha elmondaná neki mi is történt akkor huszonöt évvel
ezelőtt, de félt, hogy nem hinne neki, és nem akarta elveszíteni
az egyetlen jó dolgot az életében.</div>
<div align="JUSTIFY" style="margin-bottom: 0cm;">
<br /></div>
<div align="JUSTIFY" style="margin-bottom: 0cm;">
Az autó út valahogy a
szokásosnál is hosszabbnak tűnt, talán az eső, vagy csak a
péntek esti csúcs miatt, kitudja. Nem is értette miért mostanra
beszélték meg a szokásos összejövetelüket a fiúkkal, de ha már
így alakult igyekezett jó pofát vágni hozzá. Eddig mindig
szombaton tartották, akkor mindenki biztosan ráért, persze ezt
Steve-nek megint meg kellett változtatnia, mint mindent, ami neki
nem felelt meg. Nagyon megváltozott, ahogy Eric is, egyszóval
összegezve igazi seggfejek lettek, persze vele nem, mert barátok
voltak egész kicsi koruk óta.
</div>
<div align="JUSTIFY" style="margin-bottom: 0cm;">
<br /></div>
<div align="JUSTIFY" style="margin-bottom: 0cm;">
Steve egy óriásvállalat feje volt dollár milliárdokkal a bankszámláján, Eric hasonló
cipőben járt bár kisebb céget vezetett. Mike azonban egy ingatlanfejlessztési
vállalkozás egyik építésze volt, pontosabban egy a tizenhatból,
akik a cégnek dolgoztak. A fiúk nem egyszer felajánlották, hogy
segítenek egy saját vállalkozás elindításában, de Mike jól
érezte magát itt. Feleségét is ennek a munkahelynek köszönheti.
Az a tíz évvel ezelőtti továbbképzés Washingtonban,
felejthetetlen élmény a számára és mind a mai napig minden
percére emlékszik annak, mikor először találkoztak.</div>
<div align="JUSTIFY" style="margin-bottom: 0cm;">
<br /></div>
<div align="JUSTIFY" style="margin-bottom: 0cm;">
- Megérkeztünk –
jegyezte meg csak úgy mellékesen Layla, mintha nem lenne egyértelmű
a két biztonsági kapun való áthaladás ténye.</div>
<div align="JUSTIFY" style="margin-bottom: 0cm;">
<br /></div>
<div align="JUSTIFY" style="margin-bottom: 0cm;">
Mike kikecmergett a
kocsiból, majd mikor felesége segíteni szeretett volna, udvariasan
megköszönte, de egyedül intézte a dolgot. A bejárat akadály
mentesítve volt kimondottan Mike számára, nem mintha olyan sok
időt töltött volna Steve házban. Felhajtotta magát a bejáratig,
ahol meglepetésére Eric jelent meg az ajtóban, még visszafordulva
intett egyet a nőnek majd bement a házba.</div>
<div align="JUSTIFY" style="margin-bottom: 0cm;">
<br /></div>
<div align="JUSTIFY" style="margin-bottom: 0cm;">
- Mi ez a pontosság,
beteg vagy talán? - kérdezte köszönés helyett Mike.</div>
<div align="JUSTIFY" style="margin-bottom: 0cm;">
<br /></div>
<div align="JUSTIFY" style="margin-bottom: 0cm;">
- Egyszer ezt is ki kell
próbálni – vigyorgott jókedvűen, amit valószínűleg a
whisky-nek köszönhetett, ami a kezében volt.</div>
<div align="JUSTIFY" style="margin-bottom: 0cm;">
<br /></div>
<div align="JUSTIFY" style="margin-bottom: 0cm;">
- Hol van Steve?</div>
<div align="JUSTIFY" style="margin-bottom: 0cm;">
<br /></div>
<div align="JUSTIFY" style="margin-bottom: 0cm;">
- Csak holnap érkezik.</div>
<div align="JUSTIFY" style="margin-bottom: 0cm;">
<br /></div>
<div align="JUSTIFY" style="margin-bottom: 0cm;">
- Micsoda? Akkor miért
mára beszéltük meg?</div>
<div align="JUSTIFY" style="margin-bottom: 0cm;">
<br /></div>
<div align="JUSTIFY" style="margin-bottom: 0cm;">
- Ezt majd tőle kérdezd
meg, de addig is megyek megcsapolom méltán híres italkészletét.
Velem tartasz?</div>
<div align="JUSTIFY" style="margin-bottom: 0cm;">
<br /></div>
<div align="JUSTIFY" style="margin-bottom: 0cm;">
- Hát, nem is tudom.</div>
<div align="JUSTIFY" style="margin-bottom: 0cm;">
<br /></div>
<div align="JUSTIFY" style="margin-bottom: 0cm;">
- Jaj ne már, tudod,
hogy utálok egyedül inni. Akkor legalább fogj meg egy poharat és
nézz úgy ki mintha te is osztoznál velem a kulináris
élvezetekben.</div>
<div align="JUSTIFY" style="margin-bottom: 0cm;">
<br /></div>
<div align="JUSTIFY" style="margin-bottom: 0cm;">
- Rendben – állt rá a
dologra, bár sosem értette barátja miért rajong ennyire az
italokért, hisz gyerekkorában gyűlölte az italt főleg, hogy az
apja és anyja is alkoholista volt. De hát változik az ember. Ő
kitudja mitől változott meg, miért lett ősi ellensége mára a
legjobb barátja.</div>
<div align="JUSTIFY" style="margin-bottom: 0cm;">
<br /></div>
<div align="JUSTIFY" style="margin-bottom: 0cm;">
Az idő gyorsabban telt,
mint Mike várta, persze az itallal arányosan, s Eric egyre furcsább
lett. Többször kért bocsánatot Mike-tól, sajnálatát is
kifejezte, de az okáról még hallgatott. Olyan hajnali kettő
magasságában két üveg kivégzett whisky után történt valami.
Eric a teraszajtóban állt és nézte Steve holdfényben játszó
halastavát.</div>
<div align="JUSTIFY" style="margin-bottom: 0cm;">
<br /></div>
<div align="JUSTIFY" style="margin-bottom: 0cm;">
- Tudod, talán így
kellett lennie, mondhatni a sors keze volt benne...</div>
<div align="JUSTIFY" style="margin-bottom: 0cm;">
<br /></div>
<div align="JUSTIFY" style="margin-bottom: 0cm;">
- Asszem ideje lefeküdni
Eric, hosszú volt ez a nap – próbálkozott Mike.</div>
<div align="JUSTIFY" style="margin-bottom: 0cm;">
<br /></div>
<div align="JUSTIFY" style="margin-bottom: 0cm;">
- Még mindig nem
emlékszel ennyi év után sem?</div>
<div align="JUSTIFY" style="margin-bottom: 0cm;">
<br /></div>
<div align="JUSTIFY" style="margin-bottom: 0cm;">
- Mégis mire?- bár
sejtette mire akar kilyukadni Eric de azért megkérdezte.</div>
<div align="JUSTIFY" style="margin-bottom: 0cm;">
<br /></div>
<div align="JUSTIFY" style="margin-bottom: 0cm;">
- Hogy mi történt akkor
huszonöt évvel ezelőtt.</div>
<div align="JUSTIFY" style="margin-bottom: 0cm;">
<br /></div>
<div align="JUSTIFY" style="margin-bottom: 0cm;">
- De tudom, a csatornánál
játszottunk és beszakadt az egyik padló, lezuhantunk, ti
megúsztátok én nem. Eric kár a múlton rágódni, ami megtörtént
az megtörtént. Nem vagy hibás, ahogy Steve sem. Most pedig indulj
lefeküdni, jó? - de mintha meg sem hallotta volna őt, csak állt
és bámult kifelé.</div>
<div align="JUSTIFY" style="margin-bottom: 0cm;">
<br /></div>
<div align="JUSTIFY" style="margin-bottom: 0cm;">
- Emlékszel az
aranyhalra? - ekkor Mike-nak bevillant egy kép. Ő fekszik a gazban
és nem tudja mozgatni a lábát, a fiúk meg a csatornában
piszkálnak valamit, valami sárgás színűt.</div>
<div align="JUSTIFY" style="margin-bottom: 0cm;">
<br /></div>
<div align="JUSTIFY" style="margin-bottom: 0cm;">
- Látom kezd derengeni –
húzta el a száját Eric.</div>
<div align="JUSTIFY" style="margin-bottom: 0cm;">
<br /></div>
<div align="JUSTIFY" style="margin-bottom: 0cm;">
- Mi történt? -
kérdezte zavartan, valahogy eddig ez az emlék még sosem jött elő,
pedig jó pár dokit végig járt.</div>
<div align="JUSTIFY" style="margin-bottom: 0cm;">
<br /></div>
<div align="JUSTIFY" style="margin-bottom: 0cm;">
- Mikor lezuhantunk Steve
és én találtunk egy aranyhalat a csatornában. Azt hittük valaki
megunta és kidobta, de mikor megpiszkáltuk, megszólalt.</div>
<div align="JUSTIFY" style="margin-bottom: 0cm;">
<br /></div>
<div align="JUSTIFY" style="margin-bottom: 0cm;">
- Na, elég én megyek
aludni, te félrebeszélsz – és már indult is ki az ajtón.</div>
<div align="JUSTIFY" style="margin-bottom: 0cm;">
<br /></div>
<div align="JUSTIFY" style="margin-bottom: 0cm;">
- Kívántunk is tőle –
Mike erre megállt és felé nézett -, Steve milliárdos akart
lenni, én csak gazdag.</div>
<div align="JUSTIFY" style="margin-bottom: 0cm;">
<br /></div>
<div align="JUSTIFY" style="margin-bottom: 0cm;">
- És ezt miért mondtad
el? - ment bele a játékba Mike.</div>
<div align="JUSTIFY" style="margin-bottom: 0cm;">
<br /></div>
<div align="JUSTIFY" style="margin-bottom: 0cm;">
- Mert neked még mindig
megvan a kívánságod – nézett bele Mike szemébe Eric, akinek a
tekintete most tisztább volt, mint valaha.</div>
<div align="JUSTIFY" style="margin-bottom: 0cm;">
<br /></div>
<div align="JUSTIFY" style="margin-bottom: 0cm;">
- Persze.</div>
<div align="JUSTIFY" style="margin-bottom: 0cm;">
<br /></div>
<div align="JUSTIFY" style="margin-bottom: 0cm;">
- Szerinted Steve miért
nem mutatta meg soha a tavat neked?</div>
<div align="JUSTIFY" style="margin-bottom: 0cm;">
<br /></div>
<div align="JUSTIFY" style="margin-bottom: 0cm;">
- Mert kerekes székben
vagyok és nincs út.</div>
<div align="JUSTIFY" style="margin-bottom: 0cm;">
<br /></div>
<div align="JUSTIFY" style="margin-bottom: 0cm;">
- És nem tűnt fel hogy
az egész házban tudsz közlekedni, és a kertben is csak oda nem tudsz
lemenni? - ez igaz volt és Mike most először el is gondolkodott
ezen, és a tények magukért beszéltek. Steve és Eric sosem voltak
jó tanulók, vagy kivételesek, mégis egyre feljebb kerültek,
bármi amibe belekezdtek pénzt hozott nekik.</div>
<div align="JUSTIFY" style="margin-bottom: 0cm;">
<br /></div>
<div align="JUSTIFY" style="margin-bottom: 0cm;">
- Ez, hogy lehet? És
miért nem szóltatok róla?</div>
<div align="JUSTIFY" style="margin-bottom: 0cm;">
<br /></div>
<div align="JUSTIFY" style="margin-bottom: 0cm;">
- Hogy hogyan? -tárta
szét a karját Eric – Nem tudom, fogalmam sincs, csak megtörtént.
Steve azt mondta ne szóljuk róla, aztán mikor a kórházban
magadhoz tértél és nem emlékeztél semmire, mi hallgatunk.
</div>
<div align="JUSTIFY" style="margin-bottom: 0cm;">
<br /></div>
<div align="JUSTIFY" style="margin-bottom: 0cm;">
- De mért, hisz nekem is
lett volna egy kívánságom.</div>
<div align="JUSTIFY" style="margin-bottom: 0cm;">
<br /></div>
<div align="JUSTIFY" style="margin-bottom: 0cm;">
- Mert Steve tudta hogy
nem helyeselnéd az ilyesfajta előnyhöz jutást. Mert te túl
becsületes vagy - utánozta Steve-et és szinte már őrülten
hadonászott hozzá – de én már nem bírom érted. Huszonöt éve
mást se csinálok csak hazudozom. A munkámhoz nem értek mégis
milliókat keresek vele. Örülnöm kéne neki de nem megy, érted? Mást
se csinálunk egymás előtt csak színészkedünk, régen... -
legyintett egyet a kezével és leroskadt az egyik fotelbe, és a
következő pillanatba már horkolva aludt a részegek nyugalmával.
Talán végre gondtalan lehetett.</div>
<div align="JUSTIFY" style="margin-bottom: 0cm;">
<br /></div>
<div align="JUSTIFY" style="margin-bottom: 0cm;">
Mike lévén egy két
pohár neki is lecsúszott úgy döntött megnézi magának azt a
tavat, hisz Eric azt mondta ő még kívánhat. Lassan elindult a
kerekesszékkel, de felborult vele. Azért sem adta fel, lekúszott a
vizes fűben a tóhoz. De nem látott semmit, csupán a Hold játékát
a víz felszínén, majd egy aranyosan csillogó valami közeledett
felé. A ház felől hangokat hallott, mintha Steve megjött volna és
Eric-kel kiabálna. Mike visszanézett a válla fölött a ház
irányába, és látta, hogy két alak birkózik, az egyik feléje
akar jönni a másik meg nem engedi.</div>
<div align="JUSTIFY" style="margin-bottom: 0cm;">
<br /></div>
<div align="JUSTIFY" style="margin-bottom: 0cm;">
- Neee! - ordította valamelyik.</div>
<div align="JUSTIFY" style="margin-bottom: 0cm;">
<br /></div>
<div align="JUSTIFY" style="margin-bottom: 0cm;">
- Eressz el!</div>
<div align="JUSTIFY" style="margin-bottom: 0cm;">
<br /></div>
<div align="JUSTIFY" style="margin-bottom: 0cm;">
- Talán tényleg igaza
volt Eric-nek? - tűnődött félhangosan Mike. Mikor egy hangos
dörrenést hallott. Lőttek.</div>
<div align="JUSTIFY" style="margin-bottom: 0cm;">
<br /></div>
<div align="JUSTIFY" style="margin-bottom: 0cm;">
- Mi a kívánságod fiú?
- kérdezte a hal, s ettől hirtelen egy gondolata sem volt Mike-nak.
De az idő sürgette, és a füle mellett elsuhanó golyó is
nyomatékot adott a sietségre. Így azt mondta, ami elsőre eszébe
jutott.</div>
<div align="JUSTIFY" style="margin-bottom: 0cm;">
<br /></div>
<div align="JUSTIFY" style="margin-bottom: 0cm;">
- Soha ne találkozzunk
veled! - és erősen behunyta a szemét várva a következő lövést.</div>
<div align="JUSTIFY" style="margin-bottom: 0cm;">
<br /></div>
<div align="JUSTIFY" style="margin-bottom: 0cm;">
<br /></div>
Syrohttp://www.blogger.com/profile/16937654075324244179noreply@blogger.com1tag:blogger.com,1999:blog-6908386384851088317.post-35773130469842000922013-04-27T22:19:00.000+02:002014-06-29T23:07:10.052+02:00"Csak álom volt"<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEg1_vYykex3J89U-a3Ww2ngPeEKCo7i2hCCA4d9RHpJVsiTqVR36Leud2BgHsfgBahD2GXuBsfsrenYax867hmbCvOoj2Mg0UCqqufOU6_gInzLmblrNx6q5z6yk6fMfC7UHWvjmE-jL_s/s1600/feldolgozva_1.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEg1_vYykex3J89U-a3Ww2ngPeEKCo7i2hCCA4d9RHpJVsiTqVR36Leud2BgHsfgBahD2GXuBsfsrenYax867hmbCvOoj2Mg0UCqqufOU6_gInzLmblrNx6q5z6yk6fMfC7UHWvjmE-jL_s/s320/feldolgozva_1.jpg" height="320" width="219" /></a></div>
<br />
<br />
<div align="CENTER" style="margin-bottom: 0cm;">
<style type="text/css">P { margin-bottom: 0.21cm; }</style>
<i>Ingrid Syöstrand: Néha
csontvázról álmodok</i></div>
<i>
</i>
<div style="margin-bottom: 0cm;">
<i><br /></i>
</div>
<i>
</i>
<div align="CENTER" style="margin-bottom: 0cm;">
<i>Néha csontvázról
álmodok,<br />csak elindul felém,<br />jön közelebb, egyre
közelebb.<br />Nem bírom tovább, visítok<br />és felébredek.<br />–
Csak álom volt –<br />mondja anya.<br />Mintha sokat segítene,<br />hogy
a szörnyűség itt belül van<br />és nem ott kívül.</i></div>
<i>
</i>
<div align="CENTER" style="margin-bottom: 0cm;">
<br /></div>
<div align="CENTER" style="margin-bottom: 0cm;">
<b><span style="font-size: small;">„Csak álom volt”</span></b></div>
<div align="CENTER" style="margin-bottom: 0cm;">
<br /></div>
<div align="JUSTIFY" style="margin-bottom: 0cm;">
Bársonyos, langyos
éjszakában andalogtunk Lash-el a tengerparton. Egymásba
kapaszkodtunk, miközben hallgattuk a tenger morajlását és
szerelmes csókokat váltottunk. A parkoló felé mentünk mikor
három szellemalak majdnem fellökött minket, ahogy leszaladtak
mellettünk a lépcsőn.</div>
<div align="JUSTIFY" style="margin-bottom: 0cm;">
<br /></div>
<div align="JUSTIFY" style="margin-bottom: 0cm;">
- Lassabban! - dorgáltam
meg kedvesen a lepedőben futkosó gyerekeket, s boldog mosollyal
kísérte tekintetem őket a másik feljáró felé, ahol felérve
eltűntek a kocsik között.</div>
<div align="JUSTIFY" style="margin-bottom: 0cm;">
<br /></div>
<div align="JUSTIFY" style="margin-bottom: 0cm;">
- Szereted a gyerekeket –
mosolygott rám kedvesem, s magához húzott, hogy csókot lophasson.</div>
<div align="JUSTIFY" style="margin-bottom: 0cm;">
<br /></div>
<div align="JUSTIFY" style="margin-bottom: 0cm;">
- Igen, nagyon –
sóhajtottam, és mellkasához bújtam, onnan néztem fel rá.</div>
<div align="JUSTIFY" style="margin-bottom: 0cm;">
<br /></div>
<div align="JUSTIFY" style="margin-bottom: 0cm;">
- Tudod, megbeszéltük,
a fősulit még be kell fejezned.</div>
<div align="JUSTIFY" style="margin-bottom: 0cm;">
<br /></div>
<div align="JUSTIFY" style="margin-bottom: 0cm;">
- Tudom, de attól még
gondolhatok rájuk, nézhetem őket, ahogy játszanak – kacérkodtam
vele, és elszakadva tőle előre szaladtam, mint egy gyerek. Néhány
pillanattal később utánam eredt, és egészen hazáig játszottunk
így. De ez most sokkal több volt, mintha csak tizenévesek lettünk
volna, ez szerelmes évődés volt, s mire hazaértünk úgy izzott
körülöttünk a levegő, hogy félő volt, meggyullad minden.</div>
<div align="JUSTIFY" style="margin-bottom: 0cm;">
<br /></div>
<div align="JUSTIFY" style="margin-bottom: 0cm;">
Az ajtón sikeresen
bejutottunk, aztán már nem bírtunk magunkkal, a józanság
legkisebb jelenléte sem volt megfigyelhető. A külvilág megszűnt
számunkra, s csupán a másikra koncentráltunk, és hol vadul, hol
kínzó lassúsággal fedeztük fel újra egymás testét.</div>
<div align="JUSTIFY" style="margin-bottom: 0cm;">
<br /></div>
<div align="JUSTIFY" style="margin-bottom: 0cm;">
Az órán a mutatók épp
éjfélre álltak össze katonásan, mikor megborzongtam, és még
szorosabban bújtam párom ölelésébe. Ez valamelyest enyhített
szorongásomon, majd követtem az én mormotámat az álmok
birodalmába.</div>
<div align="JUSTIFY" style="margin-bottom: 0cm;">
<br /></div>
<div align="JUSTIFY" style="margin-bottom: 0cm;">
Az álom mely magába
fogadott ködszerű volt. Lombtalan fák meredeztek feketén az ég
felé, mintha oszlopai lennének a fentnek és a lentnek. Mezítláb
lépdeltem a kavicsos úton, s néhol egy-egy kereszt bukott elő a
fehér masszából majd, mint fuldoklót a hullám a köd is elnyelte
azokat. A távolból gyermeki nevetést, viháncolást hallottam.
Ahogy egyre közelebb értem a hanghoz egy fekete hinta rajzolódott
ki előttem, majd egy mászóka, csúszda, mérleghinta, de gyerek
sehol. A padok üresen várták a megfáradt anyukákat.</div>
<div align="JUSTIFY" style="margin-bottom: 0cm;">
<br /></div>
<div align="JUSTIFY" style="margin-bottom: 0cm;">
- Hahó!- kiáltottam, de
hangom tompán hatott, mintha falakba ütközne. A fehér égbolton
fekete halálmadarak vonultak át és károgtak ocsmány hangon, s
mintha mindegyik a nevemet ordította volna: Beth! Beth! A fülemre
tapasztottam a kezem, hogy ne halljam őket, de nem segített. A
fejemben voltak, ott zengett károgásuk.</div>
<div align="JUSTIFY" style="margin-bottom: 0cm;">
<br /></div>
<div align="JUSTIFY" style="margin-bottom: 0cm;">
- Ne! Elég! -
sikítottam. Térdre rogytam miközben rám tört a zokogás, s
megtört alakom volt az egyetlen színfoltja ennek a fekete-fehér
világnak.</div>
<div align="JUSTIFY" style="margin-bottom: 0cm;">
<br /></div>
<div align="JUSTIFY" style="margin-bottom: 0cm;">
- Ne sírj! - hallottam
meg egy gyerekhangot, majd éreztem, hogy a blúzomat meghúzogatja
valaki.</div>
<div align="JUSTIFY" style="margin-bottom: 0cm;">
<br /></div>
<div align="JUSTIFY" style="margin-bottom: 0cm;">
- Nem sírok –
hazudtam, s igyekeztem a ruhám ujjával felitatni szememből az
árulkodó nedvességet.</div>
<div align="JUSTIFY" style="margin-bottom: 0cm;">
<br /></div>
<div align="JUSTIFY" style="margin-bottom: 0cm;">
- Játssz velem! - kérte
tőlem parancsolón. <i>A kis türelmetlen - gondoltam magamban.</i><span style="font-style: normal;">
Még töröltem egyet a szememen és megfordultam.</span></div>
<div align="JUSTIFY" style="margin-bottom: 0cm;">
<br /></div>
<div align="JUSTIFY" style="font-style: normal; margin-bottom: 0cm;">
Eszelős
sikítás hagyta el a számat és azonnal menekülni akartam, de
képtelen voltam felállni csak kúszni tudtam hátrafelé, és Ő
ott állt előttem. Egy szörnyeteg, aki vánszorogva elindult felém.
Egy gyerek tépett, foltos rongyokban. Fejéről sötét csíkok
folytak le az arcán, az egyik szeme felfelé nézett, a másik
helyén férgek tolongtak. Egyik kezével felém nyúlt, két ujján
cafatokban lógott a bőr, s csak a csontok látszottak. A bal
lábfeje rendellenesen a másik felé fordult, s úgy sántikált
kitartóan.</div>
<div align="JUSTIFY" style="margin-bottom: 0cm;">
<br /></div>
<div align="JUSTIFY" style="font-style: normal; margin-bottom: 0cm;">
-
Játssz velem! - jött most már a torz hang a szájából egy jó
adag undorító bogár kíséretben. Én meg közben folyamatosan
sikítottam, bőgtem, és fel akartam ébredni, de képtelen voltam
rá.</div>
<div align="JUSTIFY" style="margin-bottom: 0cm;">
<br /></div>
<div align="JUSTIFY" style="font-style: normal; margin-bottom: 0cm;">
-
Beth! Játssz velem! - hörögte.</div>
<div align="JUSTIFY" style="margin-bottom: 0cm;">
<br /></div>
<div align="JUSTIFY" style="font-style: normal; margin-bottom: 0cm;">
-
Nem! - és már moccanni sem tudtam hiába akartam távolabb kerülni
ettől a förmedvénytől.</div>
<div align="JUSTIFY" style="margin-bottom: 0cm;">
<br /></div>
<div align="JUSTIFY" style="font-style: normal; margin-bottom: 0cm;">
-
Beth! Ébredj! - valaki rángatott és szólongatott – Kelj fel! -
hallottam az ismerős hangot. A halottas tájat pedig szép lassan
elnyelte a fehér köd és a homályból előbukkant Lash kontúrja,
majd a kép kiélesedett. Mikor már teljesen ébren voltam, és
tudtam, hogy mindez csupán egy álom volt, zokogásba törtem ki.
Kedvesem féltőn, óvón karjaiba zárt és ringatott, csitítgatott.
Simogatta a hátam, nyugtatni próbált, s átkozta azokat a hülye
egykori szomszédaimat. Volt is miért.</div>
<div align="JUSTIFY" style="font-style: normal; margin-bottom: 0cm;">
<br /></div>
<div align="JUSTIFY" style="font-style: normal; margin-bottom: 0cm;">
Tíz
éves koromban történt halloweenen éjszakáján. A szomszéd
gyerekekkel elmentünk csokit gyűjteni, majd levágtuk az utat a
temetőn keresztül. A köd nagyon sűrű volt és ők szándékosan
előrerohantak, engem meg otthagytak. Másnap az egyik gondnok talált
rám, kis híján elvitte a szíve a látványomtól. Elsírt festék,
szakadt, koszos ruha, fehér haj.</div>
<div align="JUSTIFY" style="font-style: normal; margin-bottom: 0cm;">
<br /></div>
<div align="JUSTIFY" style="font-style: normal; margin-bottom: 0cm;">
Az
orvos, azt mondta anyámnak, hogy a hajam vissza fog barnulni, és
néhány év múlva már nem is fogok emlékezni rá, mintha mi sem
történt volna. Még abban a hónapban elköltöztünk ide Glass
Beach-re.</div>
<div align="JUSTIFY" style="font-style: normal; margin-bottom: 0cm;">
<br /></div>
<div align="JUSTIFY" style="font-style: normal; margin-bottom: 0cm;">
Mindez
tizenöt éve történt, a rémálmok szerencsére már nem
mindennaposak, mondhatni ritkák, havi egy, kettő. És hogy
elfelejtettem volna azt az éjszakát? Soha, nem fogom, mert
akárhányszor tükörbe nézek, a fehér hajam nem engedi, és az
emlékek is előjönnek anyám nyugtatónak szánt szavaival együtt:
„Csak álom volt”</div>
<div align="JUSTIFY" style="font-style: normal; margin-bottom: 0cm;">
<br /></div>
<div align="JUSTIFY" style="font-style: normal; margin-bottom: 0cm;">
<br /></div>
Syrohttp://www.blogger.com/profile/16937654075324244179noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-6908386384851088317.post-63676731475482241582013-03-31T21:12:00.000+02:002014-06-29T23:05:46.028+02:00A Bukottak Krónikája<style type="text/css">P { margin-bottom: 0.21cm; }</style>
<br />
<div align="JUSTIFY" style="margin-bottom: 0cm;">
<br /></div>
<table cellpadding="0" cellspacing="0" class="tr-caption-container" style="float: right; margin-left: 1em; text-align: right;"><tbody>
<tr><td style="text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjDngyNqtV3_hudzQNJaU9offYW0HMXIsyST7hBX7VqTEJdAboXBznwlLk5B56aO5yUwwv6F2_m9FmGYQvzactZuN91_zSpjWvHnl0sJoPbdXc_WWwj4AaVN4oZ8qi0rpQqRIYy4S_PaSk/s1600/tumblr_m1qb1oeOjq1qmt1bvo1_400.png" imageanchor="1" style="clear: right; margin-bottom: 1em; margin-left: auto; margin-right: auto;"><img border="0" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjDngyNqtV3_hudzQNJaU9offYW0HMXIsyST7hBX7VqTEJdAboXBznwlLk5B56aO5yUwwv6F2_m9FmGYQvzactZuN91_zSpjWvHnl0sJoPbdXc_WWwj4AaVN4oZ8qi0rpQqRIYy4S_PaSk/s320/tumblr_m1qb1oeOjq1qmt1bvo1_400.png" height="320" width="213" /></a></td></tr>
<tr><td class="tr-caption" style="text-align: center;"><br />
</td></tr>
</tbody></table>
<br />
1. Könyv<br />
<div align="JUSTIFY" style="margin-bottom: 0cm;">
<br /></div>
<div align="JUSTIFY" style="margin-bottom: 0cm;">
<i>A vérrel keresztelő</i></div>
<div align="JUSTIFY" style="margin-bottom: 0cm;">
<br /></div>
<div align="JUSTIFY" style="margin-bottom: 0cm;">
„A démon, a félelemtől
reszkető lány felé közeledett lassú, kimért léptekkel. Rosie
magához ölelte az újszülött csecsemőt, mely békésen aludt a
karjaiban, mit sem sejtve a véres valóságról. Miközben teltek az
értékes másodpercek, a némaságot a démon hörgése, és a lány
szaggatott légzése törte csak meg, s a haláltól való rettegés
örült gondolatokat ébresztett az embernő egyre labilisabb
elméjében. Úgy vélte, ha feláldozza a kicsit, akkor ő
megmenekülhet, elvégre ő csak elhozta a gyermeket, nem is kell
neki. Lassan lehajolt, és maga elé tette a földre a rongyokba
csavart pici testet, s közben kántálva könyörgött az életéért.
De a felajánlás nem ért célt, s amint már nem volt kezében a
csomag a szörny azonnal rávetette magát. Éles fogaival feltépte
a torkát, ahonnan egy utolsó kétségbeesett sikoly szabadult el
betöltve az éjszaka halálos csendjét. Az éles karmok egyetlen
mozdulattal szakították fel a puha tehetetlen testet, hogy aztán
az egész környék az emberi maradványoktól legyen mocskos.
Módszeresen kutatott, keresett benne, minden négyzetcentimétert
szétmarcangolt, de hiába, nem lelte meg azt a valamit. Csalódott
üvöltése éles pengeként hasított a sikátor némaságába, mire
a gyermek felsírt.</div>
<div align="JUSTIFY" style="margin-bottom: 0cm;">
A rongyok, melybe
belecsavarták teljesen átázott a vértől. A szörny fölé
görnyedt, szagolgatta, éles fogaival alig pár centire volt tőle,
mikor lövés csapódott be mellettük. Felegyenesedett, s a hang
irányába fordult, és így már a testét szaggatták a golyók
mindent beterítve vérével, mely egészen világos volt, szinte
majdnem fehér. A gyermek meg csak sírt és zokogott...”</div>
<div align="JUSTIFY" style="margin-bottom: 0cm;">
<br /></div>
<div align="JUSTIFY" style="margin-bottom: 0cm;">
A világ remény nélkül
maradt. Az embereket démonok tizedelték, akiket nem lehetett
elpusztítani. Néhány elszánt kutató, felforgatta az egész
Vatikánt, már ami megmaradt belőle, hogy megoldásra leljen.
Évtizedek teltek el eredmény nélkül, mire felcsillanni látszott
a remény egy prófécia töredék formájában:</div>
<div align="JUSTIFY" style="margin-bottom: 0cm;">
''Ott születik, hol
vére mártír halált halt a kereszten... A másodszülött, már
nem vízzel, hanem vérrel keresztel, s a bűnösök rettegni fogják
Őt. Eljön a 666-ért, s fel...''</div>
<div align="JUSTIFY" style="margin-bottom: 0cm;">
<br /></div>
<div align="JUSTIFY" style="margin-bottom: 0cm;">
Faith-nek nem volt
senkije és semmije csupán vérben úszó álmai, melyek egész
életében elkísérték. Démonokkal csatározott, állandóan a
veszélyt kereste, hogy szabaduljon egyre kínzóbb látomásaitól.
De új feladattal bízta meg a Tanács: Megkeresni és megvédi a
megjövendölt. Vajon tőle válaszokat kaphat rejtélyes múltjára,
vagy még több lesz a kérdés mire az út véghez ér? Miért érzi
állandóan, hogy valaki követi? Talán a vére az oka? Kiről szól
valójában a prófécia? Kísérd el Faith-et, légy mellette és
talán fény derül az igazságra.</div>
<div align="JUSTIFY" style="margin-bottom: 0cm;">
<br /></div>
<div align="JUSTIFY" style="margin-bottom: 0cm;">
<br /></div>
Syrohttp://www.blogger.com/profile/16937654075324244179noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-6908386384851088317.post-35099311740022334332012-12-30T18:42:00.001+01:002014-06-29T23:04:56.971+02:00Az havat angyal hozza? <style type="text/css">
<!--
@page { margin: 2cm }
P { margin-bottom: 0.21cm }
-->
</style>
<br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
</div>
<br />
<div align="JUSTIFY" style="margin-bottom: 0cm;">
<br /></div>
<div align="JUSTIFY" style="margin-bottom: 0cm;">
<br /></div>
<table cellpadding="0" cellspacing="0" class="tr-caption-container" style="float: right; margin-left: 1em; text-align: right;"><tbody>
<tr><td style="text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhEPHCFZR7zrFw-p0ocCL7gec2GlVaXzAg8QfZO0lQRlbhqgZs8ZOAqAUZBxWfu_nRd_XM1fw_RcAE7PZl27crl1dWeTdB6zJQT1UnRlzJlDaVl5Bjicy5EiY9C-puKIPRhi6y9ZrYt0C8/s1600/manok3.jpg" style="clear: right; margin-bottom: 1em; margin-left: auto; margin-right: auto;"><img border="0" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhEPHCFZR7zrFw-p0ocCL7gec2GlVaXzAg8QfZO0lQRlbhqgZs8ZOAqAUZBxWfu_nRd_XM1fw_RcAE7PZl27crl1dWeTdB6zJQT1UnRlzJlDaVl5Bjicy5EiY9C-puKIPRhi6y9ZrYt0C8/s320/manok3.jpg" height="200" width="320" /></a></td></tr>
<tr><td class="tr-caption" style="text-align: center;"><br />
</td></tr>
</tbody></table>
<div align="JUSTIFY" style="margin-bottom: 0cm;">
Hol volt, hol nem volt,
zúgó patak mentén, s a köd lepte völgyeken is túl a Nemes
Fenyves szomszédságában egy pici falú bújik meg, Trimanor, mely
annyit tesz a Hármak Őrhelye. Már a mítoszok korában is itt volt
eme falucska, s a kifürkészhetetlen jövő is igényli a
jelenlétét.</div>
<div align="JUSTIFY" style="margin-bottom: 0cm;">
<br /></div>
<div align="JUSTIFY" style="margin-bottom: 0cm;">
Történetem egy téli
napon kezdődik nem sokkal a téli napforduló előtt. A hó még nem
jött el, s a legkisebbek kérdésére, hogy miért nincs, a bölcs
öreg Olren, ki népe nagy tudású tanítója, azt felelte: az
angyalok még alszanak, de mikor majd felébrednek hosszú álmukból,
s megrázzák szárnyaikat, akkor elered a hó és beborítja a
tájat. A csöppeknek ez bőven elég magyarázat volt, de a
nagyobbaknak, kik már ismerték a természet jó néhány rejtélyét,
ez vajmi kevés vigasz jelentett.</div>
<div align="JUSTIFY" style="margin-bottom: 0cm;">
<br /></div>
<div align="JUSTIFY" style="margin-bottom: 0cm;">
Bobar, Tumin és Flovel
az ifjúk közül valók voltak, ők most tanulták, hogy a hónak
nem sok köze van az angyalok szárnyaihoz, az esőnek a békák
ugrasztásához, vagy a nyár melegének a télen elfogyasztott
napraforgó magjához. A természetnek önálló akarata van a maga
szeszélyeivel, melyet tisztelni kell, s tudásunk szerint együtt
élni vele, nem kedvünk szerint formálni, mert eljő az idő, mikor
fellázad, s akkor csak a szeretet lesz az, amibe kapaszkodhatunk.</div>
<div align="JUSTIFY" style="margin-bottom: 0cm;">
<br /></div>
<div align="JUSTIFY" style="margin-bottom: 0cm;">
A három ifjú igen
kíváncsi természetű volt, így csüngtek minden szaván az öreg
Olrennek, ki ezt úgy hálálta meg, hogy csak mesélt és mesélt és
mesélt. A tudást meg úgy itták magukba, mint a reggeli harmatot.
Egy napon Bobar, hármuk közül a legidősebb, úgy döntött, hogy
elmegy és megnézi a mesékből ismert Templomot. Még sosem látott
olyat de az elbeszélésekből arra következtetett, hogy ott tartják
fogva az angyalokat. És, hogy biztos ez az oka annak, hogy nem esik
a hó. A tanítás persze mást mondott, de ő mégsem hitt annak,
és látni akarta azt a helyet. Elmesélte aggodalmát Tuminnak és
Flovelnek is. Tum egyből egyet értett Bobarral, Flovel azonban
kételkedett, de nem szívesen maradt ki semmilyen csínytevésből.
</div>
<div align="JUSTIFY" style="margin-bottom: 0cm;">
<br /></div>
<div align="JUSTIFY" style="margin-bottom: 0cm;">
Így esett, hogy a
tiltás ellenére mindhárman felkerekedtek, s nekivágtak a Nemes
Fenyvesnek, mert tudták, hogy azon túl fognak választ kapni a
kérdéseikre. Léptük csendes volt, mint halk szellő úgy járták
az erdőt, még állat sem hallotta neszezésüket. A hajnal első
sugarait egy kidőlt gomba törzsén ülve várták. A Nap melege
feltöltötte a hajnal óta úton lévő kis manókat, kik mosolyogva
köszöntötték a nappal pásztorát, és kérték, legyen kísérőjük
hosszú útjukon.</div>
<div align="JUSTIFY" style="margin-bottom: 0cm;">
<br /></div>
<div align="JUSTIFY" style="margin-bottom: 0cm;">
Egész nap mentek
töretlenül, néha dalra fakadtak, vagy népük történetét
mesélték egymásnak, melyet ugyan mindenki ismert, mégis úgy
hallgatták, mintha most hallották volna először. Tiszta lelkük
szárnyalt, akárcsak ők, apró termetük ellenére sebesen járták
az erdőt, mezőt, dombot, völgyet. Így történhetett, hogy estére
már el is érték a Várost, melynek nem ismerték a nevét, de
tudták hogy a Templom ott van.</div>
<div align="JUSTIFY" style="margin-bottom: 0cm;">
<br /></div>
<div align="JUSTIFY" style="margin-bottom: 0cm;">
Lassan tették meg az
első lépteket a kockaköves úton, mert ismeretlen volt számukra,
kik csak a puha földet és avart ismerték. Tekintetükben
kíváncsisággal vegyes félsz keveredett, de hamar túlléptek
rajta, mikor is megszólalt egy hangos valami. Fülükre tapasztották
aprócska kezüket, hogy ne legyen olyan hangos. Flovel volt az első
kinek megfordult a fejében hogy jobb lenne haza indulni, de ekkor
egy óriás ment el mellettük, aki majdnem elsodorta őket hosszú
ruhájával, és harsogva megjegyezte a mellette sietőnek, hogy
igyekezzenek, mert elkésnek a templomból. Ezt hallván nagyon
megörültek, és követni kezdték őket, majd mikor meglátták,
mekkora is a Templom, földbegyökerezett a lábuk. Soha életükben
nem láttak még ilyen nagy valamit, még az Öreg Tölgy sem volt
ekkora, amire oly sokszor felmásztak az elmúlt nyáron.</div>
<div align="JUSTIFY" style="margin-bottom: 0cm;">
<br /></div>
<div align="JUSTIFY" style="margin-bottom: 0cm;">
Csak ámultak, és nem
tudtak betelni a látvánnyal, a Templom körül lévő rengeteg ház
már fel sem tűntek nekik. Vagy egy tucat lépcsőn másztak fel az
ajtóhoz, ami ugyan zárva volt, de nekik bőven elég volt az az
apró kis rés is, amin kiszűrődött egy kis fény. Odabent még
jobban elcsodálkoztak, soha nem láttak még ennyi szörnyűséget.
A Templomban sok angyal volt bezárva, és láthatóan féltek, mert
mosolyogni együk sem mosolygott. A falak, a mennyezet tele volt
velük, mintha szörnyű átok ragasztotta volna őket oda.</div>
<div align="JUSTIFY" style="margin-bottom: 0cm;">
<br /></div>
<div align="JUSTIFY" style="margin-bottom: 0cm;">
Nem is időztek sokáig,
azonnal haza indultak, hogy elmeséljék, miért nincsen hó, hogy az
óriások bezárták őket. Egész úton egymáshoz sem szóltak,
szomorúság vett rajtuk erőt, még a sziporkázó csillagok sem
csaltak arcukra mosolyt, mint máskor. Hajnalodott, de még szürkeség
fedte a tájat, mikor berontottak Orlen kuckójába, aki már várta
őket.</div>
<div align="JUSTIFY" style="margin-bottom: 0cm;">
<br /></div>
<div align="JUSTIFY" style="margin-bottom: 0cm;">
Izgatottságukban ez fel
sem tűnt nekik, inkább egymás szavába vágva mesélték el, hogy
mit is láttak a Templomban. A Bölcs Öreg meg csak hallgatta az
ifjakat, és mosolygott a mohás bajsza alatt, majd két
lélegzetvétel között leültette őket, és fagyöngyvizet adott
nekik, mely nyugtatólag hatot rájuk. Még most sem szólt semmit
csak nézte őket, és arra a napra emlékezett, amikor ő is ugyan
így elszökött és meglátta Templomot.</div>
<div align="JUSTIFY" style="margin-bottom: 0cm;">
<br /></div>
<div align="JUSTIFY" style="margin-bottom: 0cm;">
Mikor mindenki kiitta a
makkot, halkan, szelíd hangon mesélni kezdett. Egy másik világról,
emberekről, kiket óriásoknak írtak le ők, akik azért építették
a Templomot, hogy megnyugvást találjanak, mert a természet már
nem adta meg nekik azt. És azóta is abban épületben keresik. Az
angyalok, akiket láttak azok meg csak szobrok, nem igaziak. Erre
elkerekedett szemekkel lestek az ősz szakállas Öregre, és nem
akarták elhinni, hogy ami ott volt az csak hazugság. Pedig az volt.
Erre mindhárman elszégyellték magukat, hogy ilyen butaságokat
hordtak össze, és az álmosság is kerülgette már őket. Egyik a
másik után ásítozott egyre nagyobbakat. Az egyik sarokban egy
nagy barna levél egyre jobban hívogattak őket, amit el is
fogadtak. Mindhárman összegömbölyödtek rajta, és mély álomba
merültek.</div>
<div align="JUSTIFY" style="margin-bottom: 0cm;">
<br /></div>
<div align="JUSTIFY" style="margin-bottom: 0cm;">
Orlen eloltotta a már
alig pislákoló mécsest, levélsüveget vett és kiállt az
ajtóba,hogy nézze a szelíden szállingózó hópihéket, s közben
egy régi vers jutott az eszébe, melyet igen rég mondott már el
bárkinek is.</div>
<div align="JUSTIFY" style="margin-bottom: 0cm;">
Valahogy így hangzott:</div>
<div align="JUSTIFY" style="margin-bottom: 0cm;">
<br /></div>
<div style="margin-bottom: 0cm; text-align: center;">
Ti őrlelkek ott fent</div>
<div style="margin-bottom: 0cm; text-align: center;">
Régik és újak
</div>
<div style="margin-bottom: 0cm; text-align: center;">
Kísérjetek erdőn,
mezőn</div>
<div style="margin-bottom: 0cm; text-align: center;">
védelmezőn.</div>
<div style="margin-bottom: 0cm; text-align: center;">
<br /></div>
<div style="margin-bottom: 0cm; text-align: center;">
Örökkön óvjátok
népemet</div>
<div style="margin-bottom: 0cm; text-align: center;">
s mi legendákkal védünk
titeket,</div>
<div style="margin-bottom: 0cm; text-align: center;">
s ahogy a gyermekek a
bölcseket,</div>
<div style="margin-bottom: 0cm; text-align: center;">
mi is úgy tiszteljük a
Nagy Szellemet.</div>
<div style="margin-bottom: 0cm; text-align: center;">
<br /></div>
<div style="margin-bottom: 0cm; text-align: center;">
<br /></div>
Syrohttp://www.blogger.com/profile/16937654075324244179noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-6908386384851088317.post-46503383258455155622012-11-11T22:48:00.000+01:002014-06-29T23:17:22.571+02:00Megtegyem?<table cellpadding="0" cellspacing="0" class="tr-caption-container" style="float: right; margin-left: 1em; text-align: right;"><tbody>
<tr><td style="text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjYAA3uN8pjZ0tF8G_CMm8iorqr-jxCDnKtm3fd76BbHKmw2eK__j178po4xtInKObDnRjR7qwLanKMxk5_T5VPFfm7nHG0JNEyFG8ASt7XYIZgg344MAR4Q-X4cLIPsG68XPlR0Fb-5fI/s1600/pinetum-playground-l.jpg" imageanchor="1" style="clear: right; margin-bottom: 1em; margin-left: auto; margin-right: auto;"><img border="0" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjYAA3uN8pjZ0tF8G_CMm8iorqr-jxCDnKtm3fd76BbHKmw2eK__j178po4xtInKObDnRjR7qwLanKMxk5_T5VPFfm7nHG0JNEyFG8ASt7XYIZgg344MAR4Q-X4cLIPsG68XPlR0Fb-5fI/s200/pinetum-playground-l.jpg" height="224" width="320" /></a></td></tr>
<tr><td class="tr-caption" style="text-align: center;"><br /></td></tr>
</tbody></table>
<br />
<style type="text/css">
<!--
@page { margin: 2cm }
P { margin-bottom: 0.21cm }
-->
</style><b><span style="font-size: small;">1.nap</span></b><br />
<div align="JUSTIFY" style="margin-bottom: 0cm;">
<br /></div>
<div align="JUSTIFY" style="margin-bottom: 0cm;">
Végre szabad vagyok!
Hihetetlen érzés. Az orvos javasolta, hogy írjak naplót, az
segíteni fog a gyógyulásomban. Persze azt mondtam neki, hogy ez
nem az én műfajom, így ha nem muszáj nem erőltetném. De ez
hazugság volt, szeretek írni, így mindig újraélhetem, azokat a
dolgokat, amit tettem a múltban.</div>
<div align="JUSTIFY" style="margin-bottom: 0cm;">
<br /></div>
<div align="JUSTIFY" style="margin-bottom: 0cm;">
<b>2.nap</b></div>
<div align="JUSTIFY" style="margin-bottom: 0cm;">
<br /></div>
<div align="JUSTIFY" style="margin-bottom: 0cm;">
Delelőt vásárolni
mentem. Semmi extra, csak egy kis felvágott, kenyér, kávé és
üdítő, mert az alkohol ugye tiltott. Persze magyarázat nincs a
tiltás okáról hacsak, hogy a gyógyszereim hatását kicsit
átértelmezné. Talán kipróbálom, úgyis rég pörögtem egy jót.
Még csak két napja vagyok kint, de máris rosszalkodtam egy kicsit.
Elsétáltam azok mellett a sorok mellet a boltban, ahol nem lett
volna szabad. Meg is éreztem az eredményét. Felszökött az
adrenalinom, Roger is beköszönt, majd itthon, pár óra múlva
jobban lettem. Legközelebb óvatosabbnak kell lennem.</div>
<div align="JUSTIFY" style="margin-bottom: 0cm;">
<br /></div>
<div align="JUSTIFY" style="margin-bottom: 0cm;">
<b>3.nap</b></div>
<div align="JUSTIFY" style="margin-bottom: 0cm;">
<br /></div>
<div align="JUSTIFY" style="margin-bottom: 0cm;">
Ma nem csináltam semmit,
csak ültem az ágyon és néztem az ablakommal szemközti fát,
ahogy a szél mindenfelé hajlítgatta az ágait. Valahogy ez
teljesen elégnek tűnt, nem éreztem semmit, egyszerűen elvoltam,
mintha csak egy üres tok lennék. Lehet, hogy kétszer vettem be a
gyógyszeremet, ha látom Rogert megkérdezem.</div>
<div align="JUSTIFY" style="margin-bottom: 0cm;">
<br /></div>
<div align="JUSTIFY" style="margin-bottom: 0cm;">
<b>8.nap</b></div>
<div align="JUSTIFY" style="margin-bottom: 0cm;">
<br /></div>
<div align="JUSTIFY" style="margin-bottom: 0cm;">
Beszéltem ma az
orvossal, elmondtam neki, hogy semmi sem történik velem, így jól
döntöttem mikor nemet mondtam a naplós dologra. Ennek örömére
megint megpróbált rábeszélni. Én meg megígértem neki, hogy
meggondolom, hadd aludjon jól.</div>
<div align="JUSTIFY" style="margin-bottom: 0cm;">
<br /></div>
<div align="JUSTIFY" style="margin-bottom: 0cm;">
Kérdezte, hogy mit
érzek, hogyan érzem magam. Őszintén szólva ordítani tudnék.
És, hogy mit érzek? Dühös vagyok, elegem van, és egyébként sem
érzek semmit, hála azoknak a bivaly erős bogyóknak, amit felírt.
Olyan tompa vagyok, mint egy játékkés. Ez olyan megalázó. Régen
minden érzékszervem csak úgy sziporkázott, mikor emberek között
jártam. Állandóan figyeltem és résen voltam, vártam a kínálkozó
alkalmat, hogy lecsaphassak. De most még az emlékek sem hívnak elő
semmilyen érzelmet. Komolyan mondom, ha ez így megy tovább be
fogok csavarodni. Bárcsak Roger itt lenne megint.</div>
<div align="JUSTIFY" style="margin-bottom: 0cm;">
<br /></div>
<div align="JUSTIFY" style="margin-bottom: 0cm;">
<b>10.nap</b></div>
<div align="JUSTIFY" style="margin-bottom: 0cm;">
<br /></div>
<div align="JUSTIFY" style="margin-bottom: 0cm;">
Mégis nekiálltam naplót
írni, mármint egy másikat a dokinak, csakhogy végre leszálljon
rólam, ezt meg persze jótékonyan nem kötöm az orrára. Jobb neki
úgy, ha nem tud mindent, még a végén agyon aggódja magát
miattam. Szegény ember.</div>
<div align="JUSTIFY" style="margin-bottom: 0cm;">
<br /></div>
<div align="JUSTIFY" style="margin-bottom: 0cm;">
<b>12.nap</b></div>
<div align="JUSTIFY" style="margin-bottom: 0cm;">
<br /></div>
<div align="JUSTIFY" style="margin-bottom: 0cm;">
Tegnap elmentem vásárolni
megint, elvégre enni csak kell. Aztán tettem megint egy kitérőt,
és igyekeztem figyelni az érzéseimre, ahogy próbálták tanítani
nekem odabent. A sorba még nem mentem be, csak fél szemmel
fixíroztam a polcokon sorakozó játékokat. Fél perc, talán
ennyit sem bírtam, máris remegés futott át rajtam, persze amilyen
mázlis voltam a biztonsági őr egyből kiszúrt magának. Le se
vette a szemét rólam míg ki nem mentem. Elég undok feje volt,
biztos nem volt gyerekszobája.</div>
<div align="JUSTIFY" style="margin-bottom: 0cm;">
<br /></div>
<div align="JUSTIFY" style="margin-bottom: 0cm;">
<b>13.nap</b></div>
<div align="JUSTIFY" style="margin-bottom: 0cm;">
<br /></div>
<div align="JUSTIFY" style="margin-bottom: 0cm;">
Ma váratlanul betoppant
a dokim két rossz arcú fickóval, és végigkutatták a lakásomat,
hogy betartottam-e minden szabályt. Gyorsan végeztek, lévén alig
van valamim, de amit nem akartam, azt nem is találták meg. Így
kijelenthetem, hogy újból van saját életem is. Ők meg lássák
csak azt az álarcot, amit rám kényszerítenek, hogy viseljek.</div>
<div align="JUSTIFY" style="margin-bottom: 0cm;">
<br /></div>
<div align="JUSTIFY" style="margin-bottom: 0cm;">
<b>14-20.nap</b></div>
<div align="JUSTIFY" style="margin-bottom: 0cm;">
<br /></div>
<div align="JUSTIFY" style="margin-bottom: 0cm;">
Mivel a takarításon,
meg a néhány holmim jobbról balra és balról jobbra pakolásán
kívül nemigen történt más így nem pocsékoltam feleslegesen a
lapokat és a tintát.</div>
<div align="JUSTIFY" style="margin-bottom: 0cm;">
<br /></div>
<div align="JUSTIFY" style="margin-bottom: 0cm;">
Viszont mindeközben
kigondoltam egy kis rejtekszobát. Teljesen le tudom szeparálni,
ablaki nem lesznek, és még a hangszigetelést is meg lehet oldani
úgy, hogy maradjon bőven hely. Végre lesz hancúr kuckóm, és
Roger is örült az ötletnek :)))</div>
<div align="JUSTIFY" style="margin-bottom: 0cm;">
<br /></div>
<div align="JUSTIFY" style="margin-bottom: 0cm;">
<b>25.nap</b></div>
<div align="JUSTIFY" style="margin-bottom: 0cm;">
<br /></div>
<div align="JUSTIFY" style="margin-bottom: 0cm;">
Nagyon jó idő volt ma,
így úgy döntöttem kimegyek a parkba, egy kicsit terep szemlézni,
csak hogy szokjam a dolgot. Szerencsére hétvége volt így nagy
volt a nyüzsgés. Családok, párok, vagy csak olyanok akik az időt
élvezték.</div>
<div align="JUSTIFY" style="margin-bottom: 0cm;">
<br /></div>
<div align="JUSTIFY" style="margin-bottom: 0cm;">
Amint beléptem a park
területére minden érzékszervem elkezdett bizseregni, de többre
nem jutott. Azok az átkozott bogyók! De legalább kordában tudtam
tartani az érzéseimet. Mikor hazaértem megdicsértem magam, Roger
is büszke volt rám. Ennek örömére eldöntöttem, hogy elkezdem
csökkenteni a gyógyszeradagomat, és közben gyakorolok a parkban.</div>
<div align="JUSTIFY" style="margin-bottom: 0cm;">
<br /></div>
<div align="JUSTIFY" style="margin-bottom: 0cm;">
Mennyi édes gyerek volt
ott, meg kutyák, csili-vili árusok. Ááá, egyenlőre nem
ábrándozok, csak lépésről lépésre.</div>
<div align="JUSTIFY" style="margin-bottom: 0cm;">
<br /></div>
<div align="JUSTIFY" style="margin-bottom: 0cm;">
<b>40.nap</b></div>
<div align="JUSTIFY" style="margin-bottom: 0cm;">
<br /></div>
<div align="JUSTIFY" style="margin-bottom: 0cm;">
Rég nem írtam, pedig
sok minden történt. Valahogy nem éreztem késztetést, hogy
leírjam a napjaimat. Roger meghallgat, és ő javasolta, hogy
hagyjak fel az írással, mert még bajt hozhat ránk, de én mégis
leírom. Néha teljesen megrémít, máskor meg olyan kedves.
Elhiszem, hogy nehéz volt neki az elmúlt időszak, de azért
lehetne egy kicsit elnézőbb is velem. A minap is, mikor a
titokszobában tevékenykedtem, rám ripakodott, hogy miért nincs
még készen, meg miért így, meg úgy csinálok valamit. Én meg
megmondtam, hogy odabent így tanították. Na, ekkor nagyon mérges
lett. Meg is vágott egy késsel, amit az asztalon talált. Nem
szereti, ha arról beszélek, ami odabent történt.</div>
<div align="JUSTIFY" style="margin-bottom: 0cm;">
<br /></div>
<div align="JUSTIFY" style="margin-bottom: 0cm;">
A szoba nemsokára
elkészül azért, és már akár be is költözhet a kis lakója,
bár nem tudom, hogy helyes-e. Elvégre ezért kaptam a büntetésemet.
Nem is tudom, de ha Roger megtudja, hogy kételkedem, nagyon mérges
lesz, és az fájni fog nekem. Tudom. Régen is megbüntetett már.</div>
<div align="JUSTIFY" style="margin-bottom: 0cm;">
<br /></div>
<div align="JUSTIFY" style="margin-bottom: 0cm;">
<b>45.nap</b></div>
<div align="JUSTIFY" style="margin-bottom: 0cm;">
<br /></div>
<div align="JUSTIFY" style="margin-bottom: 0cm;">
Türelem, mindig ezt
hallom tőle, ezt a leckét megtanította, fájdalmas volt de
megtanultam. Roger nem szerette ha hibázom, szigorúan ragaszkodott
a módszereihez, és a precizitáshoz, és ezt meg is követelte.</div>
<div align="JUSTIFY" style="margin-bottom: 0cm;">
<br /></div>
<div align="JUSTIFY" style="margin-bottom: 0cm;">
Minden nap lemegyünk a
parkba és figyelünk, persze nem feltűnően, egy kedves családbarát
könyv mögül, néha egy kis cukorkával felszerelve. Így inkább
kellemes benyomást keltünk, mint ellenszenveset, ez is nagyon
fontos. De én félek, nem akarom már ezt csinálni, de neki hiába
mondom, mintha süket lenne az ilyen szavakra. Érzem, hogy nem
helyes, amit tenni akarunk, de valahol legbelül, mégis vágyom rá.
Pedig megígértem, hogy jó útra térek. Van, hogy egész éjszaka
forgolódok, és nem tudok aludni. Ilyenkor azok a képek gyötörnek,
amik régen történtek, mikor még Roger és én egyenlőek voltunk.
Mindent megosztottunk egymás között, aztán valami elromlott, ő
egyre többet akart, én meg inkább kiszállni belőle. De már
mélyre süllyedtünk. Persze mindenért engem hibáztatott,
állandóan szidott, megalázott, hogy érezzem, megbántottam és
cserbenhagytam őt. De azt mondta megbocsájt, ha megint segítek
neki, és jó társa leszek. Én szeretnék, komolyan, de nem helyes
az, amit tenni akarunk, fájdalmat okozunk vele az embereknek, a
gyerekeknek.</div>
<div align="JUSTIFY" style="margin-bottom: 0cm;">
<br /></div>
<div align="JUSTIFY" style="margin-bottom: 0cm;">
<b>46.nap</b></div>
<div align="JUSTIFY" style="margin-bottom: 0cm;">
<br /></div>
<div align="JUSTIFY" style="margin-bottom: 0cm;">
Ma megbeszéltük, hogy
tartani tudjuk a szabadulás utáni 50. napra tervezett műveletet.
Rogerrel mindent elterveztünk, még az időjárás is nekünk
kedvez, egész hétre jó időt jósoltak. Már alig várom, hogy
akcióba lendüljünk, és utána jót murizzunk. És nem utolsó
sorban, hogy Ő büszke legyen rám.</div>
<div align="JUSTIFY" style="margin-bottom: 0cm;">
<br /></div>
<div align="JUSTIFY" style="margin-bottom: 0cm;">
<b>49.nap</b></div>
<div align="JUSTIFY" style="margin-bottom: 0cm;">
<br /></div>
<div align="JUSTIFY" style="margin-bottom: 0cm;">
Félek!!! Mégis mit kéne
tegyek? A rendőrségre nem mehetek, mert biztos, hogy megölne érte,
talán fel kéne hívnom a dokit, talán ő tudna segíteni, és
akkor eltűnne Ő is, örökre. De megint hallom őt, már megint nem
jó neki valami, nem elégedett. Tegnap is megütött, nem is
egyszer. A múlthéten még a kést is belém állította, persze
utána rögtön bocsánatot kért. De tudom, hogy az én hibám, én
bosszantottam fel, megérdemeltem, amit kaptam. De most más, örülten
viselkedik, nem is csak egy kell neki, hanem több, de én nem tudom
megtenni, nem vagyok már rá képes. Segítsen valaki!!!</div>
<div align="JUSTIFY" style="margin-bottom: 0cm;">
<br /></div>
<div align="JUSTIFY" style="margin-bottom: 0cm;">
<b>50.nap</b></div>
<div align="JUSTIFY" style="margin-bottom: 0cm;">
<br /></div>
<div align="JUSTIFY" style="margin-bottom: 0cm;">
Alig aludtam, egész
éjjel hallottam, hogy ismételgeti a tervet, és fenyeget, hogy ha
nem teszem meg, akkor visszajuttat oda, aminél a halál is jobb.
Talán ez lenne a jó megoldás, meghalni, és akkor ő is békén
hagyna. Vagy őt ölni meg, az is jó lenne, igen az sokkal jobb,
csak... Meghallotta!</div>
<div align="JUSTIFY" style="margin-bottom: 0cm;">
<br /></div>
<div align="JUSTIFY" style="margin-bottom: 0cm;">
<br /></div>
Syrohttp://www.blogger.com/profile/16937654075324244179noreply@blogger.com3tag:blogger.com,1999:blog-6908386384851088317.post-34421264444250461052012-10-07T21:46:00.000+02:002014-06-29T22:57:35.241+02:00Ilyen az írás<style type="text/css">
<!--
@page { margin: 2cm }
P { margin-bottom: 0.21cm }
-->
</style>
<br />
<table cellpadding="0" cellspacing="0" class="tr-caption-container" style="float: right; margin-left: 1em; text-align: right;"><tbody>
<tr><td style="text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEixCfEawMFSlKliUzTWd6nuilUIpBTPRQtq6Z3m-ggxtZXRxMt9fNWEZbYEarJ8Bxrjwfk5OV04Hw08PkVV0AX28octFePvRdkp3lpCqT4eL5Ab1-0ZnutllFPTim4l6Ro6lcA4DE9MFhY/s1600/toll+%C3%ADr%C3%A1s.jpg" imageanchor="1" style="clear: right; margin-bottom: 1em; margin-left: auto; margin-right: auto;"><img border="0" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEixCfEawMFSlKliUzTWd6nuilUIpBTPRQtq6Z3m-ggxtZXRxMt9fNWEZbYEarJ8Bxrjwfk5OV04Hw08PkVV0AX28octFePvRdkp3lpCqT4eL5Ab1-0ZnutllFPTim4l6Ro6lcA4DE9MFhY/s1600/toll+%C3%ADr%C3%A1s.jpg" /></a></td></tr>
<tr><td class="tr-caption" style="text-align: center;"><br />
</td></tr>
</tbody></table>
<div align="JUSTIFY" style="margin-bottom: 0cm;">
</div>
<div align="JUSTIFY" style="margin-bottom: 0cm;">
<br /></div>
<div align="JUSTIFY" style="margin-bottom: 0cm;">
Írás, ihlet, más
világok. Mind olyan dolgok, melyek másoknak nem sokat, vagy semmit
sem jelentenek, de nekem mára már a részemmé vált, és nélküle
nem érzem magam egésznek. Mit is jelent írni, miként alkotok, mi
inspirál? Még sosem gondolkodtam rajta, legalábbis mélyen
szántóan még nem.</div>
<div align="JUSTIFY" style="margin-bottom: 0cm;">
<br /></div>
<div align="JUSTIFY" style="margin-bottom: 0cm;">
Miként születik meg az
érzés, melyet ihletnek nevezünk? Hmm... Még sosem kellett
megfogalmaznom.</div>
<div align="JUSTIFY" style="margin-bottom: 0cm;">
<br /></div>
<div align="JUSTIFY" style="margin-bottom: 0cm;">
A gondolatok állandóan
kavarognak bennem, s a hangulatom az, amit bármi befolyásol, mely
kénye kedve szerint formálja őket történetté. Mert, kit ne
ihletne meg például a tavasz első virága, mely a szürke télből
a Nap hívó szavára kibontja szirmait, s dacolva a mostoha
természettel bátran hirdeti a kezdetet, s az új élet reményét.
Na, ugye már te is látod magad előtt. Hisz a természet ezer arcát
mutatja, s mi ezt millióképpen éljük meg, látjuk, érezzük,
vetjük papírra.</div>
<div align="JUSTIFY" style="margin-bottom: 0cm;">
<br /></div>
<div align="JUSTIFY" style="margin-bottom: 0cm;">
Én hangulatember
vagyok, mint mondottam, sok minden hatással van rám, s ezeket
festem meg gondolatban, melyek aztán szavakká formálódnak, hogy
majd később egy történetté forrhassanak össze. És, hogy milyen
számomra, mikor megszületik az a bizonyos gondolat, melyet oly
régóta várok már?</div>
<div align="JUSTIFY" style="margin-bottom: 0cm;">
<br /></div>
<div align="JUSTIFY" style="margin-bottom: 0cm;">
Képzeld el, hogy
egyedül vagy, nincs körülötted semmi, csak a végtelen, jegesen
üres tér. Lebegsz az ismeretlenbe, s a fejed belül akár a
csillagtalan éjszaka. Nem érzel, nem képzelsz, nem gondolsz, az
élet nem jut el hozzád. Tudod, hogy ez nem jó így, mert neked
más, több kell. Majd meglátsz egy halovány csillagot messze a
távolban. Fénye nem melegít, de mégis megérint. Valami megmozdul
benned. Néha egy dallamot vélsz hallani, de még nem állt össze
egésszé, de már tudod, közel van. Megjelennek az első
gondolatok, de még csaponganak, nem illeszkednek, nem ismerik
formájukat.</div>
<div align="JUSTIFY" style="margin-bottom: 0cm;">
<br /></div>
<div align="JUSTIFY" style="margin-bottom: 0cm;">
Aztán minden
figyelmeztetés nélkül több száz csillag mosolyog rád, s egy
szikra gyúl benned, a gondolatok szavakká formálódnak. Akár egy
ősrobbanás, a káosz kitisztul, rend lesz, s a szavak csak úgy
jönnek maguktól, hogy egy egésszé álljanak össze.</div>
<div align="JUSTIFY" style="margin-bottom: 0cm;">
<br /></div>
<div align="JUSTIFY" style="margin-bottom: 0cm;">
Felhők felett suhansz,
s a hangok dallammá válnak, mélységük fájdalmat okoz,
magasságuk békét hoz. Te, középen haladsz, de van, hogy
kilengsz, mert érezned kell, hogy megérthesd a természetét, hogy
alkotásod hiteles legyen. Ha nem tudsz elég mélyre menni, s mégis
írnod kell róla, hát bízd magad a fantáziádra. Áss le tudatod
legmélyére, rég elfeledett ócska ládák között, keresd azt,
amit leginkább nem nyitnál ki. De most engedd szabadon, s hagyd,
hogy a rémképek behálózzanak, magukkal rántsanak az
ismeretlenbe, hogy aztán véres küzdelmek árán, újra bezárhasd
őket. De már megváltoztál, a történeted fonala erősebb lett.
Tudatosan írsz immár, hisz az életből merítesz, saját démonaid
nyomták rá bélyegüket. A történeted hiteles.</div>
<div align="JUSTIFY" style="margin-bottom: 0cm;">
<br /></div>
<div align="JUSTIFY" style="margin-bottom: 0cm;">
Valamikor, egy magányos
éjszakán, mikor már tollad nem forgatod, s elmerengsz, egy árny
kúszik feléd. Feltárja valóját, beférkőzik elmédbe, s újabb
történetre inspirál. Pennát ragadsz, s írni kezdesz, írni egy
történetet, mely elmédet háborgatja, de hogy azt rongyokba avagy
királyi pompában öltözteted immáron csak rajtad múlik. Eközben
a dallam mely benned kelt életre, ott dübörög lelked mélyén,
hogy elkísérjen egy életen át.</div>
<div align="JUSTIFY" style="margin-bottom: 0cm;">
<br /></div>
<div align="JUSTIFY" style="margin-bottom: 0cm;">
Valahogy ilyen, mikor
alkotok, saját örömömből, fájdalmamból, legyen az valós, vagy
vélt, építkezem, s a zene az, mely elkísér és hű társam ezen
az úton. Csapongok, mint kósza szél a pusztában, keresve azt a
biztos pontot, mely biztonságot nyújt, elrejt ha úgy látja jónak,
megvigasztal, ha kell, bátorít, ha más nem mer. Rímeket farag
velem magányos órán, szeretőmmé lesz kései éjszakán. De most
féltékeny perszóna, irigykedik akár a bukottak hada, mert nem
engedem közel, távol tartom, megfosztva őt magamtól, s így
egyedül kovácsolok gondolatot. Íme tehát, Én így alkotok.</div>
<div align="JUSTIFY" style="margin-bottom: 0cm;">
<br /></div>
Syrohttp://www.blogger.com/profile/16937654075324244179noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-6908386384851088317.post-26705937095110965572012-07-29T23:04:00.000+02:002014-06-29T22:54:23.332+02:00 Szomszédok <style type="text/css">
<!--
@page { margin: 2cm }
P { margin-bottom: 0.21cm }
-->
</style>
<br />
<table cellpadding="0" cellspacing="0" class="tr-caption-container" style="float: right; margin-left: 1em; text-align: right;"><tbody>
<tr><td style="text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEi7qwhfvFggaGL1wwz6IkBj8nyfLyj76bhptr5rUgHpkrsdGz_VR-pQGHvC-9KXOL1rxTRigunWoY4cUHnZ2TOTaFR_3QPGlchNeB2NmoPCKMxT1Mj9k3mzDvWrtr4V9Tz4sKkTkkke4XA/s1600/AI_kocsma.jpg" imageanchor="1" style="clear: right; margin-bottom: 1em; margin-left: auto; margin-right: auto;"><img border="0" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEi7qwhfvFggaGL1wwz6IkBj8nyfLyj76bhptr5rUgHpkrsdGz_VR-pQGHvC-9KXOL1rxTRigunWoY4cUHnZ2TOTaFR_3QPGlchNeB2NmoPCKMxT1Mj9k3mzDvWrtr4V9Tz4sKkTkkke4XA/s320/AI_kocsma.jpg" height="224" width="320" /></a></td></tr>
<tr><td class="tr-caption" style="text-align: center;"><br />
</td></tr>
</tbody></table>
<div style="margin-bottom: 0cm;">
<br /></div>
<div style="margin-bottom: 0cm;">
<br /></div>
<div style="margin-bottom: 0cm;">
<br /></div>
<div style="margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: Liberation Serif,Times New Roman,serif; font-size: large;">-
Kér még egy kört mielőtt hazaindul?<br /> </span></div>
<div style="margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: Liberation Serif,Times New Roman,serif; font-size: large;">- Nem, köszönöm
Kocsmáros Úr.<br /> </span></div>
<div style="margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: Liberation Serif,Times New Roman,serif; font-size: large;">- Á, szomszéd, de jó, hogy jött.<br /> </span></div>
<div style="margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: Liberation Serif,Times New Roman,serif; font-size: large;">- Miért,
kedves szomszéd?<br /> </span></div>
<div style="margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: Liberation Serif,Times New Roman,serif; font-size: large;">- Mert, én épp most megyek.<br /> </span></div>
<div style="margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: Liberation Serif,Times New Roman,serif; font-size: large;">- Ugyan már,
korán van. Meghívom egy italra.<br /> </span></div>
<div style="margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: Liberation Serif,Times New Roman,serif; font-size: large;">- Igazán?<br /> </span></div>
<div style="margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: Liberation Serif,Times New Roman,serif; font-size: large;">- Igen. Na, ne
sértsen meg, üljön vissza, no.<br /> </span></div>
<div style="margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: Liberation Serif,Times New Roman,serif; font-size: large;">- Én, megsérteni magát? Távol
álljon tőlem, mint Rozi néném a templomtól. De mondja mire ez a
fene jókedv?<br /> </span></div>
<div style="margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: Liberation Serif,Times New Roman,serif; font-size: large;">- Képzelje, a feleségem elment.<br /> </span></div>
<div style="margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: Liberation Serif,Times New Roman,serif; font-size: large;">- Ne mondja. A
múltkor az anyósa, most meg a felesége?<br /> </span></div>
<div style="margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: Liberation Serif,Times New Roman,serif; font-size: large;">- Ne beszéljen
szamárságokat. Nem halt meg a feleségem, csak elutazott.<br /> </span></div>
<div style="margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: Liberation Serif,Times New Roman,serif; font-size: large;">- Ááá,
értem. De akkor mitől volt ugyan olyan jókedvű a múltkor, mikor
az anyósa meghalt, mint most?<br /> </span></div>
<div style="margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: Liberation Serif,Times New Roman,serif; font-size: large;">- Tévedés, nem voltam jókedvű.<br /> </span></div>
<div style="margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: Liberation Serif,Times New Roman,serif; font-size: large;">-
Pedig elég vidáman iszogatott itt aznap, méghozzá késő
éjjelig.<br /> </span></div>
<div style="margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: Liberation Serif,Times New Roman,serif; font-size: large;">- Csak megadtam a tiszteletet, és ittam, ahogyan a
halotti tor megkívánta.<br /> </span></div>
<div style="margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: Liberation Serif,Times New Roman,serif; font-size: large;">- De akkor még el sem temették, előre
ivott a medve bőrére?<br /> </span></div>
<div style="margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: Liberation Serif,Times New Roman,serif; font-size: large;">- Á, ugyan már, ami vót, az vót.<br /> </span></div>
<div style="margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: Liberation Serif,Times New Roman,serif; font-size: large;">-
Maga tudja, de miért, és hova utazott a felesége?<br /> </span></div>
<div style="margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: Liberation Serif,Times New Roman,serif; font-size: large;">- Hévízre.<br /> </span></div>
<div style="margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: Liberation Serif,Times New Roman,serif; font-size: large;">-
Hévízre? Mégis minek?<br /> </span></div>
<div style="margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: Liberation Serif,Times New Roman,serif; font-size: large;">- Azt mondta, hogy sok a feszültség
benne, és ott a vízben, el fog párologni.<br /> </span></div>
<div style="margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: Liberation Serif,Times New Roman,serif; font-size: large;">- Ezért ment oda?<br /> </span></div>
<div style="margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: Liberation Serif,Times New Roman,serif; font-size: large;">-
Bizony.<br /> </span></div>
<div style="margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: Liberation Serif,Times New Roman,serif; font-size: large;">- Hát... Ezért kár volt.<br /> </span></div>
<div style="margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: Liberation Serif,Times New Roman,serif; font-size: large;">- Mán miért volt kár?<br /> </span></div>
<div style="margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: Liberation Serif,Times New Roman,serif; font-size: large;">-
Tudja kedves szomszéd, azért, mert ugyebár itten van a falu végén
az a szép kis horgásztó, tudja.<br /> </span></div>
<div style="margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: Liberation Serif,Times New Roman,serif; font-size: large;">- Igen, és?<br /> </span></div>
<div style="margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: Liberation Serif,Times New Roman,serif; font-size: large;">- Fogta volna
az asszony, kimegyen oda, elkiáltja magát, hogy Hé víz, aztán
beleugrik, és minden feszültsége elmúlt volna.<br /> </span></div>
<div style="margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: Liberation Serif,Times New Roman,serif; font-size: large;">- Tényleg!
Hogy magának mennyi esze van.<br /> </span></div>
<div style="margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: Liberation Serif,Times New Roman,serif; font-size: large;">- Tudom én. Nem hiába küldenek
haza a munkából napközben. Olyan jóember a Főnök Úr, mindig
azt mondja, hogy ennyi ésszel inkább menjen haza.<br /> </span></div>
<div style="margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: Liberation Serif,Times New Roman,serif; font-size: large;">- Jóember,
biza. Még egy kört?<br /> </span></div>
<div style="margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: Liberation Serif,Times New Roman,serif; font-size: large;">- Ha meg nem sértem vele, akkor nagyon
szívesen.</span></div>
<div style="margin-bottom: 0cm;">
<br /></div>
Syrohttp://www.blogger.com/profile/16937654075324244179noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-6908386384851088317.post-85208980751215364582012-06-27T20:37:00.000+02:002014-06-29T22:53:30.372+02:00Fogság<style type="text/css">
<!--
@page { margin: 2cm }
P { margin-bottom: 0.21cm }
-->
</style>
<br />
<table cellpadding="0" cellspacing="0" class="tr-caption-container" style="float: right; margin-left: 1em; text-align: right;"><tbody>
<tr><td style="text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhl_lXNcpDhJgjMA0VD5wLRp9CYvaXDhdy5I1kYOvh8Rt3C7IO8qJClWIr2OaBcVcSfrp2I6OmrFWFrwJgapgbJ95lH8-MKLW2wi24UsOzKcNTXB_o_6DoDmPFnG-3co5TXy88l-nAtJv8/s1600/blood-s+k%C3%A9s+XD.jpg" imageanchor="1" style="clear: right; margin-bottom: 1em; margin-left: auto; margin-right: auto;"><img border="0" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhl_lXNcpDhJgjMA0VD5wLRp9CYvaXDhdy5I1kYOvh8Rt3C7IO8qJClWIr2OaBcVcSfrp2I6OmrFWFrwJgapgbJ95lH8-MKLW2wi24UsOzKcNTXB_o_6DoDmPFnG-3co5TXy88l-nAtJv8/s200/blood-s+k%C3%A9s+XD.jpg" height="233" width="320" /></a></td></tr>
<tr><td class="tr-caption" style="text-align: center;"><br /></td></tr>
</tbody></table>
<div align="JUSTIFY" style="margin-bottom: 0cm;">
<br /></div>
<div align="JUSTIFY" style="margin-bottom: 0cm;">
<br /></div>
<div align="JUSTIFY" style="margin-bottom: 0cm;">
Sötét van, egy kósza
napsugár sem kacérkodik fényesre csiszolt testemmel, nem táncol
éles pengémen. Milyen régen volt, hogy emberi kéz melegét
érezhettem kemény bükkfamarkolatomon. Lassan már idejét sem
tudom, mikor láttam embert.</div>
<div align="JUSTIFY" style="margin-bottom: 0cm;">
<br /></div>
<div align="JUSTIFY" style="margin-bottom: 0cm;">
Az ölelő sötétség,
mely körbevesz, csupán arra jó, hogy emlékeim között kószáljak,
s kínoztassam velük magam, mert, mire jó az emlék, ha többé már
nem élhetem át. A jelen helyzetem pedig nagyon úgy festett, hogy
esélyem sincs egy kis újrázásra.</div>
<div align="JUSTIFY" style="margin-bottom: 0cm;">
<br /></div>
<div align="JUSTIFY" style="margin-bottom: 0cm;">
Ide-oda lökődöm sötét
síromban, mint már oly sokszor, de semmi sem történik. Aztán
minden figyelmeztetés és előjel nélkül, hirtelen fényár vett
körül. Persze nem a hőn áhított nap sugarak, csupán lámpák
fényét láttam homályosan. A hangok is tompán jutottak el hozzám,
majd a kép kitisztult. Végre megszabadítottak attól az átkozott
nejlontól, amibe belekényszerítettek.</div>
<div align="JUSTIFY" style="margin-bottom: 0cm;">
<br /></div>
<div align="JUSTIFY" style="margin-bottom: 0cm;">
A körülöttem lévő
beszélgetést most már megértettem, de a emberek nem zavartatták
magukat, nem tudták, hogy hallom őket.</div>
<div align="JUSTIFY" style="margin-bottom: 0cm;">
Legszívesebben
üvöltöttem volna, hogy rám figyeljenek, de nem hallanának.
Hangomat egyedül a ''gazdám'' hallotta, Ő megértett engem, tudta
mire vágyom, mivel okozhat örömet nekem.</div>
<div align="JUSTIFY" style="margin-bottom: 0cm;">
<br /></div>
<div align="JUSTIFY" style="margin-bottom: 0cm;">
- Szóval te vagy a híres
Báró? – Nézte fürkésző tekintettel acélos testemet egy
ember. Kezét kesztyű fedte, de így is éreztem testének
pulzálását, ahogy a markolatot szorította. Letett a pultra, és
mindenfélét előkészített, amik így elsőre vegyszereknek
tűntek. Hasonlóakat korábban is láttam, de azokat más használta,
más célokra.</div>
<div align="JUSTIFY" style="margin-bottom: 0cm;">
<br /></div>
<div align="JUSTIFY" style="margin-bottom: 0cm;">
- Na, lássuk, milyen
történetet mesélsz el nekem – és ezzel hozzálátott azokkal a
löttyökkel össze maszatolni a testemet. Pedig ha hallaná a
hangomat, olyan dolgokat mesélhetnék neki, amiről még csak nem is
álmodott. De vajon melyik érdekelné, úgy igazán? Talán a
teliholdas téli éjszaka, fent a vadászkunyhóban? Érdekes este
volt. Az volt az első alkalom, hogy a Hold fénye érintette ezüstös
testemet. Régi szép emlékek...</div>
<div align="JUSTIFY" style="margin-bottom: 0cm;">
<br /></div>
<div align="JUSTIFY" style="margin-bottom: 0cm;">
Mióta egymásra
találtunk a ''gazdámmal'', azóta minden vadászatra elkísértem.
Nem számított, hogy nőstényt, vagy hímet, így nevezete őket,
ejtettünk el, az enyém volt a megtisztelő feladat, hogy kioltsam
az életüket. Persze nem rögtön. Minden egyes alkalomnak megvolt a
rituális rendje, nem kapkodtunk el semmit.</div>
<div align="JUSTIFY" style="margin-bottom: 0cm;">
<br /></div>
<div align="JUSTIFY" style="margin-bottom: 0cm;">
Vajon mi lett a
''gazdámmal''? A legutolsó este, mikor együtt dolgoztunk, olyan
boldog volt, szinte éreztem az őt körülvevő bizsergést, ami rám
is hasonló hatással volt. Minden molekulám rezget. Csodás este
volt...</div>
<div align="JUSTIFY" style="margin-bottom: 0cm;">
<br /></div>
<div align="JUSTIFY" style="margin-bottom: 0cm;">
Egy nőstény nyomát
követtük, halkan, meg-megbújva, mindig takarásban, nehogy
észrevegyen. Az elejtése, meg már nevetségesen könnyű volt, nem
okozott gondot. Hazavittük. A ketrec, amiben őriztük, kicsit talán
szűkös lehetett neki, de a kényelem sosem volt szempont. A
szobában, nekem jutott a legjobb hely, pazar kilátásom nyílt az
eseményekre.</div>
<div align="JUSTIFY" style="margin-bottom: 0cm;">
<br /></div>
<div align="JUSTIFY" style="margin-bottom: 0cm;">
Minden egyes pillanatot
jól elraktároztam emlékeim közé, hogy unalmas estéken egymást
szórakoztassuk, a múltunkkal. De egyedül, ez már nem az igazi.</div>
<div align="JUSTIFY" style="margin-bottom: 0cm;">
Azok a riadt szemek, a
ketrecben, ahogy könyörögtek a szabadulásért, és mindezt hiába,
még ma is beleborzongok. Mi voltunk az utolsók, akiket látott
nyamvadt életében.</div>
<div align="JUSTIFY" style="margin-bottom: 0cm;">
<br /></div>
<div align="JUSTIFY" style="margin-bottom: 0cm;">
A ''gazdámra'' nem
lehetett azt mondani, hogy rossz háziúr volt, mindig valami
különlegességgel kedveskedett prédánknak, ezzel jó pár órát
elvoltak, majd mikor végzett, én voltam a soros, hogy elvégezzem a
dolgom. Kivételesen nagyon izgatott voltam, olyan jól megdolgozta,
hogy mondhatni fel voltam rázva tőle, ennek köszönhetően meg is
vágta magát velem. Vagy ezerszer kértem bocsánatot érte, de ő
csak legyintett, és folytattuk ott, ahol abbahagytuk.</div>
<div align="JUSTIFY" style="margin-bottom: 0cm;">
<br /></div>
<div align="JUSTIFY" style="margin-bottom: 0cm;">
A nap végén mikor
nyugovóra tért, engem is pihenni tett. Mikor felébredtem, ő már
nem volt sehol, és engem a sötétség vett körbe, ahogy most is
megint. Túlságosan elmerültem a múltunkban.</div>
<div align="JUSTIFY" style="margin-bottom: 0cm;">
<br /></div>
<div align="JUSTIFY" style="margin-bottom: 0cm;">
Mikor újból megláttam
a fényt a ''gazdámat'' pillantottam meg. Megtörten meredt maga
elé, és nem válaszolt üdvözlésemre. Mégis haragszik rám.</div>
<div align="JUSTIFY" style="margin-bottom: 0cm;">
<br /></div>
<div align="JUSTIFY" style="margin-bottom: 0cm;">
- Mr. Burano! Felismeri a
kést?</div>
<div align="JUSTIFY" style="margin-bottom: 0cm;">
<br /></div>
<div align="JUSTIFY" style="margin-bottom: 0cm;">
- Igen.</div>
<div align="JUSTIFY" style="margin-bottom: 0cm;">
<br /></div>
<div align="JUSTIFY" style="margin-bottom: 0cm;">
- Ezzel ölte meg Mrs.
Norman-t</div>
<div align="JUSTIFY" style="margin-bottom: 0cm;">
<br /></div>
<div align="JUSTIFY" style="margin-bottom: 0cm;">
- Igen – felelte az
áruló.</div>
<div align="JUSTIFY" style="margin-bottom: 0cm;">
<br /></div>
<div align="JUSTIFY" style="margin-bottom: 0cm;">
- Nincs több kérdésem
Bíró Úr.</div>
<div align="JUSTIFY" style="margin-bottom: 0cm;">
<br /></div>
<div align="JUSTIFY" style="margin-bottom: 0cm;">
<br /></div>
Syrohttp://www.blogger.com/profile/16937654075324244179noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-6908386384851088317.post-22117710352254708722012-04-24T22:06:00.002+02:002014-06-29T22:52:36.669+02:00Beavatkozás<style type="text/css">
<!--
@page { margin: 2cm }
P { margin-bottom: 0.21cm }
-->
</style>
<br />
<table cellpadding="0" cellspacing="0" class="tr-caption-container" style="float: right; margin-left: 1em; text-align: right;"><tbody>
<tr><td style="text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEigeswGssmAg8lNPEyFh2BKS7T7_gnvGuVJSiOrbk4sqD_PU-sFW_o9EkPKg0ibp9Db8dwYu7WPyvPpRExHhYw-yqrkC3SIQT4NZ7rhC-fSmBvYyH1gH7SkazxxE-W4dEb1-G7l5lnA8Go/s1600/intervention_by_keid-d33a5qx.jpg" imageanchor="1" style="clear: right; margin-bottom: 1em; margin-left: auto; margin-right: auto;"><img border="0" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEigeswGssmAg8lNPEyFh2BKS7T7_gnvGuVJSiOrbk4sqD_PU-sFW_o9EkPKg0ibp9Db8dwYu7WPyvPpRExHhYw-yqrkC3SIQT4NZ7rhC-fSmBvYyH1gH7SkazxxE-W4dEb1-G7l5lnA8Go/s320/intervention_by_keid-d33a5qx.jpg" height="320" width="255" /></a></td></tr>
<tr><td class="tr-caption" style="text-align: center;"><br />
</td></tr>
</tbody></table>
<div style="margin-bottom: 0cm;">
<br /></div>
<div style="margin-bottom: 0cm; text-align: justify;">
<span style="font-size: small;"><br /></span>
</div>
<div style="margin-bottom: 0cm; text-align: justify;">
<span style="font-size: small;"> Tom Walsh, egy átlagos egyetemista,
legalábbis a Gray Maymoor elit egyetemen. Méregdrága sportkocsival
jár, a legutolsó divat szerint öltözködik, és barátnőit is
aszerint cserélgeti. Igazi playboy életet él, amit a szülei
teljes mértékben elnéznek neki, mondván idővel majd
megkomolyodik, addig meg hadd élje az életét úgy, ahogy neki
tetszik.</span></div>
<div style="margin-bottom: 0cm; text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="margin-bottom: 0cm; text-align: justify;">
<span style="font-size: small;"> Egy nyári görbe este azonban mindent
megváltoztat. Tom, egy ismeretlen helyen ébred erős fejfájással,
és ráadásképpen egy különös szárnyas macska figyeli őt, sőt,
a nevén szólítja, és figyelmezteti, hogy veszélyben az élete.
Elmondja neki még azt is, hogy ha vissza akar jutni a saját
világába, mielőtt elkapnák a Vigyázók, akkor meg kell találnia
egy Yvone nevű szellemet, mert csak ő segíthet.</span></div>
<div style="margin-bottom: 0cm; text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="margin-bottom: 0cm; text-align: justify;">
<span style="font-size: small;"> Persze nem fogadja meg a tanácsot,
csak mikor már a saját bőrén tapasztalja meg az új világ sötét,
kegyetlen oldalát, a Vigyázók kezei között, de sikerül
megszöknie. Ezután azonban őrült hajsza kezdődik az idegen
világban. Démonok, óriások, szellemek, a Vigyázók, és még sok
különös lény keresztezi a fiú útját. Van, aki ellenség, de
akad olyan is, aki csak segíteni akar a sajátos önző módján. Hű
árnyékként követi Dyee, a szárnyas macska, és segít neki
életben maradni, de vajon mindezt önzetlenül teszi? Kik a
Vigyázók, és miért fontos nekik, hogy elhallgattassák Tomot? Mit
tudhatott meg, amiért szinte az egész világ őrá vadászik?
Létezik a haza vezető út, vagy ez csupán egy állom, egy mámoros
este utóhatása? Csatlakozz Tomhoz, és derítsétek ki az új világ
rejtélyét, és találjátok meg a kiutat, ha úgy érzed ez nem a
valóság.</span></div>
Syrohttp://www.blogger.com/profile/16937654075324244179noreply@blogger.com2tag:blogger.com,1999:blog-6908386384851088317.post-85612545856541101942012-03-29T20:40:00.000+02:002014-06-29T22:50:36.751+02:00Két világ gyermeke<table cellpadding="0" cellspacing="0" class="tr-caption-container" style="float: right; margin-left: 1em; text-align: right;"><tbody>
<tr><td style="text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgY0WSeEpsLSdO-1BWbVGGAlAOth1JumO_Y2Jisg-5XEQd7pwxtgvqHx0QbAt5rNRo0FE1qi6fpzRG6RilHq5CTmMGdBIIomPUFZbKB_a66DuOcW68JE-SOXf8RMOFt3ghaYfPX4vOxL3Y/s1600/la_protectrice_by_creamymagique-d4r7dlo.jpg" imageanchor="1" style="clear: right; margin-bottom: 1em; margin-left: auto; margin-right: auto;"><img border="0" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgY0WSeEpsLSdO-1BWbVGGAlAOth1JumO_Y2Jisg-5XEQd7pwxtgvqHx0QbAt5rNRo0FE1qi6fpzRG6RilHq5CTmMGdBIIomPUFZbKB_a66DuOcW68JE-SOXf8RMOFt3ghaYfPX4vOxL3Y/s320/la_protectrice_by_creamymagique-d4r7dlo.jpg" height="320" width="246" /></a></td></tr>
<tr><td class="tr-caption" style="text-align: center;"><br />
</td></tr>
</tbody></table>
<br />
Több ezer csillag szikrázott az égen, s fényük alatt, a világ tetején, egy angyali teremtés táncolt. Ahogy ott álltam, és csodáltam karcsú alakját, könnyed mozdulatait, boldogságtól ragyogó arcát, teljesen megfeledkeztem mindenről. Sok idő telt el így, tán évtizedek is, s mégsem múlt el nap, hogy ne gondoltam volna rá. Ha időm, s feladatom engedte, mindig a közelében voltam.<br />
<br />
Számomra ő egy csoda volt, egy égi tünemény. Köztünk élt, de ha mégis úgy éreztem veszély fenyegeti, mindig védő szárnyim alá vontam. Képtelen lennék elviselni, ha bármi baja esne.<br />
<br />
Teljesen belemerültem táncába, s észre sem vettem, hogy feljött a második hold, mely száz évente csupán egyszer egy hétig vendégeskedik az égbolton. A Kék Holdat csak az égiek láthatták, s csak mi értettük meg varázslatát. Mikor a fejünk fölé ért, és kiteljesedett, a táj megváltozott. Láthatóvá tette mindazt, amit eddig a természet elrejtett a szemünk elöl. A tavak üveggé váltak, s bepillantást engedtek egy másik világba, mely egyszerre volt lenyűgöző és rémisztő. Ha nem volt muszáj nem igen mentem oda le. Heléne-t azonban megbabonázta az ismeretlen világ. Mikor észrevette jelenlétem, még izgatottabb lett.<br />
<br />
- Uram – szólított meg, majd meghajolt.<br />
<br />
- Igen gyermek?<br />
<br />
- Mi az a világ odalent?<br />
<br />
- Földnek hívják. <br />
<br />
- Föld – ízlelgette a szót, és közben nézte az alatta elterülő várost. Szeme egyre jobban csillogott a kíváncsiságtól, ami nekem nem nagyon tetszett. Néztem őt, és közben olyan érzés tört rám, mintha mindent elvesztettem volna. Nem akartam elhinni, hogy ez lehetséges lenne, de az eszem már tudta, amit a szívem nem akart elfogadni. El fogom veszíteni őt.<br />
<br />
- Lemehetek megnézni?- kérdezte.<br />
<br />
- Nem!- csattantam fel, mire hátrahőkölt. A mindig vidám szemekben most csalódottság és szomorúság költözött, mivel szavam parancs volt mindenkinek, de Ő, mégis újrapróbálkozott.<br />
<br />
- Kérem, Uram – nézett könyörgően rám, de nem hatott meg, még akkor sem, mikor eleredtek könnyei, akár a nyári zápor. Nem engedhettem kérésének, mert ha megteszem, örökre elveszítem.<br />
<br />
Sírdogálva, megtörten a döntésemtől, elbotorkált a tó közepéig, és onnan nézte a helyet, ahova sosem juthat el.<br />
<br />
- Üdvözöllek Gábriel! - Köszönt rám testvérem. Észre sem vettem érkezését.<br />
<br />
- Légy üdvözölve Mihály!<br />
<br />
- Mi történt itt? - érdeklődött.<br />
<br />
- Igazán semmiség az egész.<br />
<br />
- Ne vedd rossz néven, de Atyánk trónjáig hallani lehetett a hangodat – nézett rám mindenttudóan. Na, erre nem számítottam.<br />
<br />
- Elébe járulok, és bocsánatot kérek – tettem ígéretet.<br />
<br />
- Helyes, és akkor most megkérdezem utoljára, MI TÖRTÉNT? - nézett rám átható tekintettel, melyet nem bírtam sokáig állni. Elfordultam, s Heléne megtört alakját figyeltem, de válaszolni nem tudtam.<br />
<br />
- Gábriel, enged el! Ő nem tartozik közénk! – mondta, ami inkább hangzott parancsnak.<br />
<br />
- Nem tehetem – suttogtam magam elé.<br />
<br />
- De még mennyire, hogy teheted. Ő egy nephilim, és nincs helye a Mennyei Városban. Ezt Te is tudod.<br />
<br />
- De megígértem az anyjának, hogy vigyázok rá.<br />
<br />
- Elég felelőtlen ígért volt. Küld le! Ne vond Atyánk haragját magadra.<br />
<br />
- Képtelen vagyok megtenni.<br />
<br />
- Akkor megteszem én – és már indult is a lány után.<br />
<br />
- Neee! - kiáltottam úgy, hogy még az ég is beleremegett, és Mihály után vetettem magamat, de csak egy pillanattal késtem el. Heléne eltűnt.<br />
<br />
- Mit tettél! - ordítottam rá.<br />
<br />
- Ő egy fattyú! Az angyalok szégyene! Talán elfelejtetted, hogy mi volt a parancs? Mindet el kell pusztítani, akárcsak áruló testvéreinket, kik emberrel háltak és utódokat nemzettek!<br />
<br />
- Nem felejtettem el! De te, ezt úgysem érted!<br />
<br />
- Még is mit?<br />
<br />
- Azt, hogy Ő, az én lányom – üvöltöttem zihálva, és reszketve az idegességtől.<br />
<br />
- Tudom, hogy ki Ő, ezért nem öltem meg. Ezzel hátat fordított és eltűnt. Én meg csak döbbenten bámultam a hűlt helyét.<br />
<br />
Megtörten álltam, és néztem azt a förtelmes világot, mely most már gyermekem otthona. Le nem mehettem parancs nélkül, mert abból háború lenne a sötétség és a fény között. Így más lehetőség nem lévén a tó közepéről figyeltem Őt, míg el nem tűnt a Kék Hold újabb száz esztendőre.<br />
Syrohttp://www.blogger.com/profile/16937654075324244179noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-6908386384851088317.post-91772003118973024282012-02-28T22:12:00.000+01:002014-06-29T22:46:28.864+02:00A kis hableány <style type="text/css">
<!--
@page { margin: 2cm }
P { margin-bottom: 0.21cm }
-->
</style> <br />
<br />
<div align="JUSTIFY" style="color: #999999; margin-bottom: 0cm;">
<br /></div>
<div align="JUSTIFY" style="color: #999999; margin-bottom: 0cm;">
<br /></div>
<table cellpadding="0" cellspacing="0" class="tr-caption-container" style="float: right; margin-left: 1em; text-align: right;"><tbody>
<tr><td style="text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjK1_j9cJD9HRkP1vjbER31PTXEnEPKahvLFPwvD_-__mz-qCIb1heR45eb-TZKPLepWltr4BUtyzULFR73n8tm97DcajUvozoE5te1Q6iPeRbpy1neukfvnyBM0D_mBcR0nT8761R1Uzc/s1600/little_mermaid.jpg" imageanchor="1" style="clear: right; margin-bottom: 1em; margin-left: auto; margin-right: auto;"><img border="0" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjK1_j9cJD9HRkP1vjbER31PTXEnEPKahvLFPwvD_-__mz-qCIb1heR45eb-TZKPLepWltr4BUtyzULFR73n8tm97DcajUvozoE5te1Q6iPeRbpy1neukfvnyBM0D_mBcR0nT8761R1Uzc/s1600/little_mermaid.jpg" /></a></td></tr>
<tr><td class="tr-caption" style="text-align: center;"><br /></td></tr>
</tbody></table>
<div align="JUSTIFY" style="color: #999999; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-size: small;"><i>A Boszorkány szemszögéből, és szabad elgondolásban</i></span></div>
<div align="JUSTIFY" style="color: #999999; margin-bottom: 0cm;">
<i><br />
</i></div>
<div align="JUSTIFY" style="color: #999999; margin-bottom: 0cm;">
<br /></div>
<div align="JUSTIFY" style="color: #999999; margin-bottom: 0cm;">
<br /></div>
<div align="JUSTIFY" style="color: #999999; margin-bottom: 0cm;">
<br /></div>
<div align="JUSTIFY" style="color: #999999; margin-bottom: 0cm;">
Lebegek, hagyom, hogy az áramlatok kedvükre hordozzanak képzeletbeli tenyerükön. A Nap erősen tűz, de éltető közegünk a víz megtöri, s csak néhány sugarát engedi le hozzánk. Így kellemes félhomályban tölthettem mindennapjaimat s tervezgethettem a jövőt. De legjobban azokat a pillanatokat kedveltem, mikor kiürült az elmém, és még egy apró gondolattöredék sem háborgatott, szerettem a magányt és a csöndet.</div>
<div align="JUSTIFY" style="color: #999999; margin-bottom: 0cm;">
<br /></div>
<div align="JUSTIFY" style="color: #999999; margin-bottom: 0cm;">
A körülvevő hangokat már nem tudtam ilyen jól kizárni, azt az áramlatok szállították rendületlenül. Ennek köszönhetően igen tájékozott voltam a tengerek és az óceánok történéseiről. Ezeket az tudásmorzsákat természetesen igyekeztem a lehető legjobban felhasználni.</div>
<div align="JUSTIFY" style="color: #999999; margin-bottom: 0cm;">
<br /></div>
<div align="JUSTIFY" style="color: #999999; margin-bottom: 0cm;">
Egy kósza északi áramlat énekszót hozott. Hol éles magasba ívelőt, hol mély dörmögőt, gyorsat, cifrásat és nyújtott kényelmeskedőt. Tehát eltelt egy újabb év. A bálnák énekéhez, melyet szerettem, azonban most egy másik hang is társult. Na, ezt már gyűlöltem, attól a naptól kezdve, hogy meghallottam. Az övé volt a vizek legszebb orgánuma. Akárhányszor, ha csak egy énekfoszlányát is magával hozta az óceán, mindig úgy feldühödtem, hogy minden élő menekült a közelemből.</div>
<div align="JUSTIFY" style="color: #999999; margin-bottom: 0cm;">
<br /></div>
<div align="JUSTIFY" style="color: #999999; margin-bottom: 0cm;">
Régi történet, de sajnos a mai napig elevenen él az emlékezetemben. Egy alig 15 éves sellőcske nemet mondott egy igazán méltányos ajánlatomra. Talán jobb lett volna, ha végzek vele... Kitudja.</div>
<div align="JUSTIFY" style="color: #999999; margin-bottom: 0cm;">
<br /></div>
<div align="JUSTIFY" style="color: #999999; margin-bottom: 0cm;">
Várjunk csak! Ébredt fel bennem valami mélyről jövő kíváncsiság, melyhez egy gonosz sejtelem is párosult, és ez elégedettséggel töltötte meg szívemet. Tehát, ha bálnák vannak arra fent, és ő is a közelében úszkál, akkor az akár érdekes is lehet. Ezt muszáj közelebbről megnéznem.</div>
<div align="JUSTIFY" style="color: #999999; margin-bottom: 0cm;">
<br /></div>
<div align="JUSTIFY" style="color: #999999; margin-bottom: 0cm;">
- Seral!- csattantam fel.</div>
<div align="JUSTIFY" style="color: #999999; margin-bottom: 0cm;">
<br /></div>
<div align="JUSTIFY" style="color: #999999; margin-bottom: 0cm;">
- Parancsodra – hajolt meg előttem egy ifjú sellőfi. Mindig büszkeséggel tekintettem a trófeáimra, és ő közöttük is igen szép példány volt. Alkut kötött velem valami nő miatt, de nem jött be a számítása. Így én nézhetem szomorú vonásait élete végéig, de ellentétben vele, én ettől jól éreztem magam.</div>
<div align="JUSTIFY" style="color: #999999; margin-bottom: 0cm;">
<br /></div>
<div align="JUSTIFY" style="color: #999999; margin-bottom: 0cm;">
- Velem jössz, van egy kis dolgunk – amint indultam, ő szó nélkül követett, mint hűséges árnyékom. Gyors tempót diktáltam, mert nem akartam lemaradni semmiről. Éreztem, hogy jó napom lesz. Hamar meg is találtuk őket. Volt néhány kiszögelés a közelben, ahonnan remek kilátás nyílt a műsorra úgy, hogy a lány nem láthatott minket. Elég szórakoztató a reménytelen szerelem, és ez itt előttünk, ez már régi mese volt, csak új köntösben. </div>
<div align="JUSTIFY" style="color: #999999; margin-bottom: 0cm;">
<br /></div>
<div align="JUSTIFY" style="color: #999999; margin-bottom: 0cm;">
- Seral, jól látsz mindent? - kérdeztem önelégülten.</div>
<div align="JUSTIFY" style="color: #999999; margin-bottom: 0cm;">
<br /></div>
<div align="JUSTIFY" style="color: #999999; margin-bottom: 0cm;">
- Igen jól – horgasztotta le a fejét. Szeretem mikor látja, hogy nem csak ő ostoba, hátha megérti végre, hogy a szerelem egy fölösleges érzelem.</div>
<div align="JUSTIFY" style="color: #999999; margin-bottom: 0cm;">
<br /></div>
<div align="JUSTIFY" style="color: #999999; margin-bottom: 0cm;">
- Helyes, nem venném a lelkemre, ha lemaradnál egy aprócska részletről is – adtam az aggódót.</div>
<div align="JUSTIFY" style="color: #999999; margin-bottom: 0cm;">
<br /></div>
<div align="JUSTIFY" style="color: #999999; margin-bottom: 0cm;">
A műsor pedig máris indult. Az első felvonás mindig ugyan az: jön egy halászhajó, és leöl pár bálnát, amit annak ellenére, hogy nem tartanak jónak, engem is felháborít, de persze nem annyira, hogy közbe is avatkozzak. Úgy a második, harmadik bálna környékén jött a következő felvonás. Míg az Éji Boszorkány fedélzetén véres munka folyt, addig felbukkant a Herceg nevű állatvédőktől hemzsegő kis hajó, és ezzel együtt Arielle is. Rémes, hogy oda volt még mindig a hajó kapitányáért.</div>
<div align="JUSTIFY" style="color: #999999; margin-bottom: 0cm;">
<br /></div>
<div align="JUSTIFY" style="color: #999999; margin-bottom: 0cm;">
- Talán, most nekünk is be kéne szállnunk a mókába... - gondolkodtam hangosan. Hátha végre sikerül megkötnöm azt az alkut a kis pikkelyessel, és ezzel az elhatározásomat tettek követték.</div>
<div align="JUSTIFY" style="color: #999999; margin-bottom: 0cm;">
<br /></div>
<div align="JUSTIFY" style="color: #999999; margin-bottom: 0cm;">
Kiterjesztettem a hatalmamat, s a tengert erős szél kezdte korbácsolni. Hatalmas tajtékok ostromolták a hajókat, úgy dobálták őket mintha csak egy darab deszkák lennének. A halászok a zsákmányukat mentették, s nem foglalkoztak azokkal, akik a hullámsírba kerültek. A Herceg rosszabbul járt a viharral, mert fele akkora hajó volt. Ők nem vesztettek embert, még. A kis szerelmes sellőnk meg nem győzött ide-oda úszni arra várva, hogy mikor esik valaki be a vízbe arról a bizonyos hajóról. Imádta játszani az önzetlen megmentőt. Milyen szánalmas.</div>
<div align="JUSTIFY" style="color: #999999; margin-bottom: 0cm;">
<br /></div>
<div align="JUSTIFY" style="color: #999999; margin-bottom: 0cm;">
A kapitány a fedélzeten próbálta menteni a felszerelésüket, páran segítettek neki, mikor egy erősebb hullám lesodorta őt másodmagával az óceánba.</div>
<div align="JUSTIFY" style="color: #999999; margin-bottom: 0cm;">
<br /></div>
<div align="JUSTIFY" style="color: #999999; margin-bottom: 0cm;">
- Apa! - hallottam meg egy kiáltást.</div>
<div align="JUSTIFY" style="color: #999999; margin-bottom: 0cm;">
<br /></div>
<div align="JUSTIFY" style="color: #999999; margin-bottom: 0cm;">
- Fiam!? - jött rá a kétségbeesett válasz, de nem találták egymást. Eljött végre az én időm. Örvényt kavartam alattuk, mely a lábuknál fogva egyszerre rántotta őket a mélybe, és húzta egyre lejjebb. Ezt a jelenetet egy éles sikoly tette még élvezetesebbé, csak az volt a gond, hogy nem attól származott, akitől vártam. A felborulás szélén himbálódzó hajó korlátjánál állt egy alak, tőle származott ez a rémült kiáltás.</div>
<div align="JUSTIFY" style="color: #999999; margin-bottom: 0cm;">
<br /></div>
<div align="JUSTIFY" style="color: #999999; margin-bottom: 0cm;">
Arielle meg azon igyekezett, hogy a felszínre rángassa a két férfit. A kettő együtt nehéz volt, így hol az egyiket hol a másikat húzta fel, de az örvény ragaszkodott prédájához, és nem engedte őket.</div>
<div align="JUSTIFY" style="color: #999999; margin-bottom: 0cm;">
<br /></div>
<div align="JUSTIFY" style="color: #999999; margin-bottom: 0cm;">
- Arielle! - kiáltottam oda neki, mint aki csak most érkezett.</div>
<div align="JUSTIFY" style="color: #999999; margin-bottom: 0cm;">
<br /></div>
<div align="JUSTIFY" style="color: #999999; margin-bottom: 0cm;">
- Segíts kérlek! - küzdött elszántan a két emberrel.</div>
<div align="JUSTIFY" style="color: #999999; margin-bottom: 0cm;">
<br /></div>
<div align="JUSTIFY" style="color: #999999; margin-bottom: 0cm;">
- Szívesen segítek, de annak ára van – mosolyodtam el barátságosan.</div>
<div align="JUSTIFY" style="color: #999999; margin-bottom: 0cm;">
<br /></div>
<div align="JUSTIFY" style="color: #999999; margin-bottom: 0cm;">
- De meghalnak ha nem segítesz gyorsan – nézett egy pillanatra rám elkeseredetten.</div>
<div align="JUSTIFY" style="color: #999999; margin-bottom: 0cm;">
<br /></div>
<div align="JUSTIFY" style="color: #999999; margin-bottom: 0cm;">
- Ugyan kedves, sokan meghalnak közülük, miért kéne, hogy ők érdekeljenek?</div>
<div align="JUSTIFY" style="color: #999999; margin-bottom: 0cm;">
<br /></div>
<div align="JUSTIFY" style="color: #999999; margin-bottom: 0cm;">
- Mert ők... - hagyta félbe mert épp a másik test után kapott – ugyan olyan érző lények mint mi. </div>
<div align="JUSTIFY" style="color: #999999; margin-bottom: 0cm;">
<br /></div>
<div align="JUSTIFY" style="color: #999999; margin-bottom: 0cm;">
- Valóban? - gondolkodtam el egy pillanatra - Alkut ajánlok, ha beleegyezel az egyiket meg tudod menteni, de hogy melyiket, csak rajtad múlik – néztem rá kedvesen. Láttam rajta, hogy azonnal igent mondott volna még azelőtt, hogy elárulom a feltételeket, de mégis visszakozott. Átkozott neveltetés. Bár tény, nem egyszerű a döntés. Szívszerelmét mentse, vagy annak a fiát, aki talán az övé is lehetett volna. A kérdés persze az, hogy mekkora fájdalmat akar okozni a másik nőnek. Ha nekem kéne választanom, én a férfit menteném, és hagynám a fiút veszni. Így bosszút állhatnék, elvégre ha elvette tőlem, akkor maradjon is vele örökre, bár ez én vagyok. Na, vajon a mi kis hableányunk hogyan dönt. Nem hittem volna hogy ilyen izgalmakkal teli napom lesz, kár hogy ritkán adódik ilyen.</div>
<div align="JUSTIFY" style="color: #999999; margin-bottom: 0cm;">
<br /></div>
<div align="JUSTIFY" style="color: #999999; margin-bottom: 0cm;">
- Az egyik élet ára a hangod, és hogy engem kell szolgálnod életed végéig, persze ebből az is következik, hogy soha többé nem láthatod az embereket – tettem meg az ajánlatomat. Igen, ez jó lesz így – veregettem vállon magam. Elvégre nem vagyok én kegyetlen, mégis hogy várhatnám el szegény teremtéstől, hogy miután feláldozta mindenét, még néznie is kelljen a másik boldogságát. Még magam is meglepem milyen nagylelkű tudok lenni.</div>
<div align="JUSTIFY" style="color: #999999; margin-bottom: 0cm;">
<br /></div>
<div align="JUSTIFY" style="color: #999999; margin-bottom: 0cm;">
- Nos, hogy döntöttél? - néztem rá várakozóan - Tudod a világért sem akarlak sürgetni, de az ő idejük véges.</div>
<div align="JUSTIFY" style="color: #999999; margin-bottom: 0cm;">
<br /></div>
<div align="JUSTIFY" style="color: #999999; margin-bottom: 0cm;">
- Rendben, megegyeztünk – nyújtotta felém szabad kezét, és én elfogadtam. Mióta várok már erre a pillanatra. Az alku megköttetett, majd egy utolsó sikoly hagyta el a kis Arielle száját, mikor látta elmerülni élete szerelmét a mélységben. A fiút választotta.</div>
<div align="JUSTIFY" style="color: #999999; margin-bottom: 0cm;">
<br /></div>
<div align="JUSTIFY" style="color: #999999; margin-bottom: 0cm;">
- Látod Seral, mindennek ára van – hívtam fel a szolgám figyelmét a történtek lényegi mondani valójára, és közben csak kacagtam, és kacagtam immár a világ legszebb hangján.</div>
<div align="JUSTIFY" style="color: #999999; margin-bottom: 0cm;">
<br /></div>
<div align="JUSTIFY" style="color: #999999; margin-bottom: 0cm;">
A vihar szinte azonnal csendesedni kezdett, az ég kitisztult, és a tenger is megnyugodott. A Herceg fedélzetén egy nő megtörten bámulta a vizet, és keresett valamit, vagy inkább valakiket? Egészen tisztán lehetett látni, még ilyen mélyről is reményvesztett vonásait, ami valahonnan ismerősnek hatott.</div>
<div align="JUSTIFY" style="color: #999999; margin-bottom: 0cm;">
<br /></div>
<div align="JUSTIFY" style="color: #999999; margin-bottom: 0cm;">
- Neee! - kiáltotta el magát Seral mellettem. Mi van? - döbbentem meg. Mire felé fordultam már alig láttam alakját, ahogy a mélységbe vetette magát. Ez egy kicsit összezavart. Miért megy az ember után? Miért tenne jót Arielle-nek? Sorstársat lát benne, vagy mi? Nagyon furcsák ezek a sellők, lassan már ott tartok, hogy meg sem akarom érteni őket. Morfondírozásom közben felnéztem a hajóra, ahol már húzták fel a fedélzetre a fiút, és akkor, ahogy néztem a nőt, aki a karjaiba zárta, megvilágosodtam. Hát persze! Ekkor Seral majd fellökve engem, a férfit a felszínre lökte, és még pont elcsíptem azt a pillanatot, mikor a sellő és a nő tekintete találkozott. Ááá, kész hányinger, a reggeli alga csak úgy kavargott a gyomromban.</div>
<div align="JUSTIFY" style="color: #999999; margin-bottom: 0cm;">
<br /></div>
<div align="JUSTIFY" style="color: #999999; margin-bottom: 0cm;">
- Indulunk azonnal! – adtam ki a parancsot. Amilyen jól indult a napom olyan pocsék vége lett, legalább az egyik igazán meghalhatott volna, de most komolyan. Na mindegy, amit akartam azt megkaptam, Seralt kivételesen okkal büntethetem meg, a többi nem számít.</div>
<div align="JUSTIFY" style="color: #999999; margin-bottom: 0cm;">
<br /></div>
Syrohttp://www.blogger.com/profile/16937654075324244179noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-6908386384851088317.post-2899778649376375372012-01-29T21:26:00.002+01:002014-06-29T22:45:12.477+02:00Lángra lobban<style type="text/css">
p { margin-bottom: 0.21cm; }a:link { }
</style> <br />
<table cellpadding="0" cellspacing="0" class="tr-caption-container" style="float: right; margin-left: 1em; text-align: right;"><tbody>
<tr><td style="text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhBrXrWTAfDbI2Wf5qaBPlsmrrHZXKbo80yv53r3rWr4gy2Sg5p31Bqu1ZKxNszWqBsrV7xPvzDmbR1T5BKtUPJCW0vOec7EbMkmH4GvY4BNj2Ydd6W5HOpkwG72WoBdscsWWePr1MjB1w/s1600/lang.jpg" imageanchor="1" style="clear: right; margin-bottom: 1em; margin-left: auto; margin-right: auto;"><img border="0" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhBrXrWTAfDbI2Wf5qaBPlsmrrHZXKbo80yv53r3rWr4gy2Sg5p31Bqu1ZKxNszWqBsrV7xPvzDmbR1T5BKtUPJCW0vOec7EbMkmH4GvY4BNj2Ydd6W5HOpkwG72WoBdscsWWePr1MjB1w/s320/lang.jpg" height="237" width="320" /></a></td></tr>
<tr><td class="tr-caption" style="text-align: center;"><br />
<br /></td></tr>
</tbody></table>
<div style="margin-bottom: 0cm; text-align: center;">
</div>
<div align="JUSTIFY" style="margin-bottom: 0cm;">
<br /></div>
<div align="JUSTIFY" style="margin-bottom: 0cm;">
<br /></div>
<div align="JUSTIFY" style="margin-bottom: 0cm;">
<br /></div>
<div align="JUSTIFY" style="margin-bottom: 0cm;">
<i>„ A hűség a legkegyetlenebb béklyó” - Ákos</i></div>
<div align="JUSTIFY" style="margin-bottom: 0cm;">
<br /></div>
<div align="JUSTIFY" style="margin-bottom: 0cm;">
<br /></div>
<div align="JUSTIFY" style="margin-bottom: 0cm;">
<br /></div>
<div align="JUSTIFY" style="margin-bottom: 0cm;">
Érzem Őt, a bennem szunnyadó féktelen erőt, melyet láncra vertek, amit már soha többé nem én irányítok, mert olyan esküt tettem, ami megszeghetetlen.</div>
<div align="JUSTIFY" style="margin-bottom: 0cm;">
<br />
A Véres Mezőn kezdődött minden, Brielle-tel, a legjobb és egyetlen barátnőmmel élveztük a tavasz első napját. Tisztán emlékszem, ahogy a nap melegítette az arcomat, a friss zöld fű csiklandozta mezítelen talpamat, és a lágy szellő ölelte táncoló testemet. Erre vártunk egész télen, hogy végre szabadok legyünk, mert ez a tavasz más volt, mint a többi. </div>
<div align="JUSTIFY" style="margin-bottom: 0cm;">
<br />
Mindketten a Zentor hegy népének leszármazottai voltunk, és így, hogy elértük a tizenhatodik életévünket, elérkezett az idő, hogy beavatott Zeniszek legyünk, vagyis a népünk védelmezői. Nemzedékenként hárman születnek rendkívüli adottságokkal, ahogy mi is, de hogy ki a harmadik azt nem tudtuk, és a mi kilétünkről is csak a szüleinknek volt tudomása, mert mindig máshova születtek a védelmezők.</div>
<div align="JUSTIFY" style="margin-bottom: 0cm;">
<br />
Kellemes és tökéletes nap volt, alig vártuk, hogy végre eljöjjön az este, a beavatásunk. A lágy szellővel versenyeztünk, s mint két lepke egymást kergettük a zöldellő réten, ami a szemünk láttára lett egyre üdébb és vidámabb. Délre már szinte az egészet virágok ezrei borították, és bódító illatukat ontották. Leheveredtünk egymás mellé, és a kékebbnél kékebb égen néztük a kóbor bárányfelhőket, és közben azt játszottuk, hogy ujjainkkal egyiket a másikkal elkergetjük. Boldog kacagásunk, mint üde nyári zápor olyan volt, mindig vidámságot loptunk vele az emberek szívébe.</div>
<div align="JUSTIFY" style="margin-bottom: 0cm;">
<br />
Úgy lekötött bennünk az este kibeszélése, hogy csak későn vettük észre, hogy nem vagyunk egyedül. Néhány fiú közeledett felénk, nem ismertük fel egyiküket sem, biztos egy messzebbi faluból valósiak. Nem volt szabad idegenekkel szóba állnunk, így felkerekedtünk és elindultunk haza. Félúton utolértek minket.</div>
<div align="JUSTIFY" style="margin-bottom: 0cm;">
<br />
Nem foglalkoztunk velük, mert reméltük, hogy így tovább állnak, de nem tették. Barátnőmet zaklatták, kérdezgették, merre lakik, hogy hívják. Biztos a szép szőke haja volt, ami felkeltette az érdeklődésüket, ugyanis ritka volt mifelénk ez a hajszín. Egymás kezét szorítva mentünk, így igyekeztünk lerázni őket, de nem tágítottak. Próbáltuk kérni őket, hogy hagyjanak, de kinevettek minket. Egyik másik varázsolt is, ki tűzvirágot, ki jeges pihéket, ettől még jobban megijedtünk.</div>
<div align="JUSTIFY" style="margin-bottom: 0cm;">
<br />
Aztán az egyik pillanatban Brielle még mellettem volt, a másikban meg az egyik fiú kezei között vergődött, mint egy kismadár. Könyörgő tekintete felébresztett bennem valamit, amiről eddig nem is tudtam, hogy létezik. Egyre melegebb, és melegebb lett, de nem éreztem úgy, hogy bajom eshet, de a szorító érzés csak nőt, és nőt, majd olyan erővel tört ki belőlem, hogy azt hittem kiszakad a szívem a helyéről. A fülem zúgott és csak egy vörös fényt láttam magam körül, mást nem. A légzésem lelassult, és úgy éreztem újra a régi vagyok, majd némaságra lettem figyelmes, már nem nevetett senki, nem hallottam barátnőm könyörgését. Pislogtam párat, mire a látásom visszatért. Felsikítottam. Égett emberi maradványok vettek körül, arcukon a rettegés maszkjával, melyet én égettem rájuk.</div>
<div align="JUSTIFY" style="margin-bottom: 0cm;">
<br />
- Még találkozunk Zenisz – hallottam meg mögülem egy hangot, odafordultam. Az egyik fiú kezében egy lógó anyaggal.</div>
<div align="JUSTIFY" style="margin-bottom: 0cm;">
- Brielle! - kiáltottam fel, de mire kettőt léptem már eltűntek egy hirtelen jött ködben. Összeomlottam. Egyik család sem hitte el, hogy bárki is túlélhette az erőrobbanást, így szavamnak se adtak hitelt, hogy a barátnőm és elrablója igenis élnek.</div>
<div align="JUSTIFY" style="margin-bottom: 0cm;">
<br />
A Zenisz szertartást még az éjjel megtartottuk, hogy biztonságba legyek, de ha jobban belegondolok, inkább magukat féltették. Az esküm életem végéig kötelezett. A hegyen kell élnem egy erődben, melyet csak akkor hagyhatok el, ha veszély fenyegeti a népemet, és az erőmet is csak akkor használhatom máskor soha. Ezt, az ősi rúnák, melyek az aurámba vésődtek gondosan be is tartatták velem. Így csupán folyton lángoló hajam jelezhette lelkem mérhetetlen bánatát és dühét.</div>
<div align="JUSTIFY" style="margin-bottom: 0cm;">
<br /></div>
Syrohttp://www.blogger.com/profile/16937654075324244179noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-6908386384851088317.post-59716347525130303442011-12-30T17:07:00.000+01:002014-06-29T22:43:15.884+02:00Csoda karácsonyra<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
</div>
<div class="separator" style="clear: right; float: right; margin-bottom: 1em; margin-left: 1em; text-align: center;">
</div>
<div class="separator" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em; text-align: center;">
</div>
<div class="separator" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em; text-align: center;">
</div>
<br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<br /></div>
<style type="text/css">
p { margin-bottom: 0.21cm; }
</style> <br />
<a href="http://2.bp.blogspot.com/-HAOCnPBTtDE/Tv3he2T20iI/AAAAAAAAADc/EIVpeW_RyBk/s1600/9456281355.jpg" imageanchor="1" style="clear: right; float: right; margin-bottom: 1em; margin-left: 1em;"><img border="0" src="http://2.bp.blogspot.com/-HAOCnPBTtDE/Tv3he2T20iI/AAAAAAAAADc/EIVpeW_RyBk/s320/9456281355.jpg" height="320" width="320" /></a><b>SV 127</b><br />
<div align="JUSTIFY" style="margin-bottom: 0cm;">
<br /></div>
<div align="JUSTIFY" style="margin-bottom: 0cm;">
Százhuszonhét év telt el a Szuper Vihar óta, de a táj azóta mit sem változott, mintha tegnap történt volna. Mindenhol csak a halál nyoma látszódik, semmi sem maradt az egykor zöldellő bolygóból. A természet ugyan figyelmeztette az embert, de az már elvakult önmaga dicsőítésében és nem látta, hogy pusztulása felé rohan.</div>
<div align="JUSTIFY" style="margin-bottom: 0cm;">
<br /></div>
<div align="JUSTIFY" style="margin-bottom: 0cm;">
A Vihar gyorsan és váratlanul csapott le és kevesebb, mint huszonnégy óra alatt az élővilág kilencven százalékát leradírozta a Föld felszínéről, embert, állatot, növényt. Azok, akik életben maradtak a föld alá menekültek a katonai bunkerekbe, és azóta is ott élnek. Több generáció nőt fel úgy, hogy soha sem láthatta a szabad eget, ahogy én sem, csupán könyvekből ismerik azt a világot, ami egykoron természetes volt őseinknek. </div>
<div align="JUSTIFY" style="margin-bottom: 0cm;">
<br /></div>
<div align="JUSTIFY" style="margin-bottom: 0cm;">
Néhány évente felküldenek pár Sasszemet, hogy feltérképezzék a bolygó állapotát és figyelemmel kísérjék a regenerálódását, de szinte mindig ugyan az az eredmény: Lakhatatlan. Elvétve vegetál még néhány kisebb fás-füves terület, de ők is haldokolnak, több is elpusztult már az utóbbi néhány évtized során. Ilyenkor a szívem szakad meg, mintha egy darabot tépnének ki belőlem. Mindig azt mondogatjuk, hogy majd a következő generációnak biztos jobb lesz, de valahogy soha nem akar jobb lenni.</div>
<div align="JUSTIFY" style="margin-bottom: 0cm;">
</div>
<div align="JUSTIFY" style="margin-bottom: 0cm;">
Egy újabb év telt el, sajnos azt kell mondanom, hogy eredménytelenül. Éppen hogy életben tudjuk tartani magunkat, egyre nehezebben tudjuk előállítani az élelmiszert és a levegőt. Ha ez így folytatódik, akkor az emberiség napjai megszámláltattak. De ez most nem a szomorkodás ideje, hanem a jobb jövőbe vetett hité, hisz karácsony van. Szinte a kezdetek óta már csak ez az egyetlen ünnep, amit megtartunk. A munkával nem állhatunk le, mert az a biztos véget jelentené, így négy napig ünnepeljük, hogy mindenkinek legyen része benne.</div>
<div align="JUSTIFY" style="margin-bottom: 0cm;">
</div>
<div align="JUSTIFY" style="margin-bottom: 0cm;">
Idén is, mint mindig, egy kisebb műsorral készült néhány társunk. Énekkel, kedves történetekkel a múltból, szép emlékek felelevenítésével, majd egy egyperces megemlékezést azokról, akik nem lehetnek köztünk. Az egyik tudós programozó jó pár évtizeddel ezelőtt készített egy holografikus karácsonyfát, amit egy programmal fel is lehet díszíteni, ezt állítjuk fel minden évben. Élőt nem állíthatunk, arra a kevésre ami még él úgy vigyázunk, mint a szemünk fényére.</div>
<div align="JUSTIFY" style="margin-bottom: 0cm;">
<br /></div>
<div align="JUSTIFY" style="margin-bottom: 0cm;">
Minden alkalommal mikor virtuálisan díszítjük a fát, egy kis zenedoboz szolgáltatja a zenét, ami szinte az egyetlen, ami túlélte a múltat, igaz nem ehhez az ünnephez való, amit játszik, de a lélekhez szól, és nekünk erre van szükségünk.</div>
<div align="JUSTIFY" style="margin-bottom: 0cm;">
Mielőtt nyugovóra térnénk éjfélkor, amit egy csengő jelez, mindig körbeálljuk a fát és csodáért fohászkodunk, hisz nekünk csupán mára már csak ez maradt. Elmélyültségünkből egy izgatottan kiabáló tiszt szakít ki, aki lélekszakadva rohan be hozzánk, hogy elfulló hangon közölje, a Sasszem talált egy érintetlen helyet a bolygón, ahol a természet a régi pompájában tündököl.</div>
<div align="JUSTIFY" style="margin-bottom: 0cm;">
<br /></div>
<div align="JUSTIFY" style="margin-bottom: 0cm;">
Összenéztünk tiszttársaimmal, és tudtam: Csoda történt. Azonnal kértem a jelentést, hogy áttanulmányozhassam. Most talán tényleg van esélye egy jobb életre az utánunk következő generációknak. Nem kellenek csicsás ajándékok, fellengzős szavak, hogy boldogok legyünk, elég ha az életet kapjuk ajándékba és az, hogy ezt megoszthatjuk másokkal, ez az igazi ajándék.</div>
<div align="JUSTIFY" style="margin-bottom: 0cm;">
<br /></div>
<div align="JUSTIFY" style="margin-bottom: 0cm;">
Körletemet könnyes szemmel kerestem fel, majd szobámba érve előkotortam az ágyam alól egy öreg fényképet, melyen egyik elődöm egy zöldellő kertben éppen a füvön játszik két kutyájával. Talán én is leszek olyan szerencsés, hogy ha csak egy pillanatra is, de láthatok majd zöld füvet és kék eget, mielőtt meghalok. Keblemre szorítottam a képet és örömkönnyeim társaságában az álomvilág felé indultam, tudván, hogy az út melyen haladok nehéz, de mégsem járhatatlan, ahogy eddig hittem, és életemben először békét éreztem a lelkemben. Boldog Karácsonyt.</div>
<div align="JUSTIFY" style="margin-bottom: 0cm;">
<br /></div>
<div align="JUSTIFY" style="margin-bottom: 0cm;">
<br /></div>
Syrohttp://www.blogger.com/profile/16937654075324244179noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-6908386384851088317.post-33539724942525682142011-12-22T21:35:00.000+01:002014-06-29T22:42:03.559+02:00Gyönyörű ország <div style="text-align: right;">
</div>
<div style="text-align: center;">
<br /></div>
<div style="text-align: center;">
<iframe allowfullscreen='allowfullscreen' webkitallowfullscreen='webkitallowfullscreen' mozallowfullscreen='mozallowfullscreen' width='320' height='266' src='https://www.youtube.com/embed/AE-zguy-mzk?feature=player_embedded' frameborder='0'></iframe> </div>
<div style="text-align: center;">
<br /></div>
… emlékszel, mikor megtaláltuk az elveszettnek hitt mezőt? Kellemes lágy szellő simogatta a zöldellő rétet, s a fák katonásan sorakoztak őszi ruhájukban körülötte s büszkén meredeztek az ég felé. Nem messze hegy magaslott, zöld síkságokkal és fehér foltokkal tarkítva, majd ahogy a szem feljebb siklott, megláttuk a hegycsúcsot, melyet az örök hó és jég tartott fogságban.<br />
<div align="JUSTIFY" style="margin-bottom: 0cm;">
<br /></div>
<div align="JUSTIFY" style="margin-bottom: 0cm;">
- Emlékszel?</div>
<div align="JUSTIFY" style="margin-bottom: 0cm;">
<br /></div>
<div align="JUSTIFY" style="margin-bottom: 0cm;">
- Igen – válaszolta és halvány mosoly suhant át merengő arcán. Újabb emlék kell, zakatolt az agyam. Meg is van!</div>
<div align="JUSTIFY" style="margin-bottom: 0cm;">
<br /></div>
<div align="JUSTIFY" style="margin-bottom: 0cm;">
- Emlékszel, mikor a magas tónál voltunk? Az ég azúrkéken magaslott felettünk. A levegő hűsen vont karjaiba, de nem fáztunk, a látvány, hogy amerre a szem ellátott, ezer hegyet engedett látnunk, és az a kristálytiszta tó... A nap apró gyémántokkal szórta tele a felszínét.</div>
<div align="JUSTIFY" style="margin-bottom: 0cm;">
<br /></div>
<div align="JUSTIFY" style="margin-bottom: 0cm;">
- Emlékszel rá?</div>
<div align="JUSTIFY" style="margin-bottom: 0cm;">
<br /></div>
<div align="JUSTIFY" style="margin-bottom: 0cm;">
- Igen.</div>
<div align="JUSTIFY" style="margin-bottom: 0cm;">
<br /></div>
<div align="JUSTIFY" style="margin-bottom: 0cm;">
Éreztem arcomon a leheletét, ahogy kiejtette a szót. Öleltem őt, ahogy csak bírtam reszkető kezem mellkasára fektettem, hogy érezze vele vagyok.</div>
<div align="JUSTIFY" style="margin-bottom: 0cm;">
<br /></div>
<div align="JUSTIFY" style="margin-bottom: 0cm;">
- Emlékszel? A múlt hónapban, mikor Jackékkel sátoroztunk, és meglepett minket egy őzike? Olyan más volt mint a többi, ő nem félt, de csak téged engedett a közelébe. Neked hagyta, hogy kézből etesd. Talán ő már érezte. Olyan békesség vett titeket körül, amit soha sem tapasztaltam, még akkor sem mikor mi ketten tényleg egyek voltunk. Annyi hely van, amit még látnod kell, kérlek légy erős, és ne menj el. Emlékszel, egyszer azt mondtad, ez egy gyönyörű ország, és te itt akarsz örökké élni, most mégis itt hagyod?</div>
<div align="JUSTIFY" style="margin-bottom: 0cm;">
<br /></div>
<div align="JUSTIFY" style="margin-bottom: 0cm;">
- Ez az én utam, nem én választottam – suttogta a hajamba. Könnyeim áztatták erős mellkasát, már nem tudtam nekik parancsolni, túlságosan fájt az elválás. Imádtam ezt az országot, annyi szépséget és csodát láttunk, most mégis szürkének és üresnek érzem. Keresem a szép emléketeket, a szebbnél szebb helyeket, de elmémen béklyó van. A félelem és kétségbeesés, hogy elhagy, nem engedi látnom mindazt ami jó volt.</div>
<div align="JUSTIFY" style="margin-bottom: 0cm;">
<br /></div>
<div align="JUSTIFY" style="margin-bottom: 0cm;">
Sírásom, halk szipogássá csendesült, már nem rajta nyugtattam a fejem. Ültem és figyeltem, őt, még hallani véltem szívverését, még elmém látni vélte kedves mosolyát. A nap is bekukucskált, de életet már nem talált. Az elmúlás hagyta itt fagyos zálogát, melyet örökre szívembe zártam.</div>
<div align="JUSTIFY" style="margin-bottom: 0cm;">
<br /></div>
<div align="JUSTIFY" style="margin-bottom: 0cm;">
- Mrs. Pots – hallottam meg a nővér hangját – sajnálom, el kell vinnünk őt. A fájdalomtól kábultan bólintottam, és többé nem láttam őt. Az ablakhoz sétáltam, és figyeltem a természet elevenségét, a burjánzó életet, melyet olyan nagyon szerettünk, hisz ez a gyönyörű ország volt az életünk.</div>
<div align="JUSTIFY" style="margin-bottom: 0cm;">
<br /></div>
Syrohttp://www.blogger.com/profile/16937654075324244179noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-6908386384851088317.post-39644337946776923662011-11-27T22:48:00.000+01:002014-06-29T22:45:26.356+02:00Halloween <style type="text/css">
p { margin-bottom: 0.21cm; }
</style> <br />
<table cellpadding="0" cellspacing="0" class="tr-caption-container" style="float: right; margin-left: 1em; text-align: right;"><tbody>
<tr><td style="text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEh2AbUfC_yOXfNWXnShlmhZ-CQikKyAIA29OF64rH8ezT4JeXjDoTR-nw_X0EBQIdHCFbJQq8q8d7rAgzg6EsrOgY9VVl7KYUozvcKUT49k2Yp2I7fWCFyMTb1MBuLKr3yNObcNBq3U2jk/s1600/witch_by_3yen.jpg" imageanchor="1" style="clear: right; margin-bottom: 1em; margin-left: auto; margin-right: auto;"><img border="0" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEh2AbUfC_yOXfNWXnShlmhZ-CQikKyAIA29OF64rH8ezT4JeXjDoTR-nw_X0EBQIdHCFbJQq8q8d7rAgzg6EsrOgY9VVl7KYUozvcKUT49k2Yp2I7fWCFyMTb1MBuLKr3yNObcNBq3U2jk/s320/witch_by_3yen.jpg" height="320" width="223" /></a></td></tr>
<tr><td class="tr-caption" style="text-align: center;"><br /></td></tr>
</tbody></table>
<div align="JUSTIFY" style="margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-size: small;"><br />
</span> </div>
<div align="JUSTIFY" style="margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-size: small;"> Vörösen bukott alá a Nap a hegyek mögött, átadva helyét a kövér Holdnak, ritkán esett meg, hogy Halloween estéjén telihold világítsa meg ennek az éjszakának az árnyait, és ezért különlegesnek ígérkezett ez az este, ezt minden pocikám érezte. Tudtam, hogy így is lesz, hisz boszorkány voltam. Talán a ma este lesz az, amire évszázadok óta várok.</span></div>
<div align="JUSTIFY" style="margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-size: small;"> </span></div>
<div align="JUSTIFY" style="margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-size: small;"> Szobámat elhagyva a főépületbe vezetett az utam. Az udvaron áthaladva hallottam a szél panaszos sírását a fák csupasz ágai között, hogy aztán jeges leheletként cirógassa azok levetett gúnyáját a földön. Démoni árnyak vették körbe az udvart, melyet a Hold rajzolt az átkok súlya alatt roskadozó épületek falára, de akadtak erre még kóbor lelkek, rontások, ártások szövevényes hálói is, ez a világ volt az otthonom.</span></div>
<div align="JUSTIFY" style="margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-size: small;"> </span></div>
<div align="JUSTIFY" style="margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-size: small;"> Ezt az idillt, az órára váró tanulók zsivaja döntötte romokba. Mikor a terembe léptem rögtön elhallgattak. Ezt a hatást szerencsére nem volt nehéz elérnem, majd mikor az utolsó diák is elnémult, megkezdtem az órát.</span></div>
<div align="JUSTIFY" style="margin-bottom: 0cm;">
<br /></div>
<div align="JUSTIFY" style="margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-size: small;">- Jól van ifjú boszorkányok. A mai óra témája a főzetek helyes tárolása.</span></div>
<div align="JUSTIFY" style="margin-bottom: 0cm;">
<br /></div>
<div align="JUSTIFY" style="margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-size: small;">- Remek – hallottam egy méltatlankodást a terem végéből.</span></div>
<div align="JUSTIFY" style="margin-bottom: 0cm;">
<br /></div>
<div align="JUSTIFY" style="margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-size: small;">- Van valami kifogás? - néztem rá szúrós szemmel.</span></div>
<div align="JUSTIFY" style="margin-bottom: 0cm;">
<br /></div>
<div align="JUSTIFY" style="margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-size: small;">- Semmi tanárnő – majd halkabban folytatta -, csak gondoltuk, mivel Halloween van... - harapta el a mondatot. Azért ennyire nem vagyok félelmetes, csupán szigorú és következetes. Ahogy megfordultam, és a tanári asztal felé vettem az irányt, megpillantottam torz tükörképemet az ablakon. A látvány még ennyi év után is elborzasztott, és szörnyű tettemre emlékeztetett. Talán mégis félelmetes vagyok. Háttal álltam meg az osztály előtt, nem mertem megfordulni, ami butaság volt, hisz ők így ismernek engem, de most mégis inkább a talárom mélyére rejtőznék a fürkésző szemek elöl.</span></div>
<div align="JUSTIFY" style="margin-bottom: 0cm;">
<br /></div>
<div align="JUSTIFY" style="margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-size: small;">- Miért vagytok kíváncsiak a Halloween történetére, hisz jól ismeritek?</span></div>
<div align="JUSTIFY" style="margin-bottom: 0cm;">
<br /></div>
<div align="JUSTIFY" style="margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-size: small;">- Mert... A tanárnő érdekesebben meséli el, mint mások - jött a bátortalan felelet. <i>Érdekesebben? </i>Fura ez a mai fiatalság, lassan megint eljutunk oda, hogy egy nyilvános kivégzést is ilyen érdekesnek fognak tartani majd.</span></div>
<div align="JUSTIFY" style="margin-bottom: 0cm;">
<br /></div>
<div align="JUSTIFY" style="margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-size: small;">- Rendben, de van egy feltételem. A következő órán mindenki számot ad a mai óra anyagából – ez már kevésbé tetszett nekik, de elfogadták az ajánlatomat. Elmosolyodtam, amiből inkább torz fintor lett.</span></div>
<div align="JUSTIFY" style="margin-bottom: 0cm;">
<br /></div>
<div align="JUSTIFY" style="margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-size: small;">- A történet sok száz évvel ezelőtt esett meg egy Hallwood nevű kis faluban. A falu túl nagy jelentőséggel ugyan nem bírt, de a közeli településről sokan jártak át, mert sok mesterember élt ott. Pék, szabó, ács, kőműves, cipész és még sokan mások.</span></div>
<div align="JUSTIFY" style="margin-bottom: 0cm;">
<br /></div>
<div align="JUSTIFY" style="margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-size: small;"> A főút utolsó takaros kis háza a kovácsé volt. Őt Jacknek hívták, és a húgával lakott ott. Jacknek igen rossz természete volt, senkivel sem bánt jól, még a testvérével sem, aki ennek ellenére szerette. A munkáját ugyan jól végezte, de az alkohol rossz hatással volt rá, és ezáltal ő is a környezetére. Mindenkit sértegetett, ahogy csak tudott, nem számított más csak saját maga. Egy nap, mikor húga kérlelte, hogy hagyja abba a szesz fogyasztását, sikeresen felbőszült olyannyira, jól eltángálta testvérét, és még ezek után is jó embernek tartotta magát, és semmi kivetnivalót nem talált a viselkedésében. Ha meg mégis bűnbánó pillanata volt, akkor is az italt okolta, de soha sem bírt ellenállni neki, és így tovább fogyasztotta.</span></div>
<div align="JUSTIFY" style="margin-bottom: 0cm;">
<br /></div>
<div align="JUSTIFY" style="margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-size: small;"> A faluban idővel szóbeszéd járta, hogy a közeli erdőben boszorkák laknak. Az emberek adományokat vittek az erdőszélre, amikhez levelet csatoltak, amiben arra kérték az erdő lakóit, hogy szabadítsák meg őket Jacktől végleg. Az idő csak telt, a nyárból ősz lett, de semmi sem történt. Mikor már kezdték feladni a reményt, hogy kérésük teljesül, egy este, mikor a legvékonyabb volt a határ az élők és a holtak birodalma között, megtörtént az, amire oly sokat vártak.</span></div>
<div align="JUSTIFY" style="margin-bottom: 0cm;">
<br /></div>
<div align="JUSTIFY" style="margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-size: small;"> Az éjszaka közepén egy idegen kopogtatott Jack háza ajtaján. A férfi ajtót nyitott, és rögtön felismerte látogatóját, amaz hiába rejtőzött sötét köpenye mélyére. A kovács rögtön a nyakában függő kereszthez kapott és azzal kergette az első fáig, ahova felzavarta magát a testet öltött gonoszt. Mikor az jó magasan fent volt húga után kiáltott, hogy segítségére legyen. Szegény teremtés fehérebbre sápadt mint a téli hold, de engedelmeskedett. Átvette testvérétől a keresztet, és ő tartotta sakkban az alvilág urát, míg a fiú kitalálta mitévők legyenek. Kis idővel az ötlet is megszületett: egy nagy keresztet rajzolt a fa törzsére, akkorát, hogy az teljesen körbeölelte a fát, aztán, mint kisgyerek az édességnek, úgy örült tettének, hogy túljárt az ördög eszén. Részeges örömtáncot lejtett a fa körül, miközben gúnyolta a Sátánt tehetetlensége miatt, és végül alkut ajánlott. Leengedi onnan, ha békén hagyja, amíg csak él, s nem kísérti meg többé soha.</span></div>
<div align="JUSTIFY" style="margin-bottom: 0cm;">
<br /></div>
<div align="JUSTIFY" style="margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-size: small;"> Kelletlenül ugyan de elfogadta az ördög az ajánlatot, mert mást nem tehetett, majd mikor lejött a fáról Jack húga felé fordult, és egy borzalmas átokkal elcsúfította szegény leányt, melyet örök időre viselnie kellett. Jack jót nevetett a helyzeten, és legfőképpen leleményességén, sőt még húga szerencsétlenségén is, majd mikor jól kiszórakozta magát rajta elzavarta a háztól őt. Ő meg szépen élte az életét tovább, mintha misem történt volna. De egy napon többet ivott a kelleténél, és meghalt, a falu legnagyobb örömére.</span></div>
<div align="JUSTIFY" style="margin-bottom: 0cm;">
<br /></div>
<div align="JUSTIFY" style="margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-size: small;"> A mennyben szóba se álltak vele. A pokolban sem látták szívesen, hiába volt romlott lelkű. Most az ördög nevette ki őt, és jutalmul örök bolyongásra ítélte, majd a kezébe adott egy zöldségből faragott lámpást, amibe parazsat tett, és útjára engedte.</span></div>
<div align="JUSTIFY" style="margin-bottom: 0cm;">
<br /></div>
<div align="JUSTIFY" style="margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-size: small;">- Tanárnő! Mi lett Jack húgával?</span></div>
<div align="JUSTIFY" style="margin-bottom: 0cm;">
<br /></div>
<div align="JUSTIFY" style="margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-size: small;">- Elbujdosott a világ elöl, és várta, hogy testvére megtalálja őt. Tökből lámpást faragott minden vékony éjszakán, hogy haza találjon fivére, de mikor megkérdezték tőle miért csinál lámpást, ő azt felelte, hogy a gonosz szellemeket tartja távol vele, és ez mára hagyománnyá vált.</span></div>
<div align="JUSTIFY" style="margin-bottom: 0cm;">
<br /></div>
<div align="JUSTIFY" style="margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-size: small;">- De jó mese! Megyek faragok én is egy lámpást! - és erre a végszóra a csengő is megszólalt.</span></div>
<div align="JUSTIFY" style="margin-bottom: 0cm;">
<br /></div>
<div align="JUSTIFY" style="margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-size: small;"> A terem gyorsan kiürült, és végre egyedül maradhattam saját fájdalmammal, és a reménnyel, hogy testvérem Jack talán megtalálja a haza vezető utat, és végre megpihenhet.</span></div>
<div align="JUSTIFY" style="margin-bottom: 0cm;">
<br /></div>
<div align="JUSTIFY" style="margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-size: small;">- Nem akarok beleszólni, de én egy kicsit másképpen emlékszem arra az estére – hallottam meg egy mély karcos hangot a hátam mögül. Azonnal megpördültem és szembe találtam magam vele. Azt hittem rosszul látok, oly rég várok már erre a pillanatra. Vonásai csak haloványan derengtek, mert emlékeimet por fedte. Ledermedtem és csak bámultam, ahogy ott állt a sarokban. Jobban megnéztem, de semmit se változott, a idő őt sem fogta.</span></div>
<div align="JUSTIFY" style="margin-bottom: 0cm;">
<br /></div>
<div align="JUSTIFY" style="margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-size: small;">- Nem akarsz, mégis megteszed – vontam kérdőre. Mégis milyen jogon... - gyúlt harag szívemben.</span></div>
<div align="JUSTIFY" style="margin-bottom: 0cm;">
<br /></div>
<div align="JUSTIFY" style="margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-size: small;">- Szerintem ne húzd fel magad. Tudod, árt a szépségednek – húzta száját gúnyos mosolyra. Semmit sem változott.</span></div>
<div align="JUSTIFY" style="margin-bottom: 0cm;">
<br /></div>
<div align="JUSTIFY" style="margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-size: small;">- Sértegess csak, de a történetet akkor is így fogom mesélni – dacoltam vele.</span></div>
<div align="JUSTIFY" style="margin-bottom: 0cm;">
<br /></div>
<div align="JUSTIFY" style="margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-size: small;">- Pedig te is ugyan olyan, vagy ha nem jobban, bűnös vagy, és ennek ellenére, úgy állítod be magad, mint áldozatot. Elképesztő egy némber vagy.</span></div>
<div align="JUSTIFY" style="margin-bottom: 0cm;">
<br /></div>
<div align="JUSTIFY" style="margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-size: small;">- Mit tehettem volna? Minden tettemmel csakis érted voltam, de téged nem érdekelt, mintha semmit se jelentettem volna neked – tört ki belőlem az évszázadok óta felgyűlt keserűség.</span></div>
<div align="JUSTIFY" style="margin-bottom: 0cm;">
<br /></div>
<div align="JUSTIFY" style="margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-size: small;">- Ez nem igaz, te is tudod. Igen is sokat jelentettél, és még most is sokat jelentesz – mondta kedvesen, és közben közelebb jött. Vonásai elmosódtak, mert könnyfátyol takarta szememet. Előttem állt meg, egészen közel, éreztem ismerős illatát, mely oly sok emléket rángatott ki elmém mélyéről. Nem mertem felnézni rá, nehogy elillanjon, mint egy jelenés, így inkább a földet bámultam.</span></div>
<div align="JUSTIFY" style="margin-bottom: 0cm;">
<br /></div>
<div align="JUSTIFY" style="margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-size: small;">- Nézz rám! - parancsolta, és én engedelmeskedtem, mint mindig oly sok éven át.</span></div>
<div align="JUSTIFY" style="margin-bottom: 0cm;">
<br /></div>
<div align="JUSTIFY" style="margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-size: small;">- Csomagolj, és tűnj innen! - utasított.</span></div>
<div align="JUSTIFY" style="margin-bottom: 0cm;">
<br /></div>
<div align="JUSTIFY" style="margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-size: small;">- De miért? Innen sokkal jobban tudok segíteni – értetlenkedtem.</span></div>
<div align="JUSTIFY" style="margin-bottom: 0cm;">
<br /></div>
<div align="JUSTIFY" style="margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-size: small;">- Mert kezded túl jól érezni magad, és én nem azért átkoztalak örök életre, hogy élvezd, hanem azért, hogy szenvedj. Csak nem fel kell frissítenem az memóriádat? - fröcsögte ingerülten, és megérintette a homlokomat. Az emlékek élesen, hasogatva törtek utat maguknak, amitől a földre rogytam és kínomban vergődtem mint egy partra vetett hal.</span></div>
<div align="JUSTIFY" style="margin-bottom: 0cm;">
<br /></div>
<div align="JUSTIFY" style="margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-size: small;">- Kérlek, neee... - sikítottam a fájdalomtól.</span></div>
<div align="JUSTIFY" style="margin-bottom: 0cm;">
<br /></div>
<div align="JUSTIFY" style="margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-size: small;">- Hidd el, ez semmi, ahhoz képest, amit megérdemelnél az árulásod miatt boszorka – ordította kénes leheletével, aztán varázsütésre megszűnt a fájdalom, és én kimerülten terültem el a hideg kövön.</span></div>
<div align="JUSTIFY" style="margin-bottom: 0cm;">
<br /></div>
<div align="JUSTIFY" style="margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-size: small;">- Elárultál akkor éjszaka, sőt már korábban, mert a bátyádat védted, ahelyett hogy a kezemre játszottad volna, és főleg hagytad, hogy megalázzon – hallgattam jogos vádjait izzadságomban fetrengve, majd ahogy jött, úgy tűnt el, s én újra egyedül voltam.</span></div>
<div align="JUSTIFY" style="margin-bottom: 0cm;">
<br /></div>
Syrohttp://www.blogger.com/profile/16937654075324244179noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-6908386384851088317.post-7855378321020550242011-10-16T19:25:00.000+02:002014-06-29T22:36:52.042+02:00Mosoly az üvegen túl<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhn-NP3NXsfjp1mXO1PoOovHjaYSq6J7-1lqxgX5sZy_bwAUp5IB0EKgVftBIQIWjOpz9sw3vgXvz5gVhs2zYPdkuLW8FpVK84Hf2Ap970LAgYS8kpvJ_eCGH3Zr0eJY3HTlxz2algs0ik/s1600/pr%25C3%25B3bababa.jpg" imageanchor="1" style="clear: right; float: right; margin-bottom: 1em; margin-left: 1em;"><img border="0" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhn-NP3NXsfjp1mXO1PoOovHjaYSq6J7-1lqxgX5sZy_bwAUp5IB0EKgVftBIQIWjOpz9sw3vgXvz5gVhs2zYPdkuLW8FpVK84Hf2Ap970LAgYS8kpvJ_eCGH3Zr0eJY3HTlxz2algs0ik/s320/pr%25C3%25B3bababa.jpg" height="286" width="320" /></a></div>
<div style="text-align: center;">
</div>
<div style="text-align: center;">
<style type="text/css">
p { margin-bottom: 0.21cm; }
</style> </div>
<div align="JUSTIFY" style="margin-bottom: 0cm;">
<br /></div>
<div align="JUSTIFY" style="margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-size: small;"> Sötétségben telnek napjaim, és semmi sem történik. Néha érzem, hogy megmozdul a dobozom, de semmi több. Pár éve egyszer fel is borultam, valaki igencsak figyelmetlen volt. Szerencsémre csak megrepedt az egyik karom, egy másik figura rosszabbul járt, valamije nagyon megsérülhetett, mert hallottam, hogy meg se próbálták megjavítani, egyből a szemétbe dobták. Pedig, hogy tiltakozott ellene.</span></div>
<div align="JUSTIFY" style="margin-bottom: 0cm;">
<br /></div>
<div align="JUSTIFY" style="margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-size: small;"> Hosszú idő után újra megmozdult a dobozom, olyan volt mintha hullámozna, sokszor éreztem már ilyet, ilyenkor jön el az én időm. </span></div>
<div align="JUSTIFY" style="margin-bottom: 0cm;">
<br /></div>
<div align="JUSTIFY" style="margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-size: small;"><i>- Igen!</i><span style="font-style: normal;"><span style="font-weight: normal;">- kiáltottam fel némán. Végre láthatom a fényeket!</span></span></span></div>
<div align="JUSTIFY" style="font-style: normal; font-weight: normal; margin-bottom: 0cm;">
<br /></div>
<div align="JUSTIFY" style="font-style: normal; font-weight: normal; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-size: small;">- Óvatosan, nehogy eltörjön, régi darab – hallottam meg egy távoli hangot. Úgy szerettem mikor kibontanak, és kiállítanak az üzletben. Ilyenkor mindig én vagyok a középpontban, s mindenki szeret.</span></div>
<div align="JUSTIFY" style="font-style: normal; font-weight: normal; margin-bottom: 0cm;">
<br /></div>
<div align="JUSTIFY" style="font-style: normal; font-weight: normal; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-size: small;"> Mindig én érkeztem utoljára, és tudom, hogy megint sokan jönnek majd el, hogy láthassanak, mert én teszem őket boldoggá, bár csak egy bábú vagyok.</span></div>
<div align="JUSTIFY" style="font-style: normal; font-weight: normal; margin-bottom: 0cm;">
<br /></div>
<div align="JUSTIFY" style="font-style: normal; font-weight: normal; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-size: small;"> Ezt az időszakot legalább úgy szerettem mint az emberek, a sok színes égővel, az ajándékokkal, és a gyönyörű zenével. De tudom, hogy nélkülem nem lenne szép az ünnep, mert mit ér a karácsony Mikulás nélkül? Minden család, gyermek nekem köszönhette a boldogságát, mindig mosolyogtak mikor engem néztek. Kell-e ennél több? Sok bábútól hallottam, hogy áhítoznak, hogy ők is emberek lehessenek, de én nem vágytam ilyesmikre, hisz engem így is szeretnek. Kinek kellenek a mindennapi gondok, elég nekem az is, amit abban a pár hétben látok, míg kiállítanak.</span></div>
<div align="JUSTIFY" style="margin-bottom: 0cm;">
<br /></div>
<div align="JUSTIFY" style="margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-size: small;"><i><span style="font-weight: normal;"> Miért nem bontanak, már ki? Nekem a nagy fa mellett a helyem. Hahó, valaki! </span></i><span style="font-style: normal;"><span style="font-weight: normal;">Vajon mi történt? Biztos megint átalakítják az egész áruházat miattam, hogy jól látható helyen lehessek.</span></span></span></div>
<div align="JUSTIFY" style="margin-bottom: 0cm;">
<br /></div>
<div align="JUSTIFY" style="margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-size: small;"><span style="font-style: normal;"><span style="font-weight: normal;">- Ez hova kerül? - ütögette meg valaki a dobozomat. </span></span><i><span style="font-weight: normal;">Mégis, hogy lehet valaki ennyire tudatlan? Követelem, hogy rúgják ki!</span></i></span></div>
<div align="JUSTIFY" style="margin-bottom: 0cm;">
<br /></div>
<div align="JUSTIFY" style="margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-size: small;"><span style="font-style: normal;"><span style="font-weight: normal;">- Az oda megy, a kis fa mellé a kirakatba – jött a válasz. </span></span><i><span style="font-weight: normal;">Micsoda? </span></i><span style="font-style: normal;"><span style="font-weight: normal;">Ez valami tévedés lehet, én mindig a nagy fa mellett állok. Mégis, hogy néz ki a Mikulás egy kis csenevész fenyő mellett, ráadásul a kirakatban? S hogy fognak a gyerekek fényképezkedni velem?</span></span></span></div>
<div align="JUSTIFY" style="font-style: normal; font-weight: normal; margin-bottom: 0cm;">
<br /></div>
<div align="JUSTIFY" style="font-style: normal; font-weight: normal; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-size: small;"> Éreztem, hogy kivesznek a dobozomból, és beállítanak valahova, de nem láttam semmit. Most nagyon utálom, hogy ilyen jól becsomagolnak. Türelmetlen voltam, és biztos remegnék az idegességtől, mint azok a gumibábuk a szemközti butikban, ha nem lennék tömör fa.</span></div>
<div align="JUSTIFY" style="margin-bottom: 0cm;">
<br /></div>
<div align="JUSTIFY" style="margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-size: small;"><span style="font-style: normal;"><span style="font-weight: normal;"> Ahogy tekerték le rólam védővásznat, egyre több fényt láttam, és csak egyre több és több lett, mikor már lekerült rólam, szinte megvakított a világosság. Mikor felfogtam, hogy mit is látok, letaglózott a szörnyű valóság. Szikrázóan sütött a nap, az embereket alig takarta valami ruha. Pedig milyen szépek azokban a nagy kabátokban, amikben eddig láttam őket. </span></span><i><span style="font-weight: normal;">Mi történhetett a világgal, amíg én a dobozban voltam?</span></i><span style="font-style: normal;"><span style="font-weight: normal;"> Az újabb megrázkódtatás a tükörképem szolgáltatta: már nem a gyönyörű piros kabát és nadrág volt rajtam, hanem egy színes, rövid ujjú förmedvény, és egy éppen a térdemig érő nadrág. Megalázva éreztem magam, ilyet tenni velem. </span></span><i><span style="font-weight: normal;">Mit szólnak majd a gyerekek, biztos kifognak gúnyolni. Miért nem dobtak inkább a tűzre?</span></i></span></div>
<div align="JUSTIFY" style="font-style: normal; font-weight: normal; margin-bottom: 0cm;">
<br /></div>
<div align="JUSTIFY" style="font-style: normal; font-weight: normal; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-size: small;"> Ahogy ott álltam, és néztem a kirakat előtt elhaladó embereket, most az egyszer irigyeltem őket. Képesek járni, szaladni. Úgy elfutottam volna innen, messze egészen a világ végéig, oda, ahol eltűnik a Nap. Talán ő megértene, és megengedné, hogy elbújjak a világ elől.</span></div>
<div align="JUSTIFY" style="font-style: normal; font-weight: normal; margin-bottom: 0cm;">
<br /></div>
<div align="JUSTIFY" style="font-style: normal; font-weight: normal; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-size: small;"> Egyedül álltam a kirakatban a nevetséges öltözékemben, egy számomra ismeretlen növénnyel. Ő volt az egyetlen vigaszom. Egyik nap egy csapat gyerekre lettem figyelmes, odajöttek hozzám, és sokáig csak bámultak, és valami furcsa, ismeretlen dolgot nyalogattak.</span></div>
<div align="JUSTIFY" style="margin-bottom: 0cm;">
<br /></div>
<div align="JUSTIFY" style="margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-size: small;"><span style="font-style: normal;"><span style="font-weight: normal;">- Ez a Mikulás! - kiáltott fel az egyik gyerek, mire többiek is helyeseltek, és most már mindegyik mosolygott. </span></span><i><span style="font-weight: normal;">Felismertek!</span></i><span style="font-style: normal;"><span style="font-weight: normal;"> - ujjongtam magamban. Ha nem lettem volna az ami, most biztos elsírom magam örömömben, ennél szebb karácsonyi ajándékot... Nem is hiányoznak már a fények, az ajándékok, még a zene sem. Elég az a tudat, hogy tudják ki vagyok, még ha külsőre nem is úgy nézek már ki. </span></span></span></div>
<div align="JUSTIFY" style="margin-bottom: 0cm;">
<br /></div>
<div align="JUSTIFY" style="margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-size: small;"><span style="font-style: normal;"><span style="font-weight: normal;"> A rám rajzolt örök mosolyomat most éreztem igazán valódinak, s őszintének.</span></span></span></div>
<div align="JUSTIFY" style="font-style: normal; font-weight: normal; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-size: small;"> Köszönöm gyerekek.</span></div>
Syrohttp://www.blogger.com/profile/16937654075324244179noreply@blogger.com1tag:blogger.com,1999:blog-6908386384851088317.post-38933038717830990102011-09-14T23:09:00.001+02:002014-06-29T22:35:38.632+02:00Isten nevében<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEglBbrxojVTt5iVT4fmX33d3v7g927wqYQZ8H4GLugtlajP6A0RT6yf5sda473uOy3tFKrkN9fjcnNPiIgkXeZ-yB9Lzam7l3oAxH7sTkBZusFEb3pyMzKgQ2QLyNxVBPSRN7XrLGGWXks/s1600/v%25C3%25A9res+sz%25C3%25A1j.bmp" imageanchor="1" style="clear: right; float: right; margin-bottom: 1em; margin-left: 1em;"><img border="0" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEglBbrxojVTt5iVT4fmX33d3v7g927wqYQZ8H4GLugtlajP6A0RT6yf5sda473uOy3tFKrkN9fjcnNPiIgkXeZ-yB9Lzam7l3oAxH7sTkBZusFEb3pyMzKgQ2QLyNxVBPSRN7XrLGGWXks/s320/v%25C3%25A9res+sz%25C3%25A1j.bmp" height="283" width="320" /></a></div>
<div style="text-align: center;">
<br /></div>
<div align="JUSTIFY" style="margin-bottom: 0cm;">
</div>
<div align="JUSTIFY" style="margin-bottom: 0cm;">
<br /></div>
<div align="JUSTIFY" style="margin-bottom: 0cm;">
Késő este volt, néztem a néma utcát a házam előtt, mikor a teafőző hangos sípolása rántott vissza a jelenbe. Éppen időben. Töltöttem egy csészével, majd lassan kortyolva elfogyasztottam. A nappaliban, a nagy óra elütötte az éjfélt, mire befejeztem. A hatalmas ablakokon beszűrődő telihold ezüstös fénye bevilágította az egész házat, így mikor áthaladtam a szobákon lámpát se kellett gyújtanom, mindent jól láttam. </div>
<div align="JUSTIFY" style="margin-bottom: 0cm;">
<br /></div>
<div align="JUSTIFY" style="margin-bottom: 0cm;">
A pince lejáratát dupla ajtóval rejtettem el az esetleges kíváncsi szemek elől, így se hang, se szagok, se fény nem jött át rajta. Nagy gondot fordítottam rá, hogy minden tökéletes legyen. Beléptem rajta, és mikor megbizonyosodtam róla, hogy biztos jól bezártam magam mögött, elindultam, hogy teljesítsem kötelességemet.</div>
<div align="JUSTIFY" style="margin-bottom: 0cm;">
<br /></div>
<div align="JUSTIFY" style="margin-bottom: 0cm;">
Régi falépcsők vezetettek le az öltözőm ajtajáig, ahol felcsatoltam szöges vezeklő láncaimat, és régi ismerősként üdvözöltem a húsomba maró fájdalmat, majd magamra öltöttem a csuhámat, amit a derekamnál egy kötéllel kötöttem meg. Lábbelit nem viseltem, ahogy elődeim se tették. Lehajtott fejemre csuklyát húztam, úgy mentem tovább.</div>
<div align="JUSTIFY" style="margin-bottom: 0cm;">
</div>
<div align="JUSTIFY" style="margin-bottom: 0cm;">
A helyiséget jól ismertem, így nem kellett látnom, hová is tartok. Előttem az oltár helyezkedett el, mely felett a Megváltó volt megfeszítve a kereszten. Az oltáron hét gyertya állt. Egy jutott a kevélységnek, fösvénységnek, bujaságnak, irigységnek, torkosságnak, haragnak, és végül a restségnek. Mindegyik gyertya előtt egy tál volt, ebbe került az áldozat, melyet a bűnős adott, hogy megbocsájtást nyerjen.</div>
<div align="JUSTIFY" style="margin-bottom: 0cm;">
<br /></div>
<div align="JUSTIFY" style="margin-bottom: 0cm;">
Mindegyik gyertyát meggyújtottam, majd elvettem a bujaság tálját. Bal kézre a bársonyfüggöny mögött egy nő megkínzott, és megcsonkított teste lógott a fakereszten. Ismertem őt egész kicsi kora óta, jó nevelést kapott, de megfertőzte a bujaság szelleme. Jöttömre felemelte fejét, szemében fájdalom csillogott, de megbánást most sem tanúsított.</div>
<div align="JUSTIFY" style="margin-bottom: 0cm;">
<br /></div>
<div align="JUSTIFY" style="margin-bottom: 0cm;">
- Megbánod bűnödet? - kérdeztem sokadszorra tőle.</div>
<div align="JUSTIFY" style="margin-bottom: 0cm;">
<br /></div>
<div align="JUSTIFY" style="margin-bottom: 0cm;">
- Ártatlan vagyok – válaszolta könyörgően – engedjen el kérem, nem tettem semmi rosszat.</div>
<div align="JUSTIFY" style="margin-bottom: 0cm;">
<br /></div>
<div align="JUSTIFY" style="margin-bottom: 0cm;">
- Elvesztetted erényedet, ez szerinted nem bűn? - vádoltam meg szigorú hangon.</div>
<div align="JUSTIFY" style="margin-bottom: 0cm;">
<br /></div>
<div align="JUSTIFY" style="margin-bottom: 0cm;">
- Ez a mai világban nem bűn, főleg ha két ember szereti egymást – zokogott fel.</div>
<div align="JUSTIFY" style="margin-bottom: 0cm;">
<br /></div>
<div align="JUSTIFY" style="margin-bottom: 0cm;">
De nem tudott meghatni álszent könyörgése. Közelebb léptem hozzá egészen közel, és csak centik választottak el attól, hogy hozzáérjek, de ennek még csak a gondolatától is irtóztam. Úgy, soha nem tudnék hozzáérni egy tisztátalanhoz.</div>
<div align="JUSTIFY" style="margin-bottom: 0cm;">
<br /></div>
<div align="JUSTIFY" style="margin-bottom: 0cm;">
- Könyörgöm ne bántson – rimánkodott. Könny áztatta arcán a mocsok és a vér kusza ábrákat rajzolt, melyek a hideg verejtékében fürödtek. Kezdett remegni, bőrén mint megannyi apró gyöngy csillogott izzadtsága a gyertyák fényében. Biztos a vérveszteség az oka. Életben tartottam a gyógyszerekkel, így nyújtva meg a vezeklésének idejét. Időt adtam neki, hogy ráeszméljen tettére, és bocsánatért esedezzen. De nem tette, és az idő most lejárt.</div>
<div align="JUSTIFY" style="margin-bottom: 0cm;">
<br /></div>
<div align="JUSTIFY" style="margin-bottom: 0cm;">
- Nem bántalak – suttogtam a fülébe – csak utat mutatok Istenhez. Rémült tekintete örömmel töltött el, melegséget hozott szívembe. A lány összeszedte maradék erejét, hogy kiszabadulhasson béklyói fogságából, de mindhiába, és én közben élvezettel néztem elkínzott testének vergődését, a fájdalomtól és reményvesztettségtől eltorzult arcát. Sikolyai mélyen lelkembe vésték magukat, melyet örömmel fogadtam, és jól elraktároztam a többi mellé, hogy néha elővehessem, és újra átélhessem varázsukat.</div>
<div align="JUSTIFY" style="margin-bottom: 0cm;">
<br /></div>
<div align="JUSTIFY" style="margin-bottom: 0cm;">
Hangosan imát mondtam a lelkéért, és csak remélhettem, hogy utat talál majd Istenhez.</div>
<div align="JUSTIFY" style="margin-bottom: 0cm;">
<br /></div>
<div align="JUSTIFY" style="margin-bottom: 0cm;">
- Én, Isten hű szolgája, megbocsájtást kérek ennek a bűnös léleknek. Fogad őt magadhoz Uram, és bocsájtsd meg vétkeit – majd egy lassú de precíz mozdulattal szívébe mártottam a kétélű tőrömet. Szemében hitetlenség fénylett, és fájdalom az elvesztett életért. Egy kicsit kijjebb húztam a pengét belőle, hogy vérét felfoghassam és áldozatként bemutathassam, úgy ahogy elődeimtől tanultam. Láttam mikor érte el a vég, szeméből eltűnt az értelem, csupán egy üres tok maradt utána, semmi több, egy újabb takarítani való szemét.</div>
<div align="JUSTIFY" style="margin-bottom: 0cm;">
<br /></div>
Syrohttp://www.blogger.com/profile/16937654075324244179noreply@blogger.com2tag:blogger.com,1999:blog-6908386384851088317.post-46484918150434561642011-08-25T20:27:00.000+02:002011-08-25T20:27:06.262+02:00Díj<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"></div><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"></div><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"></div><table align="center" cellpadding="0" cellspacing="0" class="tr-caption-container" style="margin-left: auto; margin-right: auto; text-align: center;"><tbody>
<tr><td style="text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEiTpq9ai4bsYPTHYna_UbAB6d27UDhZznTrHQ_PncXLeB94ZlX7aGfQ0z3yeSP-qCA7OY1aN0CiMEp9VaxqjnY2p0nK24GDuQdp2eGoQGYowag8f1-fTZt0hAT4f5hGh0Lv46qyD96rQGc/s1600/AAA_D%25C3%25ADj_Juciitol.JPG" imageanchor="1" style="margin-left: auto; margin-right: auto;"><img border="0" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEiTpq9ai4bsYPTHYna_UbAB6d27UDhZznTrHQ_PncXLeB94ZlX7aGfQ0z3yeSP-qCA7OY1aN0CiMEp9VaxqjnY2p0nK24GDuQdp2eGoQGYowag8f1-fTZt0hAT4f5hGh0Lv46qyD96rQGc/s1600/AAA_D%25C3%25ADj_Juciitol.JPG" /></a></td></tr>
<tr style="color: #cccccc;"><td class="tr-caption" style="text-align: center;"><span style="font-size: small;">Ezt a díjat LauraL-tól, és a Penna oldaltól is megkaptam, amit ezúton is nagyon köszönök nekik.</span></td></tr>
</tbody></table><div style="color: #cccccc;"><span style="font-size: small;"><br />
</span></div><div style="color: #cccccc; line-height: 20px; text-align: center;"><span style="font-size: small;"><span class="Apple-style-span" style="font-family: 'Trebuchet MS',sans-serif;"><u>A díjjal kapcsolatos szabályok</u></span></span></div><div style="color: #cccccc; text-align: center;"><span style="font-size: small;"><span class="Apple-style-span" style="font-family: 'Trebuchet MS',sans-serif;"><span class="Apple-style-span" style="line-height: 20px;"></span></span><span class="Apple-style-span" style="font-family: 'Trebuchet MS',sans-serif; line-height: 20px;"> </span></span></div><div style="text-align: center;"><span style="color: #cccccc; font-size: small;"><span class="Apple-style-span" style="font-family: 'Trebuchet MS',sans-serif; line-height: 20px;">1. Tedd ki a logót a blogodra!</span></span><div style="color: #cccccc; text-align: center;"><span style="font-size: small;"><span class="Apple-style-span" style="font-family: 'Trebuchet MS',sans-serif;"><div style="line-height: 20px; text-align: justify;"> 2. Köszönd meg a díjat annak, akitől kaptad!</div></span></span></div><span class="Apple-style-span" style="color: #0b5394; font-family: 'Trebuchet MS',sans-serif;"><div style="color: #cccccc; line-height: 20px; text-align: justify;"><span style="font-size: small;"> 3. Írj magadról 7 dolgot!</span></div><div style="color: #cccccc; line-height: 20px; text-align: justify;"><span style="font-size: small;"> 4. Küldd tovább 7 írónak, linkelve a blogokat!</span></div><div style="color: #cccccc; line-height: 20px; text-align: justify;"><span style="font-size: small;"> 5. Szólj nekik a meglepiről!</span></div><div style="color: #cccccc; line-height: 20px; text-align: justify;"><span style="font-size: small;"> </span></div><div style="color: #cccccc; line-height: 20px; text-align: justify;"><span style="font-size: small;"><i><u>7 dolog rólam:</u></i></span></div><div style="color: #cccccc; line-height: 20px; text-align: justify;"><span style="font-size: small;"> 1. Imádok olvasni</span></div><div style="color: #cccccc; line-height: 20px; text-align: justify;"><span style="font-size: small;">2. becsületes szakmám: virágkötő</span></div><div style="color: #cccccc; line-height: 20px; text-align: justify;"><span style="font-size: small;">3. több barátot szereztem a neten, mit a való életben</span></div><div style="color: #cccccc; line-height: 20px; text-align: justify;"><span style="font-size: small;">4. mindig zenére írom a verseimet, történeteimet</span></div><div style="color: #cccccc; line-height: 20px; text-align: justify;"><span style="font-size: small;">5. a horror, thriller, és a psycho a kedvenc műfajom</span></div><div style="color: #cccccc; line-height: 20px; text-align: justify;"><span style="font-size: small;">6. imádom a jó ételeket, és szeretek enni</span></div><div style="color: #cccccc; line-height: 20px; text-align: justify;"><span style="font-size: small;">7. Tic-tac mániás vagyok</span></div><div style="color: #cccccc; line-height: 20px; text-align: justify;"><span style="font-size: small;"><br />
</span></div><div style="color: #cccccc; line-height: 20px; text-align: justify;"><span style="font-size: small;"><i><u>A 7 író aki kapja tőlem:</u></i></span></div><div style="color: #cccccc; line-height: 20px; text-align: justify;"><span style="font-size: small;"><br />
</span></div><div style="color: #cccccc; line-height: 20px; text-align: justify;"><span style="font-size: small;">1. Drusilla a <a href="http://thebeautyandthebear.blogspot.com/" style="color: cyan;">The Beauty and the Bear </a> megálmodója</span></div><div style="color: #cccccc; line-height: 20px; text-align: justify;"><span style="font-size: small;">2. <a href="http://freebfanfictions.blogspot.com/" style="color: cyan;">Freeb</a> , aki fantasztikus világot alkotott meg </span></div><div style="color: #cccccc; line-height: 20px; text-align: justify;"><span style="font-size: small;">3. Audry és írótársainak a <a href="http://sajatszavak.com/" style="color: cyan;">Sajat Szavak</a> oldal megálmodásáért</span></div><div style="color: #cccccc; line-height: 20px; text-align: justify;"><span style="font-size: small;">4. Mimi a <a href="http://gladiaator.blogspot.com/" style="color: cyan;">A gadiátor</a> elragadó világának a megteremtéséért </span></div><div style="color: #cccccc; line-height: 20px; text-align: justify;"><span style="font-size: small;">5. OneGirl a <a href="http://vampirehunt.blogspot.com/" style="color: cyan;">Levadászott szerelem</a> fordulatos történetéért</span></div><div style="color: #cccccc; line-height: 20px; text-align: justify;"><span style="font-size: small;">6. <a href="http://imhoshii.blogspot.com/" style="color: cyan;">Hoshii</a> a gyönyörű verseiért</span></div><div style="color: #cccccc; line-height: 20px; text-align: justify;"><span style="font-size: small;">7. <a href="http://vampirokmarpedig.blogspot.com/" style="color: cyan;">LauraL</a>-nak, az egyedi vámpíros történetéért, és barátságáért, bár tőle is kaptam ezt a díjat, de úgy gondolom, részemről is megérdemli :)</span></div><div style="color: #cccccc; line-height: 20px; text-align: justify;"><span style="font-size: small;"><br />
</span></div><div style="line-height: 20px; text-align: justify;"><span style="color: #cccccc; font-size: small;"> Kedves írók, ez nem fontossági, vagy az én kedvenceim sorrendje, csak írkáltam, mind fontosak vagyotok!</span></div></span></div>Syrohttp://www.blogger.com/profile/16937654075324244179noreply@blogger.com1tag:blogger.com,1999:blog-6908386384851088317.post-91859238905817577662011-07-30T21:29:00.000+02:002014-06-29T22:38:18.924+02:00Szűrreál<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjAgvTXBEG0JfD3NuHBF9SJn6TCnx9W6QzD_7svx6oqYkQ8_kdqYCmu-OC9_t1esfuneNRCkKfv_-BqWxOuytRHm74g2OXGhyphenhyphenwJaFdd5S3HRigRNK_2i5lp-FjfvUzDRmk5l1PFDUvY17Y/s1600/Surreal_Paradise_by_eclipsy.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjAgvTXBEG0JfD3NuHBF9SJn6TCnx9W6QzD_7svx6oqYkQ8_kdqYCmu-OC9_t1esfuneNRCkKfv_-BqWxOuytRHm74g2OXGhyphenhyphenwJaFdd5S3HRigRNK_2i5lp-FjfvUzDRmk5l1PFDUvY17Y/s320/Surreal_Paradise_by_eclipsy.jpg" height="320" width="320" /></a></div>
<div style="text-align: center;">
<br /></div>
<div style="text-align: center;">
<br /></div>
<div style="text-align: center;">
<style type="text/css">
p { margin-bottom: 0.21cm; }
</style> <br />
<div style="margin-bottom: 0cm;">
</div>
<div style="margin-bottom: 0cm;">
<br /></div>
<div style="margin-bottom: 0cm;">
Vágyok oda, hol a tenger tiszta,</div>
<div style="margin-bottom: 0cm;">
Kék vizét semmi sem csúfítja.</div>
<div style="margin-bottom: 0cm;">
Lágyan ring, szellő simogatja,</div>
<div style="margin-bottom: 0cm;">
Felhő nézi, cirógatja.</div>
<div style="margin-bottom: 0cm;">
<br /></div>
<div style="margin-bottom: 0cm;">
Légy te az, ami ő nem lehetek,</div>
<div style="margin-bottom: 0cm;">
a szabadság kéklő fellege.</div>
<div style="margin-bottom: 0cm;">
Lásson téged mindenki,</div>
<div style="margin-bottom: 0cm;">
de ne ismerjen senki.</div>
<div style="margin-bottom: 0cm;">
<br /></div>
<div style="margin-bottom: 0cm;">
Tudd, amit ők tudnak,</div>
<div style="margin-bottom: 0cm;">
Érezd, amit ők éreznek,</div>
<div style="margin-bottom: 0cm;">
Halld meg szavukat,</div>
<div style="margin-bottom: 0cm;">
s suttogd vissza vágyaikat.</div>
<div style="margin-bottom: 0cm;">
<br /></div>
<div style="margin-bottom: 0cm;">
Egy ismeretlen ismerős</div>
<div style="margin-bottom: 0cm;">
kép mögé bújva. Félős.</div>
<div style="margin-bottom: 0cm;">
Utat mutatsz, de sajátod nem leled,</div>
<div style="margin-bottom: 0cm;">
evezz velem, el innen, tengeren.</div>
<div style="margin-bottom: 0cm;">
<br /></div>
<div style="margin-bottom: 0cm;">
Szabadon, és elveszetten,</div>
<div style="margin-bottom: 0cm;">
a tükröt kérdem mellettem.</div>
<div style="margin-bottom: 0cm;">
Mutatja arcom, szüntelen,</div>
<div style="margin-bottom: 0cm;">
Könnyel keverve lelkem.</div>
<div style="margin-bottom: 0cm;">
<br /></div>
<div style="margin-bottom: 0cm;">
Taszíts a fagyos mélybe,</div>
<div style="margin-bottom: 0cm;">
vagy emelj a tündöklő égbe.</div>
<div style="margin-bottom: 0cm;">
Ringass lágy vizeken, a kéklő fényben, </div>
<div style="margin-bottom: 0cm;">
vagy temess a földnek sötét rejtekébe.</div>
<div style="margin-bottom: 0cm;">
<br /></div>
<div style="margin-bottom: 0cm;">
Engedj, mennem kell, hív a tenger.</div>
<div style="margin-bottom: 0cm;">
Testvért lát, s nem engem.</div>
<div style="margin-bottom: 0cm;">
Álarcom vizes, s tiszta,</div>
<div style="margin-bottom: 0cm;">
Én, a tükör vagyok, nem a keret maga.</div>
<div style="margin-bottom: 0cm;">
<br /></div>
<div style="margin-bottom: 0cm;">
<br /></div>
</div>
Syrohttp://www.blogger.com/profile/16937654075324244179noreply@blogger.com0