Egy kósza gondolat

Egy kósza gondolat,

pirkadat vagy alkonyat?

Halvány derengés, vagy bíbor pompa,

melyik illik egy öngyilkos alkalomra?

Zúg a vérem a fülemben,

egyre sürget. Tegyem meg!

Cifra markolatú ósdi penge,

gyere, gyere a testembe.

Olvadj egybe dobogó szívemmel,

taszítsd némaságba rozsdás hegyeddel.

Fogadjon magába az örök kárhozat,

a Sötétség Ura úgysem válogat.

Szenvedésem legyen fájó, s végtelen,

míg az ítéletnap el nem pusztít véglegesen.

Fohász

Csillagok fenn az égen

mondjátok merészen,

képes lesz-e még szeretni,

egy legény aki férfi?

Nem kívánok sokat tőle,

csak velem legyen örökre.

Óvjon, és szeressen,

soha el ne veszejtsen.

Bohóc

Színes álmokat kergető

szomorú vak bohóc.

Álmaiddal megtelt már

sok hímzett pokróc.

Tavasz első virága

díszítette kalapod.

Emelgetted egykoron

a nagyérdemű előtt buzgón.

Szivárványszín ruhád

megkopott, kifakult már.

Vicceiden sem nevet

se fiatal se aggastyán.

Búsan ülsz a padon

emlékeidbe fúlva,

s nem tudod

mit hoz majd a holnap.

Szakadt zakó, lyukas cipő

egy bohóchoz ez nem illő.

Nem csillog már a porond,

por lepte be, de nagyon.

Nincs értelme tovább várni

új utat kell találni.

Lassú léptekkel indulok tova

de bohócként, mit tehetek. Én ostoba!