A Halál most bíborba öltözött,
Meglátogatott, és megkötözött.
Vörös szeme béklyóban tartott,
Bűzös lehelete elkábított.
Bűneim elmémbe felidézte,
s szenvedésem módfelett élvezte.
Fájó emlékekkel gyötört,
ez okozott neki gyönyört.
Újra és újra lejátszotta nekem,
mert csalfa volt minden tettem.
Mindig hazug szavak mögött éltem,
De ő meglelte, s számon kérte.
Könyörögtem neki, hogy bocsásson meg nekem,
Mire közölte: Nem én vagyok az Isten.
Nála maradok időtlen időkig,
S kínozza a lelkem, ahogy neki tetszik.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése