2013. június 27., csütörtök

Szűrreál



Vágyok oda, hol a tenger tiszta,
Kék vizét semmi sem csúfítja.
Lágyan ring, szellő simogatja,
Felhő nézi, cirógatja.

Légy te az, ami ő nem lehetek,
a szabadság kéklő fellege.
Lásson téged mindenki,
de ne ismerjen senki.

Tudd, amit ők tudnak,
Érezd, amit ők éreznek,
Halld meg szavukat,
s suttogd vissza vágyaikat.

Egy ismeretlen ismerős
kép mögé bújva. Félős.
Utat mutatsz, de sajátod nem leled,
evezz velem, el innen, tengeren.

Szabadon, és elveszetten,
a tükröt kérdem mellettem.
Mutatja arcom, szüntelen,
Könnyel keverve lelkem.

Taszíts a fagyos mélybe,
vagy emelj a tündöklő égbe.
Ringass lágy vizeken, a kéklő fényben,
vagy temess a földnek sötét rejtekébe.

Engedj, mennem kell, hív a tenger.
Testvért lát, s nem engem.
Álarcom vizes, s tiszta,
Én, a tükör vagyok, nem a keret maga.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése