Bohóc

Színes álmokat kergető

szomorú vak bohóc.

Álmaiddal megtelt már

sok hímzett pokróc.

Tavasz első virága

díszítette kalapod.

Emelgetted egykoron

a nagyérdemű előtt buzgón.

Szivárványszín ruhád

megkopott, kifakult már.

Vicceiden sem nevet

se fiatal se aggastyán.

Búsan ülsz a padon

emlékeidbe fúlva,

s nem tudod

mit hoz majd a holnap.

Szakadt zakó, lyukas cipő

egy bohóchoz ez nem illő.

Nem csillog már a porond,

por lepte be, de nagyon.

Nincs értelme tovább várni

új utat kell találni.

Lassú léptekkel indulok tova

de bohócként, mit tehetek. Én ostoba!